Költészeti kifejezések, internetes értelmező szótár: a költészet ősi művészeti forma, amely szerte a világon számos kultúrában jelenik meg. A költészet egyedi nyelvezetét és eszköztárát megismerve jobban megérthetjük a költők gondolatait, érzéseit és céljait. Ebben a kis bevezetőben bemutatom a költészeti kifejezések szótárát, amely gazdag forrásul szolgál a költészet mélyebb megértéséhez.
A szótárban szereplő szavak a költészeti kifejezések széles spektrumát ölelik fel, a klasszikus és modern költői technikáktól kezdve a formák, szerkezetek, és stílusok, metaforák, és szimbólumok sokszínűségéig. A kifejezések kiválasztásakor igyekeztem a legrelevánsabb és legjellemzőbb kifejezések bemutatására fókuszálni.
Szemantikai szempontból a szójegyzék olyan módon került összeállításra, hogy a kifejezések közötti kapcsolatok és jelentések világosak legyenek az olvasó számára. A szótárban szereplő költészeti kifejezések egyaránt hasznosak lehetnek mind kezdők, mind haladó olvasók, szerkesztők és költők számára, akik arra törekednek, hogy finomhangolják és elmélyítsék a költészeti értelmezésüket, kifejezésmódjukat.
Összefoglalva, a költészeti kifejezések szótára hiteles és átfogó forrás lehet, amely lehetővé teszi a költészet világának felfedezését és mélyebb megértését. Az alábbi kis online költészeti lexikon szótár segítségével gazdagítani tudjuk költészeti ismereteinket és képességeinket.
(3-as FIGYELMEZTETÉS:
- Vannak olyan kifejezések, amik így ebben a formában korábban még soha nem lettek leírva, de ez ne zavarjon, hiszen a költői lét nyelvújításról és formálásról is szól. Előfordul benne sok hunglish kifejezés is, de 2023-ban ez már alap a művészetben is.
- Illetve, nem vagyok egy copyright őrült, de ez a költészeti szótár most tényleg az, vedd komolyan! ©
- A költészeti szójegyzék erősen béta állapotú még, így lehetnek elgépelések/butaságok is benne. Igyekszem időről időre újraolvasni, javítani, kiegészíteni.)
Költészeti kifejezések “A” betűvel
Akrosztichon: vers, amelyben a versszakok első (vagy más pozíciójú) betűi együtt egy szót vagy üzenetet alkotnak.
Alkímia: A transzformáció és a változás szimbóluma a költészetben, gyakran a belső fejlődés vagy a kreatív folyamat képviselője.
Allegória: költői eszköz, amely általában egy történetet vagy leírást használ szimbolikusan egy másik jelentés közvetítésére.
Alliteráció: A szavak kezdő hangjainak ismétlése egy soron vagy versszakon belül.
Alluzív: költői kifejezés vagy kép, amely egy másik műalkotásra, eseményre vagy személyre utal, gyakran a jelentés és a hangulat mélyítése céljából.
Ambiguitás: Egy szó, kifejezés vagy szituáció több értelmezésre nyitott jellege.
Amfibrachys: Egy metrikus láb, amely egy rövid (vagy hangsúlytalan) szótagból áll, amelyet két hosszú (vagy hangsúlyos) szótag vesz körül.
Anafora: Egy ismétlődő kifejezés használata a verssorok vagy versszakok elején, ami erős érzelmi hatást kelt.
Anagnorisis: Egy drámai műben a hős felismerése vagy önmaga, mások vagy a helyzet valóságának megértése.
Anagramma: Egy szó vagy kifejezés betűinek újra elrendezése, hogy új szavakat vagy kifejezéseket hozzon létre.
Anakreóni vers: Az ókori görög költő, Anakreón lírai verseire jellemző könnyed, érzéki téma és hangulat.
Analepsis: időbeli ugrás a múltba egy történetben vagy versben, amely információkat vagy kontextust nyújt a jelenlegi eseményekhez.
Analógia: Két különböző dolog vagy jelenség közötti hasonlóság vagy összefüggés bemutatása a költészetben.
Anamorfózis: Egy kép vagy kifejezés torzítása vagy átalakítása a költészetben, gyakran a jelentés vagy a hangulat érdekében.
Ananke: A sors, a szükségszerűség vagy a kényszer fogalma a költészetben és a drámában, amely gyakran a hősök szenvedését és küzdelmét mutatja be.
Anapest: Egy metrikus láb, amely két rövid (vagy nem hangsúlyos) szótagot követ egy hosszú (vagy hangsúlyos) szótag.
Anapestikus invokáció: Egy költői megszólítás vagy imádság az anapest metrikus lábával, gyakran a mű kezdetén található.
Anapestikus: Egy vers, amely az anapest metrikus lábát használja, gyakran vidám, könnyed hangulatot teremtve.
Anaphora: Egy ismétlődő kifejezés használata a verssorok vagy versszakok elején.
Anecdote: Egy rövid, szórakoztató történet, amely gyakran a költészetben is megjelenik, hogy illusztráljon vagy szemléltessen egy pontot.
Anima: Carl Jung pszichológiai elmélete szerint a női aspektus a férfi tudatalattijában, amely a költészetben gyakran szimbolikusan jelenik meg.
Animusz: Carl Jung pszichológiai elmélete szerint a férfi aspektus a női tudatalattijában, amely a költészetben gyakran szimbolikusan jelenik meg.
Antagonista: Egy történetben vagy drámában a főhősnek ellenszegülő személy vagy erő.
Antifrázis: Egy szó vagy kifejezés ironikus használata, amely az ellenkezőjét jelenti annak, amit valójában kifejez.
Antiklimax: Egy sorozat vagy leírás, amely csökkenő fontosságú vagy érdekességű elemekből áll.
Antilabe: Egy drámai párbeszéd során a beszélgető felek közötti gyors váltás, amely az érzelmi feszültség vagy a konfliktus kifejezésére szolgál.
Antimetabole: Egy kifejezés vagy mondat ismétlése az ellenkező sorrendben, gyakran a jelentés vagy a hangsúly kiemelésére.
Antiphrasis: Az ironikus használata egy szónak vagy kifejezésnek, amikor annak ellenkezőjét kívánjuk érteni.
Antirrhesis: Egy érv vagy állítás elutasítása azzal, hogy annak alaptalanságát vagy érvénytelenségét mutatják be.
Antistrophe: Az ókori görög költészetben és drámában az egyik versforma, amely az epode és a strophe között váltakozik.
Antitesz: Két ellentétes gondolat vagy kifejezés közvetlen összevetése a hangsúlyos kontraszt érdekében.
Antitheton: Egy ellentét vagy kontraszt kiemelése két szembenálló kifejezés vagy gondolat közvetlen összehasonlításával.
Antonomázia: Egy általános név használata egy személy vagy dolog jellemző tulajdonságának vagy jellegzetességének kiemelésére.
Aphorizmus: Egy rövid, tömör, gyakran szellemes kijelentés, amely általános igazságot vagy megfigyelést közvetít.
Apokalipszis: A világ vége vagy a világtörténelem utolsó eseményeinek leírása a költészetben, gyakran a végzetes ítélet vagy a megváltás témáját boncolgatva.
Aposztrófa: Egy beszélő által egy tárgy, esemény, vagy távol lévő személyhez intézett közvetlen megszólítás, ami erős érzelmi hatást kelt.
Archaizmus: Régi vagy elavult szavak vagy kifejezések használata a költészetben, gyakran a hangulat vagy a stílus miatt.
Ars Poetica: A költészet művészetéről és céljáról szóló mű, amely gyakran tanácsot ad a költőknek és az olvasóknak.
Asszonáns: Olyan hangok ismétlése, amelyek azonosak vagy hasonlóak, de nem tökéletesen egyeznek, ami a költészetben diszsonáns hatást kelt.
Aszimiláció: A hangok összeolvadása vagy hasonulása egy szóban vagy kifejezésben, ami gyakran a ritmus vagy a hangzás érdekében történik.
Aszindeton: A mondatok közötti kötőszavak elhagyása a sebesség, a ritmus vagy a hangsúly miatt.
Aszindeton: A szokásos kötőszavak (mint például “és” vagy “vagy”) elhagyása a költészetben, hogy rövidebb, sűrűbb és dinamikusabb hatást érjenek el.
Aubade: Egy reggeli szerelmi dal vagy vers, amely általában a szerelmesek búcsúját ünnepli a hajnal előtt.
Auditív kép: Hangok, zajok vagy zene leírása a költészetben, amely az olvasó hallásának érzékelését célozza meg.
Augusztusi: A költői nyelv vagy stílus, amely az ókori római költő, Vergilius és az augusztusi korszak műveihez kapcsolódik.
Autobiográfia: Egy költő életének saját története, gyakran a személyes tapasztalatok és érzelmek közvetlen leírásával.
Avantgárd: Újító, kísérleti vagy radikális művészeti és irodalmi irányzatok, amelyek a hagyományos konvenciók és formák ellen lázadnak.
Azonosság-érzés: Az olvasó vagy a hallgató személyes azonosulása egy költői szöveggel, amely általában a személyes tapasztalatok, érzések és gondolatok megosztásán alapul.
Azonosság: Az a szó vagy kifejezés, amely azonosítja, meghatározza vagy összefüggésbe hozza a költői elemeket, például a szereplőket, a helyeket vagy az eseményeket.
Azonosulás: Az olvasó vagy a hallgató szoros érzelmi és intellektuális kapcsolata egy költői szöveggel, karakterrel vagy történettel.
Azonosuló jelek: A költészetben és a prózában a szótagok időtartamát vagy súlyát jelölő jelek.
Azonosító: Egy szó vagy kifejezés, amely egy személy, dolog vagy esemény egyedi és megkülönböztető jellemzőit jelöli.
Költészeti kifejezések “Á” betűvel
Ábránd: A költő egy idealizált képet, álmot vagy elképzelést mutat be a versben, amely gyakran szemben áll a valósággal.
Ábrázolás: Egy költői eszköz, amelyben a költő egy tárgyat, személyt vagy helyzetet leír vagy bemutat.
Álca: Egy költői eszköz, amelyben a költő elrejti a valódi érzéseit vagy gondolatait egy másik téma mögé.
Állandó motívum: Egy ismétlődő téma, kép vagy motívum a versben, amely fokozatosan jelentést nyer a mű során.
Állandóság: Egy költői eszköz, amelyben a költő a változatlanság vagy állandóság témáját használja fel.
Álomszerűség: A vers hangulatának vagy képeinek megteremtése, amelyek mintha egy álomban zajlanának.
Általánosítás: A költő egyéni tapasztalatok, érzések vagy gondolatok általánosabbá tételével teremt egyetemes érvényű üzenetet.
Áramlás: A vers ritmusa, tempója vagy hangulata, amely az olvasó számára a mű élvezetét vagy értelmezését segíti.
Árnyalat: Egy költői eszköz, amelyben a költő finom különbségeket tesz egy érzelem vagy gondolat árnyalatai között.
Árnyjáték: A költő a fény és árnyék használatával teremt képeket vagy hangulatokat a versben.
Árva: Egy verssorban a sor végén álló, magára hagyott szó vagy szótag, amely különleges hangsúlyt vagy jelentést kap.
Áthallás: Egy szó vagy kifejezés több jelentésének használata egyidejűleg, amely lehetővé teszi a többrétegű értelmezést.
Átjáró: A versben előforduló gondolatok vagy képek közötti kapcsolat, amely lehetővé teszi az olvasó számára a szöveg mélyebb értelmezését.
Átmenet: A vers egyik részéből a másikba való fokozatos átmenet, amely segíti az olvasót a mű egészének megértésében.
Áttétel: A költő egy metafora, szimbólum vagy más költői eszköz segítségével közvetve fejezi ki a gondolatait vagy érzéseit.
Átvilágítás: A költő egy tárgy vagy személy belső tulajdonságait vagy érzéseit mutatja be a versben, hogy megvilágítsa annak valódi lényegét.
Átváltozás: A költő egy személy vagy tárgy belső vagy külső változását mutatja be a versben.
Átérezés: A költő az olvasóval közös érzéseket vagy tapasztalatokat oszt meg a versben, amelyek lehetővé teszik az olvasó számára a mű átélését.
Átértékelés: Egy költői eszköz, amelyben a költő újraértékeli egy tárgyat, személyt vagy helyzetet, hogy megvilágítsa annak valódi jelentését vagy értékét.
Átütő erejű kép: Egy erős és hatásos kép használata a versben, amely az olvasóra mély benyomást tesz.
Költészeti kifejezések “B” betűvel
Bakelit: A versben előforduló ismétlődő elemek, amelyek meghatározzák annak struktúráját vagy jelentését.
Baktrian: Egy metrikus láb, amely két rövid (vagy hangsúlytalan) szótagból áll, amelyek között egy hosszú (vagy hangsúlyos) szótag található.
Ballada: Egy narratív vers, amely történetet mesél el, gyakran dal formájában.
Bathykolpion: Egy hosszú sor, amely a költő által kifejezett mély érzelmeket vagy gondolatokat tükrözi.
Bárd: Egy költő, aki énekelve adja elő verseit, gyakran a történelem vagy a hősköltemények témájában.
Bejgli: Egy ismétlődő motívum vagy téma, amely a vers során többször előfordul.
Beugrató: Egy versben előforduló váratlan fordulat vagy meglepetés.
Bevezető: Egy vers bevezető része, amely bemutatja a témát vagy a hangulatot.
Bifilár: Egy vers, amely két párhuzamos vagy összefonódó szálból áll.
Bildungsroman: Egy költői műfaj, amely a főhős erkölcsi, szellemi és érzelmi fejlődését követi.
Biografikus vers: Egy vers, amely egy személy életét, cselekedeteit és eredményeitm foglalja költészetbe.
Bizánci stílus: Egy díszes, gazdagon kidolgozott költői stílus, amely gyakran kapcsolódik a Bizánci Birodalomhoz.
Blank verse: Nem rímelő, jambikus pentameterekre épülő versforma.
Bokor beszéd: A költő által használt rejtett, képletes vagy titkos üzenet.
Borbélyversek: Olyan versek, amelyek a bor és az ivás témáját énekelik meg.
Bölcselkedő epigramma: Egy rövid, tömör vers, amely egy éles megfigyelés vagy bölcsesség közvetítésére törekszik.
Bölcselkedő költészet: Egy költői műfaj, amely az élet értelmének és értékének megértését kutatja.
Bölcselkedő oktáv: Egy nyolcsoros versszak, amelyben a költő az élet értelméről és értékeiről elmélkedik, gyakran mélyebb filozofikus vagy erkölcsi kérdések felvetésével.
