A NYARALÁS témájában számos 100 szavas történet érkezett, olvassátok őket szeretettel!
Molnár Krisztina: Milo és Dave
A strandon elneveztem őt Milónak (Májló), illett rá.
“Te, ez nem kutyanév?”
Az volt, egy filmből, de a becézgetés öröme ezt felülírta.
Majd másodperc töredéke – nő-férfi kontra fürdőruha, ami ugye keveset takar – hozta magával, hogy galamb. (Vajon a töltött? Én inkább egy hengeres testű, statikus fóka vagyok, a galamb viszont szentlélekszimbólum, nincs epéje, jóízű, finoman kerekded…)
Hopp: Hogy is van ez angolul?
Azta: Dove!
…meg hogy az a szappan – sosem foglalkoztatott az elnevezése – pedig a formája is galamb…
Hú, de szép szó!
Így lettem Dove.
Tóth Fruzsina: Nyaralás
Maja kimerülten ült az asztalánál, és a számítógép képernyőjét bámulta. A napi fáradalmak megtették a hatásukat, és a lány menekülésre vágyott. Egy este lefoglalt egy félreeső kunyhót egy nyugodt tó mellett. Ahogy közeledtek a vakáció napjai, egyre nagyobb izgalom volt benne.
Végül elérkezett a nap. A buja erdő közepette fészkelődött, levegője megtelt nyugalommal. Maja túrázott, olvasott a tónál, és nézte, ahogy naplementék festik az eget. E-mailektől és határidőktől mentesen újra kapcsolatba került a természettel és önmagával. Megkönnyebbült szívvel tért haza, a vakáció nyugalmával és tisztaságával, emlékeztetve arra, hogy egy kis szünet meggyógyíthatja a lelket.
Libor Vivien: Nyaralás
A nyaralás ott van egy illatban. A nyaralás ott van egy naplementében, egy napfelkeltében. A nyaralás ott van egy luxusszállodában. A nyaralás ott van egy sátorban. A nyaralás ott van egy roséfröccsben. A rosszullétig dinnyeevésben. A nyaralás egy könyv az árnyékban. A nyaralás máshol lenni az otthoniakkal. A nyaralás elvonulás önmagaddal. A nyaralás pezsgés vagy akár totál leeresztés. A nyaralás tengermorajlás, menetelõs városnézés, hegyek vagy egy eldugott kis falu, a Balaton, a Tisza, a kerti felfújható medence. A nyaralás napbarnított bõrbe fehéredett bikini. A nyaralás egy fésületlen copf. A nyaralás egy album a galériádban. A nyaralás mindig megéri. Magad miatt.
Nataly: Nyári 100 szó
Ma elengedem ezt a nyarat. Egy nyarat nélküled. Volt benne egy nap a tengerparton, két 2000 méteres hegymászás, két üzeneted, a születésnapom, egy új ország, millió színes fotó. Meleg érzéseim, felismerésem, imáim, meditációim. A haragom rád. Végre kitört és utat talált magának. Az irántad érzett szeretetem és a hálám. Te vagy a legnagyobb tükröm. Ezen kívül idén nyáron egy új szakmát tanultam, ami most még a hobbim. Ez nem kis dolog. Küldöm neked a jóság és a fény sugarait. A nyár mindig a lelkedben van, a tiédben és az enyémben is. Most, az ősz küszöbén megáldalak téged.
Máté-Király Márta: Jól megérdemelt pihenés
Fullasztó a kánikula, de két hetet fél lábon is ki lehet bírni. Azután megyünk nyaralni. Nem vagyok hajlandó lemenni az utcára, ömlik rólam a víz. Itt a klímában kibírható a hőség. Már csak tizennégy nap, és lubickolunk a Balcsiban. Dolgozni lehetetlen. Az tartja bennem a lelket, hogy nemsokára indulunk. Negyven fok árnyékban. Műszak végére csatakosra izzadom a ruhám. Nem használ semmilyen parfüm. Két hét. A Balaton partján kellemes lesz. Az indulás napja elérkezik. Száznyolcvanhat kilométer Fenyvesig. Dél van, mire megérkezünk. Gyorsan, irány a strand! Mik ezek a hatalmas hullámok? Erős északnyugati szél? Vihar, eső, lehűlés. Csobbanás a vízben sztornózva.
