és a fejünkből zizegve pereg le lelkünk a szívünkbe hogy kitöltse azt a mindig is érzett átlátszó néma ürességet /RAA - Homokóra - Oulipo
Az oulipo költészet a kísérleti költészet egy olyan típusa, amelyet a formai korlátok és matematikai struktúrák felhasználása jellemez új költői formák létrehozására.
Az “Oulipo” elnevezés a francia “Ouvroir de littérature potentielle” (A Lehetséges Irodalom Műhelye) rövidítése, amely olyan francia írók és matematikusok csoportját jelenti, amely az 1960-as években alakult, hogy előre kitalált struktúrák (bármi is legyen az) közé szorított írás lehetőségeit vizsgálja.
(Valószínűleg nem tudtad, de amikor csupa “a” vagy “e” magánhangzókkal írsz verset, vagy minden szó “sz“-szel kezdődik, az is az oulipok közé tartozik.)
Ez a cikk részletesen megvizsgálja az Oulipo költészetét, beleértve annak eredetét, jellemzőit és főbb képviselőit.
Az Oulipo költészet eredete
Az Oulipo csoportot 1960-ban írók és matematikusok egy csoportja hozta létre, köztük Raymond Queneau, Georges Perec és Italo Calvino. Az a gondolat inspirálta őket, hogy az írás a felfedezés és a kísérletezés egyik formája, és hogy a formai korlátok alkalmazásával új versformákat lehet létrehozni.
Az Oulipo csoportra nagy hatással volt Raymond Queneau francia író és költő munkássága, aki korábban a “Stílusgyakorlat” című könyvében kísérletezett a kötött írással. Queneau könyve ugyanannak a történetnek 99 újramesélését tartalmazta, amelyek mindegyike más-más irodalmi stílusban vagy műfajban íródott.
Az Oulipo költészet jellemzői
Az Oulipo költészet struktúrái magukban foglalhatják bizonyos szavak vagy kifejezések használatát, előre meghatározott költészeti, vagy vizuális formák használatát és/vagy matematikai képletek használatát új alkotások létrehozásához.
Például minden sor az előző sornál 2-szer több betűből áll. Vagy a sorok betűinek száma 10-20-10-20-10-20, vagy minden sorban csak x számú magánhangzó/mássalhangzó kerül. A határ a képzeleted!
Az Oulipo költészet egyik fő jellemzője, hogy magára a nyelvre összpontosít, és arra, hogy miként lehet manipulálni azt, hogy új jelentéseket és formákat hozzon létre. Az oulipo költők vizsgálják a nyelv határait, feszegetve annak korlátait, és hogy mit tartanak lehetségesnek egy adott formán belül.
Az oulipo költészetre jellemző a játékos és kísérleti jelleg is. Az oulipo költők nem félnek kockáztatni és új dolgokat kipróbálni, rendszeresen használják a humort és a szellemességet, hogy bevonják az olvasókat, és megkérdőjelezzék a tradicionális költői konvenciókat.
. a kis hullám is válhat sokkal nagyobbá ha újabb lendületet kap: megerősödve cunamiként a házak felett tajtékozva összecsap, hogy ismét elpihenhessen kis hullámként, fodorként, és ismét csendes lesz a víz . /RAA - Hullám - Oulipo
Az Oulipo költészet főbb képviselői
Az Oulipo csoporthoz (ahogy fent már olvashattad) számos neves költő és író tartozott, köztük Raymond Queneau, Georges Perec, Italo Calvino, Harry Mathews és Jacques Roubaud. Ők a kísérleti költészet és próza széles skáláját hozták létre.
Az Oulipo költészet egyik legismertebb alkotása Georges Perec “La Disparition” című regénye, amely “e” betű nélkül íródott. A könyv a korlátok közé szorított írás mesterműve, és jól mutatja a formai korlátok erejét új jelentések és formák megalkotásában.
Az Oulipo csoport másik fontos alakja Jacques Roubaud, aki sokat írt a formai korlátok használatáról a költészetben és az írás más formáiban. Roubaud munkássága gyakran a nyelv, az emlékezet és az én közötti kapcsolatot vizsgálja, és jelentős hatással volt a kortárs költészetre és irodalomelméletre.
Összefoglalásként
Az oulipo költészet a költészet egyedülálló és kísérleti formája, amely jelentős hatást gyakorolt a kortárs irodalomra és irodalomelméletre. Jellemzője, hogy a formai korlátokat és matematikai struktúrákat új költői formák létrehozására használja, és magát a nyelvet mint a felfedezés és kísérletezés eszközét helyezi középpontba.
Bár az Oulipo költészete nehezen olvasható és értelmezhető, lenyűgöző ablakot kínál a nyelv lehetőségeire és arra, hogy milyen módon lehet manipulálni a nyelvet új jelentések és formák létrehozása érdekében.