Bölcselkedő szonett: Egy szonett, amely az élet értelméről és értékeiről elmélkedik.
Bölcselkedő terzina: Egy háromsoros versszak, amelyben a költő az élet értelméről és értékeiről elmélkedik.
Bölcselkedő vers: Egy versforma, amely tanácsokat vagy életbölcsességet közvetít.
Bölcselkedő versszak: Egy versszak, amely filozofikus vagy mély gondolatokat fejez ki.
Bölcselkedő villanella: Egy villanella, amely az élet értelméről és értékeiről elmélkedik.
Bölcsődal: Egy lírai versforma, amely gyakran gyermekneveléssel vagy alvással kapcsolatos témákat érint.
Bravúr: Egy költői alkotás, amely kiemelkedő technikai készségről és eredetiségről árulkodik.
Bucolikus: A pásztori költészet műfaja, amely a vidéki élet és a természet szépségét dicsőíti.
Bukolikus vers: Egy vers, amely a vidéki élet idilli képét ábrázolja, gyakran pásztorokkal és természeti környezetben.
Bumeráng effektus: Amikor a költő szándékosan visszaél egy kifejezéssel vagy képpel, hogy meglepetést vagy váratlan fordulatot hozzon létre.
Bumeráng rím: Egy rím, amely a versben egy soron belül ismétlődik, így a sor végén lévő szó ugyanazzal a szóval rímel, mint a sor elején lévő szó.
Bumeráng struktúra: Egy vers, amely a sorok vagy versszakok visszatérő rendjében egy ismétlődő motívumot követ.
Bumeráng vers: Egy vers, amelyben a sorok vagy versszakok egy ismétlődő motívumot követnek, és a vers végén visszatérnek a kezdeti motívumhoz.
Burleszk paródia: Egy költői mű, amely egy másik művet vagy műfajt gúnyol ki, általában humorral és iróniával.
Burleszk: Komikus vagy groteszk vers, amely a paródia, a szatíra vagy a gúny eszközeit használja.
Búcsúvers: Egy vers, amely a költő vagy a beszélő búcsúját vagy elköszönését ábrázolja egy személytől, helytől vagy időszaktól.
Búvárbetűs vers: Egy vers, amelyben a sorok kezdőbetűi egy rejtett üzenetet vagy jelentést hordoznak.
Búvárpatak: Egy költői motívum, amely a rejtett vagy titkos érzelmek, gondolatok és élmények felfedezését jelenti.
Büszkeség vers: Egy vers, amely a költő vagy a beszélő büszkeségét és önbizalmát fejezi ki.
Büszkeség éneke: Egy vers, amelyben a költő vagy a beszélő büszkeségét, önbizalmát és erejét fejezi ki.
Büszkeség: Egy versben megjelenő érzelem vagy tulajdonság, amely a főhős vagy a költő magabiztosságát és öntudatát fejezi ki.
Bűnbeesés: Egy versben előforduló motívum, amely a főhős vagy a költő erkölcsi bukását vagy romlását ábrázolja.
Bűntudat: Egy versben megjelenő érzelem, amely a főhős vagy a költő bűntudatát fejezi ki, gyakran valamilyen hibájuk vagy bűnük miatt.
Bűnös vágy: Egy versben megjelenő érzelem vagy motívum, amely a főhős vagy a költő tiltott vagy veszélyes vágyaira utal.
Bűvös költészet: Egy műfaj, amely a varázslás, az okkultizmus és a misztikum témáját érinti.
Bűvös realizmus: Egy költői műfaj, amelyben a természetfeletti elemek és a valóság egymásba olvadnak, így a mindennapi életben megjelenő csodálatos események természetesnek tűnnek.
Bűvös szonett: Egy szonettforma, amelyben a költő trükkök és meglepetések sorozatát használja, hogy a verset izgalmassá és szokatlanná tegye.
Bűvös színház: Egy költői műfaj, amely a misztikum, az álom és a mesevilág elemeit ötvözi.
Bűvös vers: Egy vers, amely varázslatos vagy természetfeletti eseményeket ábrázol.
Byronic hős: Egy romantikus, de cinikus és morózus karakter, aki gyakran lázad a társadalom normái ellen.
Költészeti kifejezések “C” betűvel
Célzás: Egy költői eszköz, amelyben egy személy, hely vagy esemény közvetett említése történik anélkül, hogy nevén neveznék.
Ciklus: Egy költészeti gyűjtemény, amelyben a versek egy közös téma, motívum vagy karakter köré csoportosulnak.
Ciklus: Egy sor vers, amelyek egy közös téma vagy motívum körül forognak.
Cinizmus: A költő olyan gondolatok vagy érzések megjelenítése, amelyek gúnyosak vagy gyanakvóak a világ iránt.
Cinquain szonett: Egy szonett, amelyben az első négy versszak ötsoros, és az utolsó versszak hatsoros.
Cinquain: Egy ötsoros versforma, amelynek sorai általában 2, 4, 6, 8 és 2 szótagot tartalmaznak.
Címke: Egy költői eszköz, amelyben a költő egy szót vagy kifejezést ismétel annak érdekében, hogy a vers hangulatát vagy témáját megerősítse.
Colloquialismus: A köznyelvben gyakran használt kifejezések vagy szavak használata a versben.
Compositio/Kompozíció: A költői eszközök és stílusok összeállítása egy versben.
Conclusio/Konklúzió: A vers végső része, amely összefoglalja vagy lezárja a versben elhangzottakat.
Contre-jour: Egy költői eszköz, amelyben a beszélő a fény ellentétes oldalán lévő tárgyakat vagy jelenségeket írja le.
Correlatio: Két vagy több elem összekapcsolása vagy összefüggésbe hozása egy versben.
Crescendo: Egy költői eszköz, amelyben a hangulat, az érzelem vagy a gondolat fokozatosan erősödik a versben.
Critica/Kritika: A költő személyes véleményének vagy értékelésének megjelenítése a versben.
Cuarteto: Egy négy versszakos versforma, amelyben a rímek az ABBA sémát követik.
Cumulatio: A költő több versszak vagy sorban ismétel egy gondolatot vagy érzést.
Cunami metafora: Egy költői eszköz, amelyben a beszélő egy hatalmas és pusztító természeti jelenséget használ a szenvedély vagy az érzelmek ábrázolására.
Cunami motívum: Egy költői motívum, amelyben egy hatalmas és pusztító természeti jelenség, például a cunami, a költő életének vagy érzéseinek képviselőjeként jelenik meg.
Cúl-de-sac: Egy költői motívum, amelyben a beszélő egy zsákutcába kerül, ami gyakran az életben vagy a költészetben való kétségbeesést szimbolizálja.
Czardas / Csárdás: Egy magyar eredetű versforma, amely a népi táncra és dallamokra alapoz, gyakran a magyar kultúra és hagyományok ábrázolásával.
Költészeti kifejezések “CS” betűvel
Családregény-eposz: Egy eposzi műfaj, amelyben a költő családi történetét ábrázolja, és a szereplők közötti kapcsolatokra fókuszál.
Családregény: Egy költői műfaj, amelyben a költő családi életét, kapcsolatait és élményeit ábrázolja.
Csattanó: Egy vers végén lévő meglepő vagy éles megjegyzés, amely az olvasó számára váratlan fordulatot ad.
Csekély rím: Egy rím, amely a szótagok hasonlóságán alapul, de nem tökéletes rím.
Csekély szonett: Egy szonett, amelyben a rímek és a metrikus struktúra nem felel meg a hagyományos szonett szabályainak.
Csekély vers: Egy vers, amelyben a költő kisebb, jelentéktelennek tűnő témákat és eseményeket dolgoz fel.
Csel: Egy költői eszköz, amelyben a költő egy szituáció, személy vagy esemény értelmezésében meglepő fordulatot használ.
Cselekmény: Egy versben lévő eseménysor, amely a költő által bemutatott történet vagy jellemfejlődés keretét adja.
Cselekvés ábrázolása: Egy költői technika, amelyben a költő a beszélő vagy más szereplők cselekvéseit, mozgását és tevékenységeit írja le.
Cselló: Egy költői figura, amelyben a beszélő átveri vagy megtéveszti az olvasót vagy a hallgatót.
Cserépkályha metafora: Egy költői eszköz, amelyben a beszélő egy cserépkályhát használ a melegség, a biztonság és a szeretet érzésének ábrázolására.
Cserépkályha motívum: Egy költői motívum, amelyben a cserépkályha a költő életének meleg és békés pillanatait szimbolizálja.
Csigaház metafora: Egy költői eszköz, amelyben a beszélő egy csigaházat használ az otthon, a védelem és az összetartozás érzésének ábrázolására.
Csigaház motívum: Egy költői motívum, amelyben a csigaház a költő életének védett és biztonságos pillanatait szimbolizálja.
Csillagkép: Egy költői eszköz, amelyben a költő a csillagok közötti összefüggéseket és mintákat használja egy történet vagy egy gondolat ábrázolására.
Csillagközi metafora: Egy költői eszköz, amelyben a beszélő a csillagközi tér jelenségeit vagy távolságait használja az érzelmek, gondolatok vagy események ábrázolására.
Csillagközi motívum: Egy költői motívum, amelyben a csillagok közötti tér a költő életének és érzéseinek szimbólumai.
Csillagközi szonett: Egy szonett, amelyben a költő a csillagközi tér jelenségeiről, távolságairól vagy kapcsolatairól ír.
Csillagpont: Egy versben lévő fő esemény vagy csúcspont, amely az olvasó számára a legnagyobb érzelmi hatást nyújtja.
Csillagszóró motívum: Egy költői motívum, amelyben a csillagszórók a költő életének vidám, ünnepélyes és fényes pillanatait szimbolizálják.
Csillagászati költészet: Egy költői műfaj, amelyben a költő az égitestek és az univerzum csodáit és rejtélyeit ábrázolja.
Csillagászati metafora: Egy költői eszköz, amelyben a beszélő az égitesteket vagy az univerzum jelenségeit használja az érzelmek, gondolatok vagy események ábrázolására.
Csillagászati motívum: Egy költői motívum, amelyben a csillagok, a bolygók és az égitestek a költő életének és érzéseinek szimbólumai.
Csillagászati szonett: Egy szonett, amelyben a költő az égitestekről, a bolygókról vagy az univerzum jelenségeiről ír.
Csillagút metafora: Egy költői eszköz, amelyben a beszélő egy csillagútban való utazást használ az életben való haladás, az átalakulás vagy a változás ábrázolására.
Csillagút motívum: Egy költői motívum, amelyben a csillagút a költő életének átmeneti és változó pillanatait szimbolizálja.
Csonka rím: Egy rím, amelyben a rímre váró szavak csak részben hasonlítanak egymásra, általában a magánhangzókban.
Csonka sor: Egy verssor, amelynek a végén egy szótag hiányzik, vagy nem felel meg a sor többi részének metrikai szerkezetének.
Csonka szonett: Egy szonett, amelyben egy vagy több versszak hiányzik, vagy a szonett hagyományos struktúrájától eltérő.
Csönd: Egy költői eszköz, amelyben a beszélő hangsúlyozza a csendet vagy a szüneteket a versben.
Csöndes vers: Egy vers, amelyben a költő csendre és nyugalomra összpontosít, gyakran a természet vagy az emberi érzelem ábrázolásával.
Csöndes visszavonulás: Egy költői motívum, amelyben a beszélő elvonul a világ zajától és nyüzsgésétől, hogy szemlélődő pozícióból figyelje azt.
Csöndkép: Egy versben ábrázolt táj vagy helyszín, amely nyugalomra és csendre utal.
Csúcsjelentés: Egy versben megjelenő esemény vagy érzelem, amely egy adott szituáció vagy konfliktus legfontosabb és legintenzívebb pontja.
Csúcspont: Egy vers legfeszültebb és legérdekesebb pillanata, amely az olvasó vagy a hallgató számára a legnagyobb érzelmi hatást nyújtja.
Csúcsra érés: Egy versben megjelenő folyamat vagy esemény, amely a költő vagy a beszélő által elérni kívánt célhoz vezet.
Csúfolódó költészet: Egy költői műfaj, amelyben a költő másokat, általában a társadalmi normákat vagy elvárásokat bírálja.
Csúfolódó vers: Egy vers, amely szatirikus vagy gúnyolódó hangvételű, és a társadalmi normák vagy elvárások kritikáját tartalmazza.
Csúnya valóság: Egy költői motívum, amelyben a költő a valóság sötét és nyomasztó oldalát ábrázolja, gyakran a társadalmi igazságtalanságokra vagy az emberi természet hibáira koncentrálva.
Költészeti kifejezések “D” betűvel
Daktilus: Egy versláb, amely egy hosszú és két rövid szótagból áll.
Debatáló vers: Két vagy több személy közötti versengés formájában megírt költemény.
Dedikáció: Egy költeményben, amelyet egy adott személynek szentel a költő.
Deklamáció: A vers hangos előadása, hangsúllyal a ritmusra és az érzelmekre.
Dekonstrukció: A vers szerkezetének, jelentésének és alapötleteinek elemzése.
Dialektika: A versben előforduló ellentétek közötti kapcsolat vagy feszültség.
Didaktikus költemény: Oktató jellegű vers, amelyben a költő valamilyen tanulságot közvetít az olvasónak.
Diktálás: A versíró folyamatában a költő saját hangjának hallgatása vagy a versek hangos előadása.
Diszonancia: A vers ritmusa vagy hangzása szándékos megszakítása, amely a mű érzelmének vagy jelentésének hangsúlyozására szolgál.
Dithyrambus: Az ókori görög költészetben a Dionüszosz istennek szentelt lelkesítő, extatikus ének.
Diálogus: Egy versben, amelyben két vagy több személy közötti beszélgetés zajlik.
Díjazott vers: Egy versenyen díjat nyert költemény.
Díszes rím: A verssorokban a szavak ismétlődő rímes kombinációja, amely a mű hangulatát és érzését színesíti.
Díszes stílus: Egy versben, amelyben a költő gazdagon díszített és ékes nyelvezetet használ.
Díszítő elemek: A versben használt nyelvi eszközök, amelyek a költemény hangulatának vagy jelentésének fokozására szolgálnak.
Díszítő költészet: A lírai költészet egy formája, amelyben a költő kifejezetten a szépségre és a harmóniára törekszik.
Dodekaszillabos: Tizenkét szótagból álló verssor.
Dogma: Egy versben, amelyben a költő egyfajta meggyőződést vagy elvet hirdet.
Döbbenetes fordulat: Egy versben, amikor a költő váratlan fordulatot vagy meglepő megvilágítást alkalmaz a mű érzésének vagy jelentésének hangsúlyozására.