Kondra Katalin: Déja vu
Az Északi-tengernél nem kellett elájulni a hőségtől, de azért akadtak fürdőzők, akik pulcsi-fürdőgatya szerelésben meglovagolták a hullámokat. Azon a napon, amikor megérkeztem, nem esett az eső, ledobtam a cipőm, és mezítláb sétáltam jó hosszasan a fehér homokban. Tudtam, hogy most vagyok itt először, de azt éreztem, hogy már jártam itt. Olyan volt, mint egy álom. A lila virágokkal tarkított dombok egyik oldalán a fehér homokos tengerpart, a másikon a tengerparti láp, legelésző birkákkal, piros-fehér világítótoronnyal, hangoskodó sirályokkal. Itthon a falamon ilyen festmény van, tizenhat lehettem, amikor emlékezetből vagy képzeletből, nem tudom, csak lefestettem.
Gyarmati Zoltánné: Nyaralás
nyár vakáció kirándulás hegy völgy kaland strand tenger folyó tó meleg mámorító izgalmas izzó pihentető üdítő kellemes kalandos finom friss utazok megyek pihenek fürdök sétálok kerékpározok heverek táncolok ebédelek kikapcsolódok lelkesen csinosan vidáman mélázva sportosan lustán kacagva éhesen felhőtlenül reggel délben este éjjel hajnalban szombaton vasárnap júliusban augusztusban nyáron
Schillinger Gyöngyvér: Menni fog
A bányatóhoz tekertünk apámmal. Félúton megálltunk egy kocsmánál, apám kólát kért citromkarikával. A kocsmáros nevetett, honnan vegyek citromot. Minden furcsa volt. Nem sütött ki a nap, apám nem hozott sört, mire leértünk, beszürkült az arca. Nem iszok, Nina, látod? A sörök nélkül apám nem tudta, hogyan szokott viselkedni, kipattant szemekkel nézte a fejeseimet. Délutánra reszketett. Nina, hogy jutunk haza? A vihar elől fa alá húzódtunk, apám kiborult, beüt a villám. Öleltem, mint egy gyereket. Eső után a büfénél vettünk konyakmeggyet. Hazafelé gyümölcsös sört. Otthon anyám átvett, mint egy csomagot. Apám komoly volt, és józan. Azt mondta anyámnak, látod, menni fog.
Adorján L. Zoé: Világtenger
A nyaralás emléke színültig töltötte minden porcikáját.
Szelíd szellőt érzett hajában, napmeleget arcában, forró homokot talpában, szárnycsapkodást karjában. Képzelete a partközelből a nyílt tengerbe vitte. Újból átélte a csodálatos százméteres mélységet, amelyben a vízfelszín alatt úgy káprázott a nap, mintha alulról sütne fölfelé. Sejtjei mohón itták magukba a mámorító habfodros hullámokat, a szemvidító türkizt és szédítő mélykéket.
Agya delfinkacajban fürdött. Szeme tengerzöldbe hajlott. Fülében bálnaének dalolt. Orra sóillatot szagolt. Csontjaiból korallzátonyok nőttek. Ereiben tonhalrajok úsztak. Tüdejében algaerdők ringtak. Szíve hatalmas hullámok morajára dobbant. Átlényegült testének végtelen óceánját átmosta a Mindenség.
Szalókiné Szabó Beáta: Csalódás
Holnaptól szabadságon vagyok. Hurrá, nyaralunk! Hova menjünk? Van ez a közösségimédia-internet. Csak bepötyögök néhány paramétert a keresőbe, és máris válogathatok:
*jó lenne vízpartra, mert meleg van
*vonattal vagy busszal, mert kocsi nincs
*legalább reggeli legyen benne
*3 nap, 2 éjszaka, mert többre nem futja
Órákig keresek, számolok, tervezek:
1.nap: megérkezés, délután 2-től szállás elfoglalása, tájékozódás, talán egy séta a környéken… este van.