Döntő sor: A vers egy részének vagy strófájának végén lévő sorszám, amely általában különleges jelentőséggel vagy hangsúllyal bír.
Dramatikus monológ: Egy versben, amelyben egy személy beszél, és más személyekhez vagy a közönséghez intézi szavait.
Dráma: Egy költemény, amely színjátszásra készült, és szereplők közötti párbeszédekből és cselekményből áll.
Dualizmus: A költő által bemutatott kettősség vagy ellentét.
Dupla rím: Amikor a verssorok utolsó két szótagja rímel egymással.
Dühös költemény: Egy versben, amelyben a költő haragját, felháborodását vagy elégedetlenségét fejezi ki.
Dühös rím: Egy versben, amelyben a költő a rímeket a düh vagy a felháborodás érzésének hangsúlyozására használja.
Dühös stílus: Egy versben, amelyben a költő erőteljes, indulatos és szenvedélyes nyelvezetet használ.
Dystopia: Egy negatív, elnyomó és sötét jövőt bemutató költemény.
Dzsesszvers: A dzsessz zene ritmikus és improvizatív jellege által inspirált vers.
Dzsámí: Perzsa lírai költemény, amelyben a szerző az isteni szerelmet, a szépséget és a tökéletességet énekelte meg.
Költészeti kifejezések “E” betűvel
Egyszerűség és mélység: A költő által alkalmazott egyszerű nyelvezet és kifejezésmód, amely a költemény mélyebb jelentésének és tartalmának felfedezésére ösztönöz.
Egyszerűség és természetesség: A költő által alkalmazott egyszerű és természetes kifejezésmód, amely a költeményekben megjelenő érzelmek és gondolatok hitelességét és közvetlenségét hangsúlyozza.
Egyszerűség: A költő által választott egyszerű, világos és közvetlen nyelvezet és kifejezésmód.
Egyszerűsítés: A költő által alkalmazott egyszerűsítés, amely a költeményekben megjelenő gondolatokat és érzéseket közérthetőbbé és könnyebben befogadhatóvá teszi.
Együttérzés: A költő által teremtett együttérzés, amely az olvasót az alkotásban szereplő személyek, helyzetek vagy események iránti megértésre és elfogadásra ösztönzi.
Ekfrázis: Egy költemény, amely egy műalkotásra (általában képzőművészeti alkotásra) reagál, leírja vagy megpróbálja érzékeltetni annak hatását.
Ekfrázis: Egy költemény, amely leír egy műalkotást vagy egy jelenetet, gyakran részletes és érzékletes módon.
Elbeszélő költészet: A költészet olyan műfaja, amely történeteket, anekdotákat vagy eseményeket mesél el.
Elefántcsonttorony: A költő elszigetelt, magányos helye, ahonnan alkotásai születnek.
Elefántcsonttorony: A költő elszigeteltségének szimbóluma, amely a költő elvont vagy magasztos gondolatainak és érzéseinek megjelenítését szolgálja.
Elegia: A gyász, veszteség vagy elmúlás témáját feldolgozó költemény műfaja.
Elemzés: A költemény szerkezetének, stílusának, nyelvezetének és tartalmának vizsgálata és értelmezése.
Elfogulatlanság: A költő által alkalmazott elfogulatlan és pártatlan hozzáállás, amely a költeményekben megjelenő gondolatokat és érzéseket hitelesnek és őszintének mutatja.
Elidegenítés: A költő által alkalmazott elidegenítő hatás, amely a költeményekben szereplő események, személyek vagy érzelmek távolságtartását és megkülönböztetését eredményezi.
Elmélkedő költészet: A költő által teremtett gondolkodó, filozofikus vagy elmélkedő költemények műfaja.
Első személyű elbeszélés: A költő által alkalmazott első személyű elbeszélés, amely az olvasót a költő szemszögéből, érzéseiből és gondolataiból vezeti be a költeményekben megjelenő eseményekbe és helyzetekbe.
Elégikus hang: A költeményben megjelenő elegáns, szomorú és mélabús hangnem.
Elégikus hangulat: A költő által teremtett melankolikus, szomorú vagy fájdalmas hangulat.
Előadó költészet: A költészet olyan formája, amelyet élőben adnak elő, gyakran versenyműsorokon, felolvasásokon vagy színpadi előadásokon.
Emelkedett stílus: A költő által alkalmazott magasztos, ünnepélyes vagy fennkölt nyelvezet.
Emlékezet költészete: A költő által a múltra, a személyes vagy közös emlékekre alapozó költemények műfaja.
Emlékezet: A költő számára fontos személyek, események vagy tárgyak felidézése egy költeményben.
Emlékköltemény: Egy vers, amely egy elhunyt személyre, egy történelmi eseményre vagy egy fontos tárgyra emlékezik.
Enjambement: Amikor egy verssor gondolata vagy mondata a következő sorba nyúlik át anélkül, hogy a sor végén szünet lenne.
Epigramma: Rövid, csípős, gyakran humoros vagy szatirikus vers, amely egy gondolatot vagy véleményt fogalmaz meg éles eszű módon.
Epigramma: Rövid, tömör és csattanóval végződő költemény, amely gyakran humoros, szatirikus vagy bölcselkedő jellegű.
Epika: A költészet olyan műfaja, amely történetmesélésre koncentrál és hőstetteket, kalandokat vagy hősi történeteket mesél el.
Epikus költészet: Nagyszabású történeteket, hőstetteket és hősi történeteket bemutató költemények műfaja.
Epilógus: Egy költemény befejező része, amely összefoglalja a műben tárgyalt eseményeket vagy gondolatokat.
Episztola: Egy költemény formájában írt levél, amely gyakran filozofikus, erkölcsi vagy érzelmi témákat dolgoz fel.
Epitheton: Egy jelző vagy kifejezés, amely valamilyen jellemzőt, tulajdonságot vagy jelentést hangsúlyoz egy személyben, tárgyban vagy helyzetben.
Epitáfium: Egy rövid költemény, amely egy síremlékre vagy sírkőre íródott, hogy emlékezzen az elhunyt személyre.
Eposz: Egy hosszú, többnyire rímes verssorokban írt költemény, amely hősies tetteket, történelmi eseményeket vagy legendákat dolgoz fel.
Ereklye: Egy költemény, amely egy fontos vagy szent tárgyra, személyre vagy helyre utal.
Erózió: A költő által használt erózió vagy kopás képe, amely az idő múlásával járó változásokat, pusztulást és elmúlást fejezi ki.
Erőteljes kép: A költő által használt erős, érzékletes és hatásos kép vagy metafora.
Esti dal: Egy költemény, amely az estét vagy az alkonyatot ábrázolja vagy megidézi, gyakran melankolikus hangulattal.
Eszköztár: A költő által alkalmazott eszközök, technikák és stíluselemek összessége, amelyek segítségével a költeményekben megjelenő gondolatokat, érzéseket és képeket kifejezi és formába önti.
Esztétika: A szépség, az ízlés és a művészi alkotások értékelésének tudománya vagy filozófiája.
Esztétika: A szépséggel, művészettel és ízléssel kapcsolatos filozófiai tanulmányok.
Etimológia: Egy szó eredetének és fejlődésének tanulmányozása, amely segíthet a költő szándékának megértésében.
Etűd: Egy rövid, technikailag összetett költemény, amely egy adott stílus vagy forma gyakorlására összpontosít.
Eufemizmus: Egy enyhébb vagy udvariasabb kifejezés használata egy durva, sértő vagy kellemetlen valóság leírására.
Eufemizmus: Szó vagy kifejezés használata, amely egy durva, sértő vagy kellemetlen tárgyat vagy jelenséget finomabbá, udvariasabbá vagy kevésbé közvetlenül tesz.
Eufónia: A hangzás szépsége, kellemessége, amelyet a költő a vers hangzásában, ritmusában és rímelésében teremt meg.
Eufónia: Az összhang és kellemes hangzás elérése a szavak, a hangok és a rímképlet összeállításával a költeményben.
Eufória: A költő által létrehozott intenzív öröm, boldogság vagy elégedettség érzése.
Evokatív képek: A költő által használt képek, amelyek erőteljes érzelmeket, gondolatokat vagy emlékeket idéznek fel.
Evokáció: Egy költeményben a hangulat, érzelem vagy kép felidézése olvasója számára.
Exisztencializmus: A létezés, az élet értelmének hiánya és az emberi sors kérdéseit feldolgozó filozófiai és irodalmi irányzat.
Expanzió: A költő által alkalmazott terjeszkedés és kiterjesztés, amely a költeményekben megjelenő gondolatokat és érzéseket gazdagabbá, sokrétűbbé és átfogóbbá teszi.
Exposíció: Egy költemény bevezető része, amely bemutatja a történetet, a szereplőket, a helyszínt és a konfliktust.
Expresszionizmus: A művészetben és irodalomban alkalmazott stílusirányzat, amely az érzelmek és belső világ kifejezésére törekszik a külső valóság ábrázolása helyett.
Extempore vers: A költő által spontán módon, azonnali ihletre alapozva alkotott költemény.
Extázis: A költő által létrehozott intenzív, felfokozott érzelem vagy élmény.
Ezotérikus költészet: A költő által teremtett rejtélyes, titkos vagy misztikus költemények műfaja.
Költészeti kifejezések “É” betűvel
Életigenlés: A költő által létrehozott pozitív, optimista vagy reményteljes hangulat.
Életkép: Egy költemény, amely a mindennapi élet egy pillanatát vagy részletét ábrázolja.
Életképek: Egy költeményben megjelenő jelenetek, amelyek a mindennapi élet pillanatait, eseményeit vagy helyzeteit ábrázolják.
Élményköltészet: A költő által megélt élményeken alapuló és azokból ihletet merítő költemények műfaja.
Élvezet: A költő által teremtett érzéki, kellemes vagy szórakoztató élmény.
Élőbeszéd: A költő által használt közvetlen, beszélő hangú nyelvezet, amely a költő és az olvasó közötti kapcsolatot erősíti.
Ének: Egy hosszabb költemény vagy éposz része, amely egy-egy fejezetnek felel meg.
Énekes költészet: A költészet olyan formája, amelyet zenére szántak vagy dallammal előadnak.
Építő jellegű kritika: A költő által alkalmazott konstruktív, építő jellegű kritika, amely a költemények javítására és fejlődésére összpontosít.
Értelmezés: A költemények jelentésének, céljának és hatásának értelmezése és megértése.
Értékítélet: A költő által alkalmazott értékítélet, amely segíthet a költemények minőségének és hatásának megértésében.
Érzelmek: A költő által létrehozott érzelmek, mint például szomorúság, öröm, harag, vágy vagy félelem.
Érzelmileg töltött nyelv: A költő által használt nyelvezet, amely erős érzelmeket és érzéseket fejez ki vagy idéz elő.
Érzékeny költészet: A költő által teremtett érzékeny, érzelmes és megható költemények műfaja.
Érzéki képek: A költő által használt képek, amelyek az öt érzéken alapulnak (látás, hallás, tapintás, íz, szag), és intenzív élményeket nyújtanak az olvasónak.
Észak-európai költészeti hagyomány: A skandináv, germán és más észak-európai népek költői hagyományai és mítoszai, amelyek inspirálják a költőket és befolyásolják alkotásaikat.
Északi mitológia: A germán és skandináv mitológiára alapozott költői hagyomány és ihletforrás.
Észrevételek: A költő által megfogalmazott észrevételek, amelyek a költeményekben megjelenő gondolatokat, érzéseket és jelenségeket vizsgálják.
Éteri költészet: A költő által teremtett éteri, lebegő vagy álomszerű hangulatú költemény.
Költészeti kifejezések “F” betűvel
Formai kötöttség: A költészetben a szigorúan meghatározott szerkezeti és ritmikai szabályok betartása, amelyek egy adott műfaj vagy forma sajátosságai.
Futurista költészet: Az avantgárd irodalmi mozgalom, amely a technológia, a sebesség és a modern városi élet dicsőítésére és ábrázolására törekszik.
Független vers: A költészetben a szabálytalan és kötetlen forma, amely a költő szabad kifejezését és gondolatmenetét tükrözi.
Füstös költészet: A XX. század elején kialakult magyar irodalmi irányzat, amely a városi élet, a kávéházak és a bohém létforma megjelenítését célozta meg.
Füves könyv (folytatás): műfaj, amely a természet, a gyógynövények és az emberi élet bölcsességét, tanulságait közvetítette.
Füzér: A költészetben a szorosan összefüggő, egymást követő versek gyűjteménye, amelyek általában egy közös téma vagy motívum köré szerveződnek.
Főhős: A költemény központi alakja, aki általában az események mozgatórugója és a cselekmény fejlődésének irányítója.
Költészeti kifejezések “G” betűvel
Genezis: Egy költemény létrejöttének és fejlődésének folyamata, amely a költő gondolatainak és érzéseinek megjelenítését és kifejezését szolgálja.
Gesztus: A költészetben a mozdulatok, testbeszéd és arckifejezések ábrázolása, amelyek az érzelmek és a jelentés közvetítését segítik.
Ghazal: Az arab és perzsa költészetben egy lírai műfaj, amely a szerelem, a vágy és a szakítás érzéseit fejezi ki.
Gondolat: A költészetben az észlelés, érzés, emlék vagy elképzelés megjelenítése, amely az olvasóval való kommunikáció eszköze.
Gondolati költészet: A költészet műfaja, amely a gondolatok, eszmék és filozófiai problémák kifejezésére és ábrázolására törekszik.
Gondolati struktúra: A költészetben a gondolatok, eszmék és motívumok logikus és koherens rendszere, amely a költemény jelentésének és formájának meghatározásában játszik szerepet.
Gondolati szint: A költészetben a gondolatok, eszmék és motívumok közötti viszony és interakció, amely a költemény értelmezésének és értékelésének alapja.
Gondolati toposz: A költészetben egy általános téma vagy motívum, amely a költő és az olvasó közös kultúrájára és tapasztalataira utal.
Gondolati tér: A költészetben a gondolatok és érzések közötti tér, amely a költő és az olvasó közötti kommunikáció színtere.
Gondolati utazás: A költészetben egy költő által képzeletben megtett út vagy felfedezés, amely a gondolatok és érzések kifejezését és megjelenítését szolgálja.
Gondolati vízió: A költészetben a költő által létrehozott és ábrázolt kép vagy elképzelés, amely a gondolatok és érzések kifejezését és megjelenítését szolgálja.
Gondolati zene: A költészetben a gondolatok és érzések harmonikus és ritmikus összhangja, amely a költemény értelmezését és értékelését segíti elő.
Gondolati zárójel: A költészetben egy költemény végén elhelyezett részlet vagy motívum, amely a költemény jelentésének és formájának lezárását és összefoglalását szolgálja.
Gondolati összefüggés: A költészetben a gondolatok, eszmék és motívumok közötti összefüggés, amely a költemény értelmezését és értékelését segíti elő.
Gondolatjáték: A költészetben a gondolatok és érzések összetett és összefonódó rendszere, amely az értelmezés és az elemzés folyamatát teszi szükségessé.
Gondolatkísérlet: A költészetben egy hipotetikus helyzet vagy probléma bemutatása, amely a gondolkodás, a képzelőerő és az érvelés fejlesztését szolgálja.
Gondolatmenet: A költészetben a költő gondolatainak és érzéseinek logikus és koherens kifejtése és fejlődése.
Gondolatrendszer: A költészetben a gondolatok és érzések koherens és összetett rendszere, amely a költemény értelmezését és értékelését segíti elő.
Gondolatvilág: A költészetben a költő által létrehozott és ábrázolt világ, amely a gondolatok és érzések kifejezését és megjelenítését szolgálja.
Gondolatébresztő: A költeményben szereplő olyan motívum vagy esemény, amely az olvasó gondolkodását és érzéseit serkenti és inspirálja.
Költészeti kifejezések “GY” betűvel
Gyakorlat: A költészetben alkalmazott készségek és technikák elsajátítása.
Gyakoriság: Egy költészeti elem ismétlése egy versben vagy műben.
Gyakorlás: A költő által végzett tevékenység a képességek fejlesztésére.
Gyászversek: A gyász és veszteség témáját feldolgozó költészeti művek.
Gyermekeknek írott versek: Az ifjabb olvasók számára készült költészeti alkotások.
Gyöngédség: A költészetben megjelenő finom, érzékeny hangulat vagy érzelem.
Gyűjtemény: Egy költő vagy több szerző műveinek összessége.
Gyümölcsöző összefüggés: Egy költészeti műben megjelenő jelentések közti kapcsolat.
Gyöngyvér: Egy klasszikus magyar költői kép.
Gyűrűk: A verssorokban ismétlődő motívumok vagy szerkezeti elemek.
Költészeti kifejezések “H” betűvel
Haibun: japán irodalmi forma, amely prózát és haiku verseket kombinál.
Haiku: Eredetileg japán versforma, amely három sorból áll, összesen 5-7-5 szótagból.
Hangulat: A költészetben egy versben kifejezett érzés vagy érzelem, amely az olvasóra is hatással van.
Hangulatfestés: A költészetben egy technika, amely segítségével egy adott hangulatot vagy érzést érzékeltetnek az olvasóval.
Hasonlat: A költészetben egy eszköz, amelynek segítségével két különböző dolog között párhuzamot vonnak, általában a “mint” vagy “úgy, mint” szavakkal.
Heterometrikus vers: vers, amelyben eltérő metrikus formák szerepelnek.
Hexameter: hat jambusos verslábú verssor.
Himerizmus: A költészetben egy humoros, groteszk vagy abszurd kifejezés, amely a nevetést és a meglepetést váltja ki az olvasóban.
Himnusz: vallási vagy ünnepélyes témájú ének vagy vers, amely általában Isten vagy egy szent dicsőítésére szolgál.
Hiperbola: A költészetben egy túlzás, amely valaminek vagy valakinek a jelentőségét, fontosságát vagy értékét hangsúlyozza.
Hiperbolikus: A költészetben egy túlzó kifejezés, amely valaminek vagy valakinek a jelentőségét, fontosságát vagy értékét hangsúlyozza.
Hiperonímia: A költészetben két vagy több szó közötti fölérendelő viszony, amely a jelentés vagy fogalom közös vonásainak és különbségeinek megjelenítését szolgálja.
Hiponímia: A költészetben két vagy több szó közötti alárendelő viszony, amely a jelentés vagy fogalom közös vonásainak és különbségeinek megjelenítését szolgálja.
Hiátus: Két magánhangzó közötti szótagelválasztás a versben.
Holosztichon: versforma, amelyben minden sor ugyanazt a metrikai formát követi.
Homofónia: A költészetben két vagy több szó, amelynek a kiejtése hasonló vagy azonos, de a jelentése eltérő.
Homályosítás: A költészetben egy technika, amelynek célja a jelentés vagy a képi világ elrejtése, elhalványítása, megnehezítése.
Homéroszi kérdés: A költészetben egy retorikai kérdés, amelyet általában nem várnak el, hogy válaszoljanak rá.
Hononímia: A költészetben két vagy több azonos alakú és kiejtésű szó, amelynek a jelentése eltérő.
Horatiusi episzód: A költészetben egy olyan vers, amelyben a költő életbölcsességeket, erkölcsi tanításokat vagy erkölcsi kérdéseket tárgyal.
Horatiusi strófa: Egy négy sorból álló versszak, amelyet a római költő, Horatius alkotott meg. Általában a sorok hexameter és pentameter váltakozásával íródnak.
Hosszú vers: A költészetben egy hosszabb terjedelmű, általában több oldalas vers.
Humoreszk: A költészetben egy humoros, szatirikus vagy öniróniával teli vers, amelynek célja a nevetés és a szórakozás.
Humánus költészet: A költészetben olyan versek, amelyek az emberi érzések, gondolatok és értékek középpontjában állnak.
Hírvers: A költészetben egy vers, amelyben egy aktuális eseményről számolnak be.
Hónapversek: A költészetben olyan versek, amelyeket egy adott hónapra vagy időszakra írnak, és amelyekben általában az évszakok változásait, az idő múlását és a természetben bekövetkező változásokat ábrázolják.
Húsvéti vers: A költészetben olyan vers, amely a húsvét ünnepéhez kapcsolódik, és amelyben általában a feltámadás és a megújulás témáját dolgozzák fel.
Hősies vers: A költészetben egy olyan vers, amely a hősök és hőstettek dicsőítésére és megörökítésére szolgál.
Hősköltemény: Hosszú, epikus költemény, amely történelmi vagy mitológiai hősök életét és tetteit ábrázolja.
Költészeti kifejezések “I” betűvel
Iambus: A költészetben egy két szótagból álló metrikus egység, amelyben az első szótag hangsúlytalan, a második hangsúlyos.
Idill: Egy rövid, lírai vers, amely a vidéki élet, a természet szépsége és a szeretet témáját dolgozza fel.
Időmértékes vers: A költészetben olyan vers, amelyben a sorok hossza és a hangsúly a szótagok számán alapul.
Ikon: A költészetben egy szimbolikus vagy képi kifejezés, amelynek erős jelentése van, és amelyet gyakran többféle értelmezésre használnak.
Illusztráció: A költészetben egy kép, amely egy verset vagy költeményt kísér, és segít az olvasónak a szöveg jobb megértésében.
Illúzió: A költészetben egy olyan kép vagy kifejezés, amely a valóságtól eltérő vagy fiktív jelenetet, helyzetet vagy személyt ábrázol.
Imagizmus: A 20. század elején kialakult költészeti irányzat, amely a képi világ és a szimbólumok használatát hangsúlyozza.
Impresszionizmus: A költészetben egy 19. századi irányzat, amely a természet és az emberi érzések benyomásainak ábrázolására koncentrál.
Impulzus: A költészetben az a belső erő vagy ösztön, amely a költőt a versírásra ösztönzi.
In medias res: A költészetben egy technika, amelyben a vers közepén kezdődik a történet, és az olvasó azonnal az események közepébe csöppen.
Inflexió: A költészetben a szavak hangsúlyának vagy hanglejtésének változása a versben.
Inspiráció: A költészetben az a belső vagy külső erő, amely a költőt alkotásra ösztönzi.
Interjúvers: A költészetben egy versforma, amelyben a költő és egy másik személy közötti párbeszéd zajlik.
Intertextualitás: A költészetben egy jelenség, amelyben egy versben utalások, idézetek vagy hivatkozások találhatók más versekre vagy irodalmi művekre.
Intuitív költészet: A költészetben olyan versek, amelyek az érzések, a gondolatok és az érzékelés spontán megnyilvánulásaira épülnek, és amelyekben a költő a tudatalatti folyamatokra támaszkodik.
Inverzió: A költészetben a szavak természetes sorrendjének megváltoztatása a hangsúly vagy a ritmus érdekében.
Irodalmi kritika: A költészetben és az irodalomban a művek értékelése és elemzése, amelynek célja az alkotások értékének megállapítása, értelmezése és értékelése.
Irodalmi paródia: A költészetben és az irodalomban egy mű, amely egy másik művet vagy műfajt gúnyosan, humorosan vagy szatirikusan utánoz vagy karikíroz.
Irodalmi perspektíva: A költészetben és az irodalomban az a szemszög vagy nézőpont, amelyből egy művet értelmezünk vagy értékelünk.
Irodalmi realizmus: A költészetben és az irodalomban az a törekvés, hogy a művekben hűen és részletesen ábrázolják a valóságot és az élet mindennapi eseményeit.
Irodalmi toposz: A költészetben és az irodalomban egy gyakran előforduló téma, motívum vagy helyzet, amely a különböző művekben és kultúrákban ismétlődik.
Irodalmi utalás: A költészetben egy olyan eszköz, amelyben egy vers vagy irodalmi mű hivatkozik egy másik műre, íróra vagy műfajra, ezáltal kibővítve vagy mélyítve a szöveg jelentését.
Irodalmi ábrázolás: A költészetben és az irodalomban egy személy, hely vagy esemény leírása a szavak és a nyelvi eszközök segítségével.
Ironikus költészet: A költészetben olyan versek, amelyekben az író öniróniát, szarkazmust vagy enyhe gúnyolódást használ.
Irónia: A költészetben egy eszköz, amelyben a szavak vagy a kifejezések valójában az ellenkezőjét jelentik annak, amit a szövegkörnyezetben sugallnak.
Iskola: A költészetben és az irodalomban egy csoport költő vagy író, akik hasonló eszméket, stílust vagy technikákat követnek, és akik közös célokat vagy elveket vallanak.
Ismeretterjesztő költészet: A költészetben olyan versek, amelyekben a költő tudományos, filozófiai vagy történelmi ismereteket közvetít az olvasó felé.
Ismétlés: A költészetben egy szó, kifejezés vagy motívum többszöri előfordulása egy versben.
Istencáfoló költészet: A költészetben olyan versek, amelyekben a költő a vallás, az isteni erők vagy a vallási dogmák ellen érvel.
Istendicsőítő költészet: A költészetben olyan versek, amelyekben a költő Isten vagy a szentek dicsőítésére és tiszteletére szolgálnak.
Isteni ihletés: A költészetben az a nézet, hogy a versek és a költői alkotások az isteni erőktől származnak, és hogy a költők a műveiket isteni beavatkozás által hozzák létre.
Italikus: A költészetben egy szó vagy kifejezés dőlt betűvel való kiemelése, ami általában a szövegben lévő fontos részeket vagy idegen szavakat jelöl.
Iteráció: A költészetben egy szó vagy kifejezés ismétlődése a versben, ami általában hangsúlyozza a téma fontosságát, vagy segít a ritmus és a hangulat kialakításában.
Itinerárius: A költészetben egy utazási költemény, amely egy utazás során történő élményeket, érzéseket és gondolatokat ír le.
Izafat: A költészetben az arab és perzsa költészetben használt kifejezés, amely a két verssor közötti szoros kapcsolatra utal.
Izomorfia: A költészetben a verssorok azonos metrikai és ritmikai felépítése.
Izzó költészet: A költészetben olyan versek, amelyekben az érzelmek, a szenvedély és az energia hangsúlyosan jelen van.
Költészeti kifejezések “J” betűvel
Jambus: A költészetben egy két szótagból álló metrikus egység, amelyben az első szótag hangsúlytalan, a második hangsúlyos.
Játszi költészet: A költészetben olyan versek, amelyekben a humor, a játékosság és a könnyed hangvétel dominál.
Játékos nyelv: A költészetben és az irodalomban a szavak és a nyelvi eszközök olyan használata, amely szórakoztató, humoros vagy érdekes hatást kelt az olvasóban.
Jelenet: A költészetben és a drámairodalomban egy egység, amely egy adott helyszínen és időben játszódik, és amelyben a szereplők párbeszédet folytatnak vagy cselekednek.
Jelenidejű költészet: A költészetben olyan versek, amelyekben a költő a jelenben élő emberek életét, érzéseit és gondolatait ábrázolja.
Jelenkorra utalás: A költészetben és az irodalomban egy műben található utalás vagy hivatkozás a jelenkorra, ami segít az olvasónak azonosulni a szöveggel és megérteni annak aktualitását.
Jelenkorú költészet: A költészetben a jelenkorban érvényesülő költészeti irányzatok és stílusok összessége.
Jelenlévő költészet: A költészetben olyan versek, amelyekben a költő a jelenben játszódó eseményeket és érzéseket írja le.
Jelenvaló nyelv: A költészetben és az irodalomban a jelen idejű igealakok és a jelenkorra utaló kifejezések használata, amelyek azt sugallják, hogy a műben leírt események a jelenben történnek.
Jelkép: A költészetben és az irodalomban egy olyan kép, tárgy vagy esemény, amely valami mást vagy mélyebb jelentést képvisel, mint amit a felszínen láthatunk.
Jelképes költészet: A költészetben olyan versek, amelyekben a jelképek és a szimbólumok fontos szerepet játszanak a jelentés és az értelmezés kialakításában.
Jelképtan: A költészetben és az irodalomban az a tudományág, amely a jelképek és a szimbólumok jelentését és használatát tanulmányozza.
Jellemvers: A költészetben egy vers, amelyben a költő egy személy jellemét, érzéseit és gondolatait ábrázolja.
Jellemábrázolás: A költészetben és az irodalomban egy személy jellemének, érzéseinek és gondolatainak bemutatása a szövegben.
Jelmezvers: A költészetben olyan vers, amelyben a költő egy másik személy vagy karakter szemszögéből ír, és ezzel megpróbálja átélni és bemutatni annak érzéseit és gondolatait.
Jogosultság: A költészetben és az irodalomban egy alkotó vagy mű szakmai elismerése, amelyet a közönség és a kritikusok általában elfogadnak.
Jóni: A költészetben egy ókori görög metrikus egység, amelyben az első szótag hangsúlyos, a második pedig hangsúlytalan.
Jóslás: A költészetben és az irodalomban egy előrejelzés, amely a jövőben bekövetkező eseményeket, fejleményeket vagy változásokat jeleníti meg.
Jósló költészet: A költészetben olyan versek, amelyekben a költő jövőbeli eseményeket vagy fejleményeket jósol, és ezzel rámutat a jelenlegi helyzet következményeire vagy tanulságaira.