2.nap: délelőtt strand, délután pihenés vagy városnézés, és este van.
3.nap: délelőtt csomagolás, szállás elhagyása, indulás haza.
Ennyi pénzért? Kiábrándító! Úgy tűnik idén itthon nyaralunk, és pancsolunk a saját medencénkben.
Bartal Mónika: Vágyódás
Egy ideig várt, a csendet hallgatva. Talán egy jelre várt, ami egyre halványult, ahogy a remény hagyta el a lelkét. Fájdalmasan teltek a hétköznapok. Agyát kikapcsolva, droidként, megszokásból végezte napi teendőit. Egy reggel azon kapta magát, hogy már nem gondol rá. Ettől szomorúvá vált, ez a felismerés villámként hasított belé.
Elmúlt.
Komótosan támolygott a konyhájába. A félig lehúzott redőny résein látta az őszi napfelkelte erőlködő sugarait. A tavaszt szerette, új reményekkel ruházta fel a világot.
Elindult a forró zuhany alá. Meglátta a hófehér tengeri kagylót a fürdőszoba polcán. Elmosolyodott, a füléhez emelte, és behunyt szemmel hallgatta a karibi tenger moraját.
Kóbor Vanda: Jövőre
Homokszemcsék isszák magukba lábfejem, süppedő bokámra kagylók fonnak láncot, barna szemedben égnek a nyár utolsó sugarai, fel-fellángolnak.
Hajamat a tenger mossa, szél szárítja, az ujjaid túrják. Szívemet telíti és fojtja az érzés, fentek és lentek, elkezdődött, és már véget ért, jöttünk, és már menni kell, csak még egy napot, még egy órát, még egy percet… feleslegesen pakoltam ki a bőröndből, önző mód költöztem be oda, ahová csak vendégnek vártak, egynek a sok közül, emléknek.
Egy darabom itt marad, és egy darabot magammal viszek, tartalékba a hosszú útra a most és a majd, az elmúlt és a lesz közé.
Jövőre, ugyanitt.
Simon Lola: A strandon
Szeretem a nyarat. Imádok strandolni. Hangos gyerekzsivaj, vízipisztoly, fröcskölődés, fű, medence – engem kikapcsol.
Napágyon fekszem, élvezem a napsütést. Később egy napernyővel ellátott, üres asztalnál megiszom a kávém, ráérősen kavargatom, közben nézelődöm. A férjem meglep egy kis fagyival. Boldogság!
Ma nincsenek sokan, a törülközőm biztonságban, ott van, ahol hagytam. A telefonom a műanyag asztal tetején várakozik, míg a medencében pancsolok.
Este bemegyek a gyerekekkel a házba, hisz itthon vagyunk, és ma is csak a kertben töltöttük ezt a szép nyári napot.
Gyenge-Rusz Anett: Nyári idill
Fölöttünk a gerendán pókhálós, kovácsoltvas dísz lóg. Alján még látszódik a kopott árcédula. Az eresz alá függesztve egy régi hangszóró. Vászonborítása félig leszakadt már. Ír tánczene szól. Körülöttünk mindenki németül beszél. A mögöttünk lévő asztalnál valaki rágyújtott. Kissé zavar a füst. Aztán elképzelem, ahogy én is rágyújtok. Ahogy a hosszú, fehér selyempapíros cigarettát két ujjam közé fogom, és másik kezemmel a régi gyújtóm fellobbanó lángját elé emelem. Majd lassan beleszippantok és megnyugszom. A képet gyorsan elhessegetem. Már nem dohányzom. Zavart a füstje. Zavar most is. Szerencsére egy apró fuvallat éppen felénk hordja a készülő ételek illatát.
Nekem ez a Balaton.