Jótékony költészet: A költészetben olyan versek, amelyek valamilyen jótékony célra vagy ügyre hívják fel a figyelmet, és arra ösztönzik az olvasót, hogy cselekedjenek vagy segítsenek.
Józanság: A költészetben és az irodalomban a mértékletesség, az érzelmi kiegyensúlyozottság és a jó ízlés megnyilvánulása a szövegben és a stílusban.
József-legenda: A költészetben és az irodalomban a középkori európai irodalom egyik gyakori témája, amely az Ószövetségi József életét és történetét dolgozza fel.
Jövőkutatás: A költészetben és az irodalomban egy olyan tudományág vagy tevékenység, amely a jövőbeli eseményeket, fejleményeket vagy lehetőségeket próbálja előrejelezni vagy megérteni.
Jövőkép: A költészetben és az irodalomban egy olyan kép vagy elképzelés, amely a jövőbeli eseményeket, változásokat vagy lehetőségeket mutatja be.
Jövőorientált költészet: A költészetben olyan versek, amelyek a jövőre, a jövőbeli eseményekre vagy lehetőségekre összpontosítanak, és amelyekben a költő a jövőben rejlő reményeket vagy félelmeket fejezi ki.
Jövőre utalás: A költészetben és az irodalomban egy műben található utalás vagy hivatkozás a jövőre, ami segít az olvasónak megérteni a szöveg időbeli dimenzióit és aktualitását.
Juhász-ének: A költészetben és az irodalomban egy műfaj, amely a vidéki életet, a természet szépségét és a pásztorok életét ábrázolja.
Jukatan: A költészetben és az irodalomban egy terület vagy kultúra, amely a mai Mexikóban található, és amely a maja civilizáció központja volt. A jukatáni költészet és irodalom a maja kultúra és nyelv sajátosságait tükrözi.
Jutalom: A költészetben és az irodalomban egy alkotó vagy mű elismerése, amely lehet anyagi, erkölcsi vagy szakmai jellegű.
Jutalomjáték: A költészetben és a drámairodalomban egy olyan előadás vagy mű, amelyet egy ünnepség, évforduló vagy más különleges alkalom tiszteletére adnak elő, és amelyben a szereplők jutalmazása vagy elismerése a központi téma.
Jutalomverseny: A költészetben és az irodalomban egy verseny, amelyben a költők és írók műveikkel versenyeznek, és ahol a legjobb alkotások jutalmat vagy elismerést kapnak.
Juxtapozíció: A költészetben és az irodalomban az a technika, amelyben két vagy több elem, kép vagy ötlet egymás mellé helyezése történik, hogy összehasonlítást, kontrasztot vagy új jelentést hozzanak létre.
Juxtapozíció: A költészetben és az irodalomban két vagy több elem, kép vagy ötlet egymás mellé helyezése, hogy összehasonlítást, kontrasztot vagy új jelentést hozzanak létre.
Költészeti kifejezések “K” betűvel
Kar: A drámairodalomban és az ókori görög színházban egy csoport szereplő, akik együtt énekelnek, táncolnak és kommentálnak az előadás alakulását.
Karakter: A költészetben és az irodalomban egy személy, állat vagy más lény, aki részt vesz egy történetben vagy versben, és aki cselekszik, gondolkodik és érez.
Karakterábrázolás: A költészetben és az irodalomban egy személy vagy karakter jellemének, érzéseinek és gondolatainak bemutatása a szövegben.
Katarzis: A drámairodalomban és a költészetben az a felszabadító érzés vagy élmény, amely az olvasó vagy a néző számára a műben megjelenő konfliktusok és érzelmek feloldódásával jár.
Kádencia: A költészetben és a zeneben egy versszak vagy dallam végén található ritmikus és hangsúlyos lezárás.
Kánon: A költészetben és az irodalomban az elismert és megbecsült művek gyűjteménye, amelyek egy adott kultúrában vagy irodalmi hagyományban kiemelkedőek.
Kevert stílus: A költészetben és az irodalomban egy olyan stílus, amely több különböző műfaj, forma vagy hang elemeit ötvözi, és amelyben a költő vagy író új és érdekes hatásokat vagy jelentéseket hoz létre.
Kép: A költészetben és az irodalomban egy olyan nyelvi eszköz, amely érzékletes és érzéki benyomást kelt az olvasóban, és amely segíti a szöveg értelmezését és élvezetét.
Képes vers: A költészetben olyan vers, amelyben a szöveg mellett képek, illusztrációk vagy grafikák is szerepelnek, amelyek kiegészítik vagy illusztrálják a vers jelentését és hangulatát.
Képzelet: A költészetben és az irodalomban az a képesség, amellyel a költő vagy író új ötleteket, képeket és eseményeket teremt, amelyek az olvasó számára érdekesek, meglepőek vagy elgondolkodtatóak.
Képzeletbeli táj: A költészetben és az irodalomban egy olyan hely vagy környezet, amelyet a költő vagy író fantáziája hoz létre, és amely a valóságtól eltérő vagy elképzelt jellemzőkkel rendelkezik.
Kérdő költészet: A költészetben olyan versek, amelyekben a költő kérdéseket tesz fel, és ezzel ösztönzi az olvasót a gondolkodásra, az értelmezésre vagy a problémamegoldásra.
Kétszólamú költészet: A költészetben olyan versek, amelyekben két hang vagy nézőpont közötti párbeszéd vagy vita zajlik, és amelyekben a költő az ellenkező álláspontokat vagy érzelmeket mutatja be.
Kétségbeesés: A költészetben és az irodalomban egy olyan érzelem vagy állapot, amelyben egy személy vagy karakter elveszíti a reményt, a hitet vagy a bizalmat saját magában vagy a világban.
Kifejezés: A költészetben és az irodalomban a nyelv és a stílus használata a gondolatok, érzelmek és élmények átadására az olvasónak vagy a nézőnek.
Kifejező költészet: A költészetben olyan versek, amelyekben a költő saját érzéseit, gondolatait és tapasztalatait fejezi ki, és amelyekben a személyes hangvétel és őszinteség fontos szerepet játszik.
Kihallgatás: A költészetben és az irodalomban a szövegben rejlő jelentések, utalások vagy titkok felfedezése az olvasó vagy a néző által.
Kihívás: A költészetben és az irodalomban egy olyan helyzet vagy téma, amely a költő vagy író számára nehézséget vagy problémát jelent, és amelyet a műben valamilyen módon meg kell oldani vagy feldolgozni.
Kijelentő költészet: A költészetben olyan versek, amelyekben a költő valamilyen állítást vagy véleményt fejez ki, és amelyekben a szöveg célja a meggyőzés, a tanítás vagy a gondolkodásra késztetés.
Kikapcsolódás: A költészetben és az irodalomban a szórakoztatás, a nevetés vagy a feszültség oldása céljából íródott művek.
Kimerültség: A költészetben és az irodalomban egy olyan érzelem vagy állapot, amelyben egy személy vagy karakter fáradt, kimerült vagy lehangolt, és amelyet a műben valamilyen módon át kell adni vagy leképezni.
Kínai költészet: A költészetben és az irodalomban a kínai nyelven íródott versek és művek, amelyek a kínai kultúra és hagyományok sajátosságait tükrözik.
Kínzó költészet: A költészetben olyan versek, amelyekben a költő valamilyen szenvedésről, kínzásról vagy elnyomásról ír, és amelyekben a szöveg célja a figyelemfelhívás, az empátia keltése vagy a változásra ösztönzés.
Kísérleti költészet: A költészetben olyan versek, amelyek új és különleges formákat, technikákat vagy elveket alkalmaznak, és amelyekben a költő vagy író a hagyományos költészeti normák és konvenciók határait feszegeti.
Klasszikus költészet: A költészetben és az irodalomban az ókori görög és római költészet és művek, amelyek az antikvitás kultúrájának és hagyományainak alapját képezik.
Klimax: A költészetben és az irodalomban egy fokozatosan emelkedő sorrend vagy érzelmi intenzitás, amely a műben valamilyen csúcspontot vagy tetőpontot ér el.
Kollektív költészet: A költészetben olyan versek, amelyekben a költő a közösség vagy a társadalom érzéseit, gondolatait és tapasztalatait fejezi ki, és amelyekben a közös értékek és célok hangsúlyos szerepet játszanak.
Komikus költészet: A költészetben olyan versek, amelyek humoros, szórakoztató vagy nevetséges hatást keltő eszközöket és technikákat alkalmaznak, és amelyek célja a nevetés kiváltása vagy a vidámság érzetének átadása.
Kommunikáció: A költészetben és az irodalomban a költő vagy író és az olvasó vagy a néző közötti információ- és érzelemátadás folyamata, amely a szövegben található jelentések, utalások és érzések megértését és értelmezését segíti.
Konceptualizmus: A költészetben és az irodalomban egy olyan irányzat vagy eszme, amely a gondolatok, ötletek és fogalmak fontosságát hangsúlyozza, és amelyben a művészi kifejezés intellektuális vagy elméleti jelentősége van.
Konfliktus: A költészetben és az irodalomban a személyek, érzések, értékek vagy események közötti ellentét vagy harc, amely a műben valamilyen módon feloldódik vagy megoldódik.
Konkrét költészet: A költészetben olyan versek, amelyekben a nyelv és a forma vizuális és tapintható hatást keltő elemeket használ, és amelyekben a szöveg és a kép közötti kapcsolat fontos szerepet játszik.
Kontraszt: A költészetben és az irodalomban két vagy több elem, kép vagy ötlet egymástól való elkülönítése, amely segíti az összehasonlítást, a különbségtételt vagy az új jelentések létrehozását.
Kontúr: A költészetben és az irodalomban egy karakter vagy helyzet vázlatos, egyszerű vagy stilizált ábrázolása, amely az olvasó vagy a néző számára a lényegre történő összpontosítást vagy az érzéki hatások minimalizálását eredményezi.
Konvenció: A költészetben és az irodalomban a hagyományos, elfogadott vagy elvárt formák, szabályok és elvek, amelyeket a költők és írók alkalmaznak a műveikben.
Kódolás: A költészetben és az irodalomban a szövegben rejlő jelentések, utalások vagy titkok megjelenítése és átadása az olvasónak vagy a nézőnek.
Költemény: A költészetben egy vers vagy lírai alkotás, amelyben a költő gondolatait, érzéseit és élményeit fejezi ki, és amelyet a nyelv, a forma és a stílus szépsége jellemez.
Körkép: A költészetben és az irodalomban egy hely vagy táj részletes, panorámás ábrázolása, amely az olvasó vagy a néző számára a tér és a távolság érzetét kelti.
Körülírás: A költészetben és az irodalomban egy olyan nyelvi eszköz, amelyben a költő vagy író egy tárgyat, jelenséget vagy fogalmat indirekt módon, közvetett kifejezések vagy leírások segítségével mutat be, és amely az olvasó vagy a néző számára a megértést vagy az értelmezést segíti.
Közönség: A költészetben és az irodalomban a versek, művek vagy előadások olvasói, nézői vagy hallgatói, akik a költő vagy író által létrehozott élményeket, érzéseket és gondolatokat fogadják és értelmezik.
Krónika: A költészetben és az irodalomban egy történet vagy esemény időrendi elbeszélése, amely a múltbéli események, személyek vagy helyszínek megőrzésére és továbbadására szolgál.
Küzdelem: A költészetben és az irodalomban egy karakter vagy személy belső vagy külső harca, amely a műben valamilyen módon feloldódik vagy megoldódik.
Költészeti kifejezések “L” betűvel
Leíró költészet: A költészetben olyan versek, amelyekben a költő egy táj, személy vagy esemény részletes és érzékletes ábrázolásával hoz létre élményeket, hangulatokat vagy érzéseket az olvasó számára.
Látomás: A költészetben és az irodalomban egy elképzelt, álomszerű vagy misztikus kép, jelenet vagy esemény, amely a költő vagy író gondolatainak, érzéseinek vagy élményeinek kifejezésére szolgál.
Lírai költészet: A költészetben olyan versek, amelyekben a költő saját érzéseit, gondolatait és élményeit fejezi ki, és amelyekben a hang és a zenei elemek fontos szerepet játszanak.
Lírai lelemény: A költészetben olyan kifejezések, képek vagy ötletek, amelyek eredetiek, találóak és szellemesek, és amelyek a költő gondolatainak, érzéseinek és élményeinek érzékletes és hatásos kifejezését szolgálják. A lírai lelemények gyakran használnak metaforákat, szimbólumokat, megszemélyesítéseket és egyéb költői eszközöket, hogy a versekben és művekben mélyebb jelentéseket és értelmezéseket hozzanak létre.
Lírai én: A költészetben a költő által létrehozott személyes hang, amely a versekben és művekben kifejezi a gondolatokat, érzéseket és élményeket, és amely gyakran azonosítható a költő saját énjével.
Költészeti kifejezések “M” betűvel
Manifesztó: Egy nyilatkozat vagy kiáltvány, amelyben egy csoport vagy egyén kifejezi eszméit, céljait és művészeti filozófiáját.
Mars: A háború és a harc istene a római mitológiában, aki gyakran a költészetben és a művészetben jelenik meg.
Megjelenítés: A vizuális elemek és a képi nyelv használata a költészetben, hogy élénk képeket és hangulatokat teremtsen.
Megszemélyesítés: Olyan költői eszköz, amelyben emberi tulajdonságokat tulajdonítanak tárgyaknak, állatoknak vagy természeti jelenségeknek.
Melankólia: A szomorúság és a bánat állapota, amely gyakran a költészet tárgya.
Metafizikai költészet: Olyan költészet, amely a természetfeletti, a lélek és az érzelmek mélyebb kérdéseivel foglalkozik.
Metafora: Egy közvetlen hasonlat, amely két különböző dolog között hoz létre kapcsolatot, anélkül, hogy “mint” vagy “mint” szót használna. Például: “az élet egy út”.
Metaforikus nyelv: A költészetben használt képi és átvitt kifejezések, amelyek a valóságtól eltérő jelentéseket és érzéseket közvetítenek.
Metazár: Egy költői eszköz, amelyben a vers ríme az első és az utolsó sor között váltakozik.
Metonímia: Egy költői eszköz, amely egy dolog nevét helyettesíti egy másik nevével, amely az előzővel kapcsolatos vagy részét képezi. Például: “a korona” a királyi hatalom jelképeként.
Metrikai láb: A metrikus verselés egysége, amely a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok kombinációjából áll.
Mélystruktúra: Az alapvető, alapvető jelentéstartalom, amely egy művészeti alkotás vagy költemény mögött áll, és amely általában rejtve van vagy csak közvetetten érzékelhető.
Mélység: A térbeliség és a távolság érzete a művészetben, amely a mélység és a perspektíva megjelenítésével érhető el.
Mérték: A vers sorainak időmértéke, amely a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozásából áll.
Mise en abyme: Egy művészeti vagy irodalmi eszköz, amelyben egy mű kisebb változata található a művön belül, tükrözve vagy kommentálva az egészet.
Mitológia: A mítoszok és legendák gyűjteménye, amelyek egy adott kultúra isteneiről és hősiről szólnak.
Monológ: Egy szólóbeszéd, amelyben egy személy, gyakran egy drámai karakter, kifejezi gondolatait és érzéseit.
Monorím: Egy versforma, amelyben minden sor ugyanazzal a rímmel végződik.
Monoszilláb: Egy szótagból álló szó, amely gyakran meghatározó szerepet játszik a költészet ritmusában és mértékében.
Morális költészet: Olyan költészet, amely erkölcsi tanulságokat és értékeket közvetít.
Motto: Egy rövid, jelmondatként használt kifejezés, amely egy mű, egy kötet vagy egy költemény tartalmát vagy hangulatát tükrözi.
Motívum-variació: Egy motívum ismétlése és módosítása a költészetben, hogy változatosságot és izgalmat kölcsönözzön a versnek.
Motívum: Egy ismétlődő téma vagy elem, amely egy művészeti műben jelentőséget vagy jelentést hordoz.
Múzsák: A görög mitológiában a kilenc istennő, akik a művészetek és tudományok védőszentjei.
Mű: Egy művész alkotása, legyen az költészet, próza, festmény vagy bármilyen más művészeti forma.
Műalkotás: Egy alkotó által létrehozott művészeti termék, mint például egy vers, festmény vagy szobor.
Művelt költészet: Olyan költészet, amely a klasszikus, reneszánsz vagy más történelmi és kulturális hagyományokra támaszkodik.
Művészeti dialógus: A művészetben és költészetben használt párbeszéd, amely a karakterek közötti interakciót és kommunikációt ábrázolja.
Művészeti hierarchia: A művészeti alkotások rangsorolása vagy értékelése a művészet és költészet világában, amely az alkotók, stílusok és formák közötti különbségeket tükrözi.
Művészeti kontextus: Az a környezet, amelyben egy művészeti alkotás létrejön és értelmeződik, beleértve a történelmi, kulturális és személyes tényezőket.
Művészeti kontraszt: A művészetben és költészetben használt szembenálló elemek és formák, amelyek kiemelik egymás jellemzőit és érdeklődést keltenek.
Művészeti kritika: A művészet értékelése, elemzése és értelmezése a művészetben és a költészetben.
Művészeti stílus: Egy művész vagy művészeti mozgalom jellegzetes módszere, amely az alkotások megjelenését, formáját és technikáját határozza meg.
Művészeti szimmetria: Egy műben található elemek vagy formák tükrözött vagy ismétlődő elrendezése, amely egyensúlyt és harmóniát teremt.
Művészeti szintézis: Különböző művészeti formák, stílusok és technikák ötvözése egy műben vagy alkotásban.
Művészeti terminológia: A művészet és a költészet nyelvezete, amely a különböző formák, stílusok és technikák leírására és értelmezésére szolgál.
Művészeti érték: Az a jelentőség vagy fontosság, amelyet egy művészeti alkotásnak tulajdonítanak a művészet és költészet világában.
Művészeti örökség: Azok a művészeti alkotások és hagyományok, amelyek egy kultúra múltjából származnak, és befolyásolják a jelen és a jövő művészeti fejlődését.
Művészi narratíva: Egy művészeti alkotás története vagy cselekménye, amely a művészetben és a költészetben is megjelenhet.
Művészi önkifejezés: Az alkotó által saját érzéseinek, gondolatainak és tapasztalatainak közvetítése a művészetben.
Költészeti kifejezések “N” betűvel
Narratív struktúra: Egy mű történetének vagy cselekményének szervezése és elrendezése, amely a költészetben és más művészeti formákban is megjelenhet.
Narratíva: Egy történet vagy cselekmény, amely a költészetben és más művészeti formákban is megjelenhet.
Narrátor: Egy műben található elbeszélő, aki a történetet meséli el vagy a verset közvetíti.
Nekrolog: Egy elhunyt személy életéről és haláláról szóló költemény vagy írás.
Nekrológ: Egy elhunyt személy életének és halálának emlékére írott költemény vagy írás.
Nemzeti epika: Egy ország vagy nép történelmét és mítoszait ábrázoló nagyszabású költői mű.
Nemzeti hős: Egy ország vagy nép történelmének és mítoszának fontos alakja, aki gyakran a költészetben és a művészetben jelenik meg.
Nemzeti identitás: Egy ország vagy nép történelmi, kulturális és társadalmi hagyományai, amelyek a költészetben és a művészetben is megjelennek.
Nemzeti költészet: Egy ország vagy nép költészete, amely a nemzeti identitást és a közös kulturális örökséget közvetíti.
Nemzeti romantika: Egy ország vagy nép történelmének és kultúrájának idealizálása a költészetben és a művészetben.
Nemzetközi költészet: A különböző kultúrák és nyelvek költészete, amely a világ minden tájáról származik.
Neoklasszicista költészet: Egy művészeti és irodalmi mozgalom, amely a klasszikus görög és római költészet és művészet értékeit és esztétikáját hivatott újjáéleszteni.
Neológizmus: Egy új szó vagy kifejezés létrehozása a költészetben és a művészetben, amely gyakran a nyelv megújítását és kísérletezését tükrözi.
Neoprimitivizmus: Egy művészeti és irodalmi irányzat, amely a primitív kultúrák és hagyományok egyszerűségét, őszinteségét és eredetiségét hivatott újjáéleszteni.
Neoromantikus költészet: Egy művészeti és irodalmi mozgalom, amely a romantikus költészet és művészet értékeit és esztétikáját hivatott újjáéleszteni.
Négykezes költészet: Két költő együttműködése egy közös költemény létrehozásában, ahol a vers sorai vagy versszakai váltakoznak a szerzők között.
Népdal-paródia: Egy népdal szövegének vagy dallamának humoros vagy ironikus átdolgozása a költészetben és a művészetben.
Népdal: Egy népi eredetű dal, amely gyakran verseket tartalmaz, és a népi hagyományokat közvetíti.
Népi költészet: A népi hagyományokból és a népmesékből származó költészet, amely a közösség értékeit és történeteit közvetíti.
Népies költészet: Az egyszerű életmód és a vidéki élet hangulatát ábrázoló költészet.
Népszokások: A hagyományos társadalmi szokások és rítusok, amelyek gyakran a költészet és a művészet tárgyai.
Népszámlálás: Egy költemény vagy műalkotás, amely a társadalmi és demográfiai változásokat, valamint az egyes emberek sorsát és tapasztalatait tükrözi.
Névtelen költészet: Olyan költészet, amelynek szerzője ismeretlen vagy titokban maradt.
Nihilista költészet: Olyan költészet, amely a nihilizmus filozófiai elveit tükrözi, és az értékek, a jelentés és a célok elutasítására összpontosít.
Nihilizmus: Egy filozófiai irányzat, amely elutasítja az értékeket, a jelentést és a célkitűzéseket, gyakran megjelenik a költészetben és a művészetben.
Nomád költészet: Olyan költészet, amely a vándorló életmódot és a természethez való kapcsolatot ábrázolja.
Non-szensz költészet: Olyan költészet, amely a szavak és a jelentések abszurd vagy értelmetlen kombinációit tartalmazza.
Nonszaláns: Egy laza, nemtörődöm stílus vagy hang, amely a költészetben és a művészetben jelenik meg.
Nosztalgia: Az a vágy, hogy visszatérjen az elmúlt időkbe, ami gyakran a költészetben és a művészetben jelenik meg.
Novella: Egy rövid, elbeszélő jellegű mű, amely gyakran verseket tartalmaz, és a költészet és a próza határán mozog.
Női költészet: Olyan költészet, amely női szerzők által íródott, és a női tapasztalatokat és érzelmeket ábrázolja.
Nyelvi játék: A költészetben és a művészetben használt szavak és kifejezések manipulálása, amely humorral, rejtélyekkel és ötletes jelentésekkel jár.
Nyelvi kreativitás: A költészetben és a művészetben használt szavak és kifejezések újszerű és eredeti használata.
Nyelvi költészet: Olyan költészet, amely a nyelv szerkezetére és jellemzőire összpontosít, és a szavak és a nyelvtan kísérletezésére épül.
Nyelvi realizmus: Olyan költészet, amely a mindennapi élet nyelvét és kifejezéseit használja, hogy hitelesen ábrázolja a valóságot.
Nyelvtörés: A nyelv és a nyelvtan szándékos megsértése a költészetben, hogy különleges hatást érjen el.
Nyelvészeti költészet: Olyan költészet, amely a nyelvészeti elméletekre és megfigyelésekre épül, és a nyelv szerkezetét és jelentését vizsgálja.
Nyelvújítás: A költészetben és a művészetben használt új szavak, kifejezések és nyelvtani szerkezetek.
Nyugalom: A békesség és a nyugalom érzete, amely gyakran a költészet tárgya.
Nyugati költészet: Az európai és amerikai költészet, amely a nyugati kultúrák és hagyományok értékeit közvetíti.
Költészeti kifejezések “O” betűvel
Objektivizmus: Egy filozófiai irányzat, amely a realitás és az értékek objektív természetét hangsúlyozza; a költészetben és a művészetben is megjelenik.
Oda: Egy dicsőítő költemény, amely egy személyt, eseményt vagy fogalmat méltat.
Oktett: Nyolc verssort tartalmazó versszak a költészetben.
Oktáv: Nyolc soros versszak a költészetben.
Oltalom: A védelem és a biztonság érzete, amely gyakran a költészet tárgya.
Onomatopoeia: A szavak hangzása által a dolgok természetes hangját utánzó költői eszköz.
Op-art: Egy vizuális művészeti irányzat, amely optikai illúziókat és megtévesztő hatásokat használ.
Oralitás: A szóbeli hagyományok és a szóbeli közlés fontossága a költészetben és a művészetben.
Oratórium: Egy zenés műfaj, amely szólót, kórust és zenekart tartalmaz, és gyakran bibliai vagy vallási témájú szövegeket használ.
Organikus költészet: A természetes folyamatok és struktúrák ábrázolására összpontosító költészet.
Orientális költészet: Az ázsiai kultúrák és hagyományok költészete, amely a keleti filozófiát, vallást és esztétikát közvetíti.
Országúti költészet: Egy úton vagy úti élményekről szóló költészet.
Orwelli: A totalitárius társadalmakat és az emberi szabadság elnyomását ábrázoló művek jelzője, George Orwell író nevéből származik.
Oszcilláció: A változások és az ellentétes erők közötti ingadozás ábrázolása a költészetben és a művészetben.
Oszlopos költészet: Olyan költészet, amely oszlopokra vagy más támogató szerkezetekre támaszkodik, gyakran építészeti és művészeti összefüggésben.
Otthoni költészet: Az otthon és a családi élet ábrázolása a költészetben.
Otthoniáda: Az otthon és a családi élet nagyszabású ábrázolása a költészetben, gyakran epikus formában.
Otthonosság: A biztonság és a komfort érzete, amely gyakran a költészet tárgya.
Otthontalanság: Az otthon elvesztésének vagy hiányának érzése, amely gyakran a költészet és a művészet tárgya.
Outlaw költészet: A társadalmi normákat és törvényeket megszegő költők és művek által képviselt költészet.
Oximoron: Két ellentétes fogalom vagy kifejezés összekapcsolása a költészetben, amely érdekes vagy paradox jelentést hoz létre.
Óda: Egy méltató, emelkedett hangvételű költemény, amely általában egy személyt, helyet vagy eseményt ünnepel.
Költészeti kifejezések “Ö” betűvel
Ökológiai költészet: A környezet és a természet iránti aggodalomra és tiszteletre összpontosító költészet.
Önálló költészet: Olyan költészet, amely a szerző érzéseit, gondolatait és tapasztalatait közvetlenül és őszintén ábrázolja.
Öregedés: Az idő múlásának és az öregedés folyamatának ábrázolása a költészetben és a művészetben.
Öregedő költő: Egy költő, aki az életkor előrehaladtával és az öregedés folyamatával foglalkozik műveiben.
Örökkévalóság: Az időtlenség és a végtelen fogalma, amely gyakran a költészet és a művészet tárgya.
Örökség: A múltból származó értékek, hagyományok és örökség ábrázolása a költészetben és a művészetben.
Összehasonlító költészet: Különböző kultúrák és hagyományok költészetének összehasonlítása és elemzése.
Összeomlás: A fizikai vagy érzelmi összeomlás, valamint a társadalmi és kulturális rendszerek bomlásának ábrázolása a költészetben és a művészetben.
Összetett kép: Több különböző kép vagy motívum összevonása a költészetben és a művészetben, hogy gazdagabb és mélyebb jelentést teremtsen.
Ötletköltészet: Olyan költészet, amely intellektuális és filozófiai gondolatokra összpontosít, gyakran absztrakt és elvont formában.
Ötvözet: Különböző elemek és stílusok keveredése a költészetben és a művészetben, amely egyedülálló és újszerű hatást kelt.
Költészeti kifejezések “Ő” betűvel
Őrület: Az elme zavarodottságának és a normálistól eltérő gondolkodásnak ábrázolása a költészetben és a művészetben.
Őrült költészet: A káosz, az őrület és a zavar állapotának ábrázolása a költészetben és a művészetben.
Őrült költő: Egy költő, aki a társadalom normáit és elvárásait megszegve saját belső világára és elképzeléseire összpontosít.
Ősi költészet: A történelem előtti és ókori civilizációk költészete, amely az emberiség korai történelmére és hagyományaira összpontosít.
Őslakó költészet: Az őslakos népek kultúráját, történelmét és hagyományait közvetítő költészet.
Ősz: Az év egyik évszaka, amely a természet változásaira és az évszak hangulatára összpontosító költészetben és művészetben is megjelenik.
Őszi költészet: A természet őszi változásairól és az évszak hangulatáról szóló költészet.
Őszi táj: Az őszi természet és a változó környezet ábrázolása a költészetben és a művészetben.
Őszikék: Az ősz évszak szimbolikus színe, amely a költészetben és a művészetben is megjelenik.
Őszinte költészet: Egy költő érzéseit és gondolatait őszintén és nyíltan kifejező költészet.
Őszinte vallomás: Egy költő őszinte és nyílt kifejezése az érzéseiről, gondolatairól és tapasztalatairól a költészetben és a művészetben.
Őszinteség: A valós érzések és gondolatok nyílt és őszinte kifejezése a költészetben és a művészetben.
Őszirózsa: Egy szimbolikus virág, amely az őszi évszakot és a múló időt képviseli a költészetben és a művészetben.
Őszisugaras: Az őszi napfény és a meleg színek ábrázolása a költészetben és a művészetben.
Ősziszelíd: Az őszi évszak békés és szelíd hangulatát ábrázoló költészet.
Ősök: A családi és kulturális ősök tisztelete és emlékezete a költészetben és a művészetben.
Költészeti kifejezések “P” betűvel
Palimpszeszt: A korábbi szövegek újrahasznosítása, amely az új szöveg alatt látható. A palimpszeszt a költészetben az emlékezés, az idő múlása vagy a múlt megőrzése metaforájaként jelenhet meg.
Pantun: A maláj eredetű, négy sorból álló versforma, amelyben az első és a harmadik sor rímek, és a második és a negyedik sorok egymást ismétlik. A pantun a költészetben az exotikus, a rímek vagy az ismétlődések metaforájaként szerepelhet.
Paradicsom: A természetes éghajlati körülmények között érő gyümölcs, amely széles körben elterjedt az egész világon. A paradicsom a költészetben a természet szépsége, az egyszerűség vagy a szerelem metaforájaként szerepelhet.
Paradigma: Az adott tudományos vagy irodalmi területen elfogadott minta, példa vagy modell. A paradigma a költészetben a kreativitás, az önkifejezés vagy az értelem metaforájaként jelenhet meg.
Paradoxon: Az ellentétes állításokból álló kifejezés, amely látszólag ellentétes vagy értelmetlen, de mégis igaz. A paradoxon a költészetben a gondolkodás, az érzékelés vagy az érték metaforájaként szerepelhet.
Paratextus: Az adott szöveg körülményeit és környezetét leíró információk, például a cím, a szerző neve vagy az előszó. A paratextus a költészetben az önkifejezés, a szöveg körülményei vagy az értelmezés metaforájaként jelenhet meg.
Parenthézis: Az adott szövegbe illesztett, de az alapvető szövegtől eltérő információ. A parenthézis a költészetben az önkifejezés, a kiegészítés vagy a magyarázat metaforájaként jelenhet meg.
Parlando-rubato: A zenei előadásmód, amelynek során a dal visszavett vagy felgyorsított ritmusban hangzik el, hogy a szöveg kifejezőbb legyen. A parlando-rubato a költészetben az előadás, az önkifejezés vagy a zenei megnyilvánulás metaforájaként szerepelhet.
Parlando: A dal- vagy operaszöveg előadási stílusa, amelynek során a szöveg a beszédtempóhoz közelít. A parlando a költészetben az önkifejezés, a beszéd vagy a zenei megnyilvánulás metaforájaként jelenhet meg.
Parlandó: A recitatív énekstílus, amelynek során a dal szövege közelebb áll a beszédhez, mint a dalénekléshez. A parlandó a költészetben az önkifejezés, a beszéd vagy az előadásmód metaforájaként szerepelhet.
Parnasszus: Az ókori görög mitológiában a költők és művészek hegye, amelynek csúcsán Apollón temploma állt. A Parnasszus a költészetben az alkotói ihlet, a művészi teremtés vagy a művészeti élet metaforájaként jelenhet meg.
Pastoralizmus: A természetet és az egyszerű életmódot dicsőítő irodalmi irányzat. A pastoralizmus a költészetben a természet szépsége, az idilli élet vagy a béke metaforájaként jelenhet meg.
Pálmafák: A trópusi és szubtrópusi területeken elterjedt, magas és karcsú növények. A pálmafák a költészetben az exotikus, a távoli vagy a megnyugtató nyugalom metaforájaként szerepelhetnek.
Pályaudvar: Az a hely, ahol a vasúti járatok indulnak és érkeznek. A pályaudvar a költészetben az utazás, a vágyakozás vagy a várakozás metaforájaként szerepelhet.
Pára: Az előforduló vízgőz az atmoszférában. A pára a költészetben az áttetszőség, a halvány látomás vagy az álmodozás metaforájaként jelenhet meg.
Párbeszéd: Két vagy több szereplő közötti beszélgetés, amely a narratív vagy drámai művekben gyakran előfordul. A párbeszéd a költészetben az önkifejezés, a kommunikáció vagy az értelem metaforájaként jelenhet meg.
Párduc: Az afrikai nagymacskafaj, amely az erdőkben él. A párduc a költészetben a vad, az erő, az éberség vagy a veszély metaforájaként szerepelhet.
Páros rím: Két sor egymást követő szavai, amelyek hasonlóan hangzanak, és azonos betűvel végződnek. A páros rím a költészetben az összhang, az egyensúly vagy a harmónia megjelenítésének eszköze lehet.
Párviadal: Az egymással szemben álló két személy közötti verseny vagy küzdelem. A párviadal a költészetben a versengés, a kihívás vagy az egymással szemben állás metaforájaként jelenhet meg.
Páthosz: Az érzelmi intenzitás, amely az irodalmi vagy művészeti művekben megjelenhet. A páthosz a költészetben az érzelmek, az intenzitás vagy a szenvedély metaforájaként jelenhet meg.
Pedesztál: A szobrok vagy más művészeti alkotások talapzata. A pedesztál a költészetben a tisztelet, a magasztosság vagy az elismerés metaforájaként szerepelhet.
Pentameter: Öt mért lábú verssor. A pentameter a költészetben a ritmus, a mértékletesség vagy a fegyelem metaforájaként jelenhet meg.
Pentaméter: Az öt szótagú verselési forma, amelyet a görög és a latin költők gyakran használtak. A pentaméter a költészetben a ritmus, a mértékletesség vagy a szabályok metaforájaként jelenhet meg.
Personifikáció: Az élettelen tárgyak vagy absztrakt fogalmak emberi tulajdonságokkal való megjelenítése. A personifikáció a költészetben az érzelmek, az önkifejezés vagy a jelképek metaforájaként szerepelhet.
Perszonifikáció: Az író vagy költő által alkotott karakterek szereplői. A perszonifikáció a költészetben a szerepek, az önkifejezés vagy az érzékelés metaforájaként jelenhet meg.
Perzsa költészet: A 9. századtól Perzsiában kialakult költészeti stílus, amely az iszlám kultúra része volt. A perzsa költészet a költészetben az exotikus, a szépség vagy a romantika metaforájaként szerepelhet.
Piktogram: Az ábrák vagy jelek, amelyek egy adott szimbólumot vagy fogalmat jelenítenek meg. A piktogram a költészetben a jelképek, a kommunikáció vagy az önkifejezés metaforájaként jelenhet meg.
Piramis: Az ék alakú, több oldalú, piramis alakú épület vagy építmény. A piramis a költészetben az erő, a stabilitás vagy a hierarchia metaforájaként szerepelhet.
Pitoreszk: Az ízléses és szép látványt vagy képet jelentő szó. A pitoreszk a költészetben a szépség, az érzékelés vagy az idillikus környezet metaforájaként jelenhet meg.
Platóni szerelem: Platón filozófiájában az idealizált szerelemről szóló koncepció, amelynek során az emberi szerelem a szellemi vagy az érzelmi kapcsolatokat helyezi előtérbe. A platóni szerelem a költészetben az idealizált, az örök vagy az absztrakt szerelem metaforájaként szerepelhet.
Pléonazmus: Az adott információ felesleges ismétlése egy mondatban. A pléonazmus a költészetben a hangsúlyozás, a kihangsúlyozás vagy az erősítés metaforájaként szerepelhet.
Poesis: Az alkotás, a művészi megnyilvánulás vagy a kreativitás általánosabb értelemben vett fogalma. A poesis a költészetben az alkotás folyamatának, a kreativitásnak vagy az értelemnek a metaforájaként jelenhet meg.
Polifónia: A többhangszerű zenei stílus, amelyben több dallam és hangzás egyszerre szólal meg. A polifónia a költészetben az összhang, a gazdagság vagy a sokszínűség metaforájaként jelenhet meg.
Polifónikus: Az olyan zenei műfaj, amelyben több dallam és hangzás egyszerre szólal meg. A polifónikus a költészetben az összhang, a gazdagság vagy a sokszínűség metaforájaként szerepelhet.
Polihisztor: Az olyan személy, aki számos területen jártas vagy tehetséges. A polihisztor a költészetben az értelem, a sokoldalúság vagy a tudás metaforájaként szerepelhet.
Poliméter: A különböző mértékű és ritmusú sorok használata egy versben. A poliméter a költészetben a ritmus, az összhang vagy az alkotás metaforájaként jelenhet meg.
Polipszichia: Az olyan személy, akinek számos személyiségvonása van. A polipszichia a költészetben az identitás, az én vagy az önkifejezés metaforájaként jelenhet meg.
Poéma: Hosszabb, általában költői műfajú, megjelenése szerint versekre tagolódó irodalmi alkotás. A poéma a költészetben az alkotás, a művészi megnyilvánulás vagy a kreativitás metaforájaként jelenhet meg.
Poétika: Az irodalomelmélet általánosabb értelemben vett koncepciója, amely a művészet alkotási folyamatát és jellegzetességeit vizsgálja. A poétika a költészetben az alkotás folyamatának, a kreativitásnak vagy az értelemnek a metaforájaként jelenhet meg.
Poézis: A költészet, az irodalom vagy a művészet általánosabb értelemben vett alkotása. A poézis a költészetben az alkotás, a művészi megnyilvánulás vagy a kreativitás metaforájaként jelenhet meg.
Prolepszis: Az előre meghatározott állítás, amelyet a szövegben később igazolnak. A prolepszis a költészetben a várakozás, a feszültség vagy a meglepetés metaforájaként jelenhet meg.
Prosza: A versszerű írásoktól eltérő, prózai formában írt irodalmi művek. A prosza a költészetben az önkifejezés, a beszéd vagy a kommunikáció metaforájaként jelenhet meg.
Prozódia: A verselés és a ritmus tanulmányozása, amely az irodalmi művekben megjelenő ritmikus és zenei elemekkel foglalkozik. A prozódia a költészetben a ritmus, az összhang vagy a mértékletesség metaforájaként szerepelhet.
Pszichoanalízis: Az emberi élmények, a viselkedés és az érzelmi állapotok elméleti megértése és kezelése. A pszichoanalízis a költészetben az érzelmek, a tudatosság vagy a viselkedés metaforájaként jelenhet meg.
Pusztulás: Az elpusztulás, az elmúlás vagy a romlás folyamata. A pusztulás a költészetben a múlás, a halál vagy a változás metaforájaként jelenhet meg.
Pusztítás: Az elpusztítás, a rombolás vagy a lerombolás folyamata. A pusztítás a költészetben a káosz, a konfliktus vagy a változás metaforájaként jelenhet meg.
Pünkösdi rózsa: Az egynyári növény, amelynek virágai a tavasz vége felé nyílnak. A pünkösdi rózsa a költészetben az évszakok, az élet újjászületése vagy a megújulás metaforájaként jelenhet meg.
Költészeti kifejezések “R” betűvel
Rang: Az a társadalmi, gazdasági vagy politikai pozíció, amelyet valaki vagy valami elfoglal. A rang a költészetben a hierarchia, a státusz vagy a hatalom metaforájaként jelenhet meg.
Rangsor: Az a lista, amelyen valami vagy valaki elhelyezkedik, azáltal, hogy prioritást vagy fontosságot kap. A rangsor a költészetben a sorrend, az értékrend vagy a különbségek metaforájaként jelenhet meg.
Rapszódia: Az a zenei darab, amelynek szabad struktúrája van, és amely általában az improvizációra épül. A rapszódia a költészetben az ötletesség, az érzelmi változatosság vagy a kreativitás metaforájaként jelenhet meg.
Ráadás: Az a plusz, amelyet valaki vagy valami hozzáad az adott dologhoz vagy eseményhez. A ráadás a költészetben a különlegesség, a meglepetés vagy az ajándék metaforájaként jelenhet meg.
Rács: Az a geometriai forma, amelyet egy sor vízszintes és függőleges vonal alkot, és amelyek között azonos távolság van. A rács a költészetben a korlátozás, a szabadság vagy a szervezettség metaforájaként jelenhet meg.
Refrén: Az a sor, amelyet a dal vagy a vers minden versszaka visszatérően ismétel. A refrén a költészetben az emlékezet, az összetartozás vagy az összefogás metaforájaként jelenhet meg.
Reggel: Az a nap kezdete, amikor az éjszaka után az első napfény felkel. A reggel a költészetben a kezdet, a remény vagy az újjászületés metaforájaként jelenhet meg.
Rejtély: Az a titokzatos és megmagyarázhatatlan jelenség, amelyre nincs egyértelmű válasz. A rejtély a költészetben az ismeretlenség, a csodálkozás vagy a megértés hiánya metaforájaként jelenhet meg.
Remete: Az az ember, aki visszavonultan és általában magányosan él, általában valamilyen vallási vagy spirituális okból. A remete a költészetben a magány, a bölcsesség vagy az önmegismerés metaforájaként jelenhet meg.
Remény: Az a pozitív érzés, amely arra ösztönzi az embert, hogy higgyen a jóban és a javulásban. A remény a költészetben az optimizmus, a kitartás vagy az élet metaforájaként jelenhet meg.
Reménytelenség: Az az érzés, amelyet az ember akkor érez, amikor úgy érzi, hogy semmi sem javulhat vagy változhat. A reménytelenség a költészetben az elkeseredés, a kilátástalanság vagy a szenvedés metaforájaként jelenhet meg.
Rend: Az a strukturált és rendezett állapot, amelyben minden dolog a helyén van. A rend a költészetben a stabilitás, a biztonság vagy a tisztaság metaforájaként jelenhet meg.
Rendszer: Az a struktúra, amelyben az elemek egymással kapcsolódnak, és amelyen keresztül egy adott tevékenység végbemegy. A rendszer a költészetben a rend, a hatékonyság vagy a szervezettség metaforájaként jelenhet meg.
Rendszertelenség: Az a hiány, amely akkor jelenik meg, amikor valami rendszertelen vagy rendezetlen. A rendszertelenség a költészetben a káosz, a zűrzavar vagy a zavar metaforájaként jelenhet meg.
Repedés: Az a kisebb vagy nagyobb repedés, amely egy anyagban vagy tárgyban keletkezik. A repedés a költészetben az idő múlása, a változások vagy a sérülések metaforájaként jelenhet meg.
Repülés: Az a tevékenység, amely során az ember a levegőben szárnyal, vagy valami más hasonlóan szabad mozgást végez. A repülés a költészetben az álmok, az érzelmek vagy az elszakadás metaforájaként jelenhet meg.
Rezgés: Az a mozgás, amelyet egy anyag vagy tárgy végez, amikor rezonál valami másra. A rezgés a költészetben az érzelmek, az izgalmak vagy a változások metaforájaként jelenhet meg.
Rezignáció: Az a pillanat, amikor valaki feladja a küzdelmet vagy a harcot. A rezignáció a költészetben az elfogadás, az alázat vagy az érzelmi kiábrándultság metaforájaként jelenhet meg.
Régi idők: Az a múlt, amelyre emlékezünk vagy amelyről hallottunk, és amelyben az emberek és a dolgok eltérőek voltak. A régi idők a költészetben az emlékezet, az idő múlása vagy a nosztalgia metaforájaként jelenhet meg.
Részlet: Az adott egészből kiválasztott, kisebb részlet. A részlet a költészetben az elemzés, a kifejtés vagy a megértés metaforájaként jelenhet meg.
Rétegződés: Az a folyamat, amely során a dolgok rétegződnek egymásra, általában a különböző anyagok rétegződnek. A rétegződés a költészetben a mélység, a bonyolultság vagy az idő múlása metaforájaként jelenhet meg.
Rím: Az a szavak hasonló hangzása, amelyek a versben azonos helyen állnak. A rím a költészetben az egység, az összhang vagy a harmónia metaforájaként jelenhet meg.
Rozsdásodás: Az a folyamat, amely során az anyag rozsdás lesz, amelynek eredményeként az oxidációs folyamat következtében korrózió keletkezik. A rozsdásodás a költészetben az idő múlása, a pusztulás vagy a veszteség metaforájaként jelenhet meg.
Róka: Egy rókafaj, amely gyakran szerepel az állatmesékben. A róka a költészetben az intelligencia, az álnokság vagy a ravaszság metaforájaként jelenhet meg.
Röpülés: Az a pillanat, amikor valami rövid ideig vagy gyorsan mozog. A röpülés a költészetben az idő, a pillanatosság vagy az élet múló jellegének metaforájaként jelenhet meg.
Ruházat: Az a ruhadarabok által alkotott összkép, amelyet az ember visel. A ruházat a költészetben az önazonosság, a megjelenés vagy a kultúra metaforájaként jelenhet meg.
Rúd: Az a hosszú, vékony tárgy, amely általában merev, és amelyet általában valamilyen célra használnak. A rúd a költészetben az irányítás, az érvelés vagy az erő metaforájaként jelenhet meg.
Költészeti kifejezések “S” betűvel
Sajátos rím: Az azonos hangzású, de eltérő írásmódú szavak rímképzése a versben. A sajátos rím a költészetben a játékosság, az ötletesség vagy a kreativitás metaforájaként szerepelhet.
Sajátszókép: Az egyedi jelentéssel bíró szóösszetétel, amelyet a költő alkot. A sajátszókép a költészetben az ötletesség, az újszerűség vagy a szépség metaforájaként jelenhet meg.
Salutáció: Az üdvözlés, a köszöntés vagy a megszólítás egy adott szövegben. A salutáció a költészetben az előadásmód, a kommunikáció vagy a közönség megszólítása metaforájaként jelenhet meg.
Sátira: Az irodalmi műfaj, amelyben a szerző kritikát fogalmaz meg egy adott társadalmi vagy politikai probléma kapcsán. A sátira a költészetben a humor, a szarkazmus vagy a társadalmi kritika metaforájaként szerepelhet.
Sonett: A 14 sorból álló, általában rímes költemény, amelyet a reneszánsz költők kedvelt műfajának tartanak. A sonett a költészetben a szerelem, az érzelem vagy az öröm metaforájaként jelenhet meg.
Soroló: Az a verselési forma, amelyben az egyes sorokat ugyanazzal a szóval vagy kifejezéssel kezdjük. A soroló a költészetben a hangsúlyozás, a gyakoriság vagy az összefüggések metaforájaként jelenhet meg.
Sólyomkő: A hegymászók által használt műkő, amely könnyű és tartós. A sólyomkő a költészetben a kitartás, az erő vagy a keménység metaforájaként szerepelhet.
Strofikus: Az az előadásmód, amelyben a verssorok csoportokba rendeződnek, és ezeknek az egymáshoz viszonyított sorrendje adja a vers felépítését. A strofikus a költészetben az összefüggés, a ritmus vagy az összhang metaforájaként jelenhet meg.
Költészeti kifejezések “SZ” betűvel
Szabadvers: Az a költői műfaj, amelyben a versszakokban nincs megkötött rímszerkezet vagy szótagszám, a versfelépítés az alkotói szabadságra épül. A szabadvers a költészetben az újítás, az alkotói szabadság vagy a kreativitás metaforájaként szerepelhet.
Szarkazmus: Az a műfaj, amelyben a humor és az irónia hatására az üzenet épp az ellenkezőjét sugallja a szövegben. A szarkazmus a költészetben az éleslátás, az önirónia vagy a társadalmi kritika metaforájaként jelenhet meg.
Szecesszió: Az a művészeti stílus, amely az 1890-es években jelent meg, és a természet, a díszítőművészet és az organikus formákra helyezte a hangsúlyt. A szecesszió a költészetben az újítás, az exotikus vagy a művészi kifejezőerő metaforájaként jelenhet meg.
Szemantika: Az a nyelvtudományi diszciplína, amely az egyes szavak, kifejezések és mondatok jelentését vizsgálja. A szemantika a költészetben az értelem, a kifejezőerő vagy a kommunikáció metaforájaként jelenhet meg.
Szentimentalizmus: Az a költészeti irányzat, amely az érzelmek és az érzelmi kifejeződés fontosságát hangsúlyozza. A szentimentalizmus a költészetben az érzelem, a romantika vagy a kifejezőerő metaforájaként szerepelhet.
Szenvedély: Az erős érzelem, amelyet az adott személy valamire vagy valakire érez. A szenvedély a költészetben az érzelem, a szeretet vagy a szenvedés metaforájaként jelenhet meg.
Szeptuaginta: A héber nyelvből fordított ószövetségi szöveg, amelyet az ókori görög nyelven írtak. A szeptuaginta a költészetben az exotikus, az antikvitás vagy a kultúra metaforájaként jelenhet meg.
Szimbólum: Az a jelentésű kép, amely egy másik, nem szó szerinti jelentést is hordoz. A szimbólum a költészetben az allegória, a metafora vagy az önkifejezés metaforájaként jelenhet meg.
Szimfónia: Az a zenemű, amelyben több hangszer szól egyszerre, és az egymáshoz viszonyított hangzások harmóniát teremtenek. A szimfónia a költészetben az összhang, a harmónia vagy
Szinesztézia: Az az érzékcsalódás, amikor az egyik érzékszerv által közvetített ingert a másik érzékszerv érzékelésekor is tapasztaljuk. A szinesztézia a költészetben az érzékelés, az érzéki tapasztalás vagy az érzéki hatások metaforájaként szerepelhet.
Szonáta: Az a zenemű, amely általában három tételből áll, és az egyes témák ismétlődnek és variálódnak. A szonáta a költészetben az összefonódás, az összhang vagy az összekapcsolódás metaforájaként jelenhet meg.
Szubjektív: Az egyéni érzelmek, vélemények vagy gondolatok alapján képzett szubjektív véleményt jelent. A szubjektivitás a költészetben az érzelem, az egyéniség vagy a kreativitás metaforájaként jelenhet meg.
Szószék: A templomi prédikátorok emelvénye, ahol az igehirdetés zajlik. A szószék a költészetben az előadás, az igazság vagy a spirituális üzenet metaforájaként szerepelhet.
Szótagszám: Az egyes szavakban található szótagok száma, amely hatással lehet a rímképzésre és a versfelépítésre is. A szótagszám a költészetben a ritmus, az összhang vagy a szóképek metaforájaként jelenhet meg.
Szóvicc: Az a humortele volt, amely két vagy több szó összevonásából születik. A szóvicc a költészetben az ötletesség, a játékosság vagy a humor metaforájaként jelenhet meg.
Szürrealizmus: Az a művészeti irányzat, amely az álomszerű, abszurd és meglepő megoldásokra épül. A szürrealizmus a költészetben az újítás, az önkifejezés vagy a kreativitás metaforájaként jelenhet meg.
Költészeti kifejezések “T” betűvel
Tavasz: Az év egyik évszaka, amely a téli álmosságból ébreszti fel az élővilágot. A tavasz a költészetben a megújulás, az élet vagy a remény metaforájaként szerepelhet.
Táj: Az adott földrajzi helynek a megjelenítése, amelyet a természeti, kulturális és szociális tényezők határoznak meg. A táj a költészetben az identitás, a helyszín vagy az érzelmek metaforájaként jelenhet meg.
Tájékozódás: Az a tevékenység, amely során az ember meghatározza a helyzetét az adott térben. A tájékozódás a költészetben az eligazodás, a célok meghatározása vagy az irány megtalálása metaforájaként jelenhet meg.
Tálalás: Az étel, ital vagy más termék előkészítése és elrendezése az étlapon vagy tányéron. A tálalás a költészetben az ábrázolás, az elképzelés vagy az ötlet metaforájaként jelenhet meg.
Táltos: Az a hagyományos magyar szereplő, aki a lovakhoz, a természethez és az istenekhez kapcsolódik. A táltos a költészetben az ősi hagyományok, a természet vagy az istenek metaforájaként szerepelhet.
Tánc: Az a mozgásforma, amelyben az ember testének különböző részei összehangoltan mozognak a zene ritmusára. A tánc a költészetben az érzelem, az egyesülés vagy az öröm metaforájaként jelenhet meg.
Társadalom: Az emberi közösség, amelynek tagjai bizonyos szerepeket és szabályokat követnek. A társadalom a költészetben a kapcsolatok, a kritika vagy az emberi viselkedés metaforájaként szerepelhet.
Társaság: Az a csoport, amelyben az emberek együtt vannak, beszélgetnek, vagy közös tevékenységet végeznek. A társaság a költészetben a kapcsolatok, a közösség vagy az öröm metaforájaként jelenhet meg.
Teozófia: Az a vallási irányzat, amely a szellemi fejlődésre és az egyetemes tudásra helyezi a hangsúlyt. A teozófia a költészetben az elmélkedés, az önkifejezés vagy az önmegvalósítás metaforájaként jelenhet meg.
Teremtés: Az élet megteremtése vagy létrehozása. A teremtés a költészetben az alkotás, az önkifejezés vagy az isteni ereje metaforájaként jelenhet meg.
Teremtőerő: Az a képesség, amely az élet megteremtéséhez és fenntartásához szükséges. A teremtőerő a költészetben az alkotás, a kreativitás vagy az életmetaforájaként jelenhet meg.
Test: Az emberi test, amelynek részei az izmok, a csontok, az érzékszervek és az idegrendszer. A test a költészetben az emberi élmények, a hatások vagy az érzelmek metaforájaként jelenhet meg.
Teátrum: Az a hely, ahol színházi előadásokat, koncerteket, vagy más kulturális eseményeket tartanak. A teátrum a költészetben az előadás, a kommunikáció vagy a kultúra metaforájaként jelenhet meg.
Tétlenség: Az a tulajdonság, amelyben az ember nem mozog, nem cselekszik, vagy nem tesz semmit. A tétlenség a költészetben az idő, a várakozás vagy az elakadás metaforájaként jelenhet meg.
Tétova: Az a bizonytalan vagy határozatlan viselkedés, amely jellemzően az új vagy ismeretlen helyzetekre jellemző. A tétova a költészetben az élet, a bizonytalanság vagy a kihívások metaforájaként jelenhet meg.
Tiszta: Az a szó, amelyet általában a tisztaságra, az őszinteségre vagy a tisztaságra használnak. A tiszta a költészetben az átláthatóság, az őszinteség vagy az elszántság metaforájaként jelenhet meg.
Tisztaság: Az a minőség, amely az érzelmek, gondolatok vagy tettek tisztaságára utal. A tisztaság a költészetben az átláthatóság, az őszinteség vagy a tiszta szándék metaforájaként jelenhet meg.
Titok: Az a tudás vagy információ, amelyet valaki csak korlátozottan ismer vagy tud. A titok a költészetben a rejtély, a titokzatosság vagy az ismeretlen metaforájaként jelenhet meg.
Történet: Az események sorozata, amelyek az emberek életét és azok környezetét befolyásolják. A történet a költészetben az élmény, a tanulság vagy az emlékezet metaforájaként jelenhet meg.
Tragédia: Az a műfaj, amelyben az események a szereplők tragikus sorsát hozzák létre. A tragédia a költészetben a szenvedés, a veszteség vagy a dráma metaforájaként jelenhet meg.
Transzcendencia: Az a tudatállapot, amelyben az ember meghaladja a fizikai valóságot és az anyagi világot. A transzcendencia a költészetben az önmegvalósítás, a spirituális fejlődés vagy az isteni lényeg metaforájaként jelenhet meg.
Transzformáció: Az a folyamat, amely során valami más formát vagy állapotot vesz fel. A transzformáció a költészetben az átalakulás, az alkotói folyamat vagy a változás metaforájaként jelenhet meg.
Trilógia: Egy műfaj, amely három fő részből áll. A trilógia a költészetben az egész, az összefüggés vagy az egység metaforájaként jelenhet meg.
Túlélés: Az a tevékenység, amelynek célja az életben maradás vagy a veszélyek elkerülése. A túlélés a költészetben az élet, a küzdelem vagy az erő metaforájaként jelenhet meg.
Tükör: Az a felület, amely képes visszatükrözni az adott tárgyat vagy képet. A tükör a költészetben a reflexió, a szembenézés vagy a megértés metaforájaként jelenhet meg.
Tükörfordítás: Az a fordítási módszer, amely során a forrásnyelv szavai szó szerint visszatükröződnek a célnyelvben. A tükörfordítás a költészetben a kommunikáció, az összehasonlítás vagy a megértés metaforájaként jelenhet meg.
Tükörjáték: Az a játék, amelyben a tükrök és az optikai illúziók segítségével különleges vizuális hatásokat hoznak létre. A tükörjáték a költészetben a megjelenítés, a csodálatos vagy az átváltozás metaforájaként jelenhet meg.
Tükörkép: Az a kép, amely pontosan tükrözi a másik kép tartalmát, de fordított irányban. A tükörkép a költészetben az ellentétek, a párhuzamok vagy a kettősség metaforájaként jelenhet meg.
Tündér: Egy mesebeli lény, amely képes varázslatokat végezni, és általában jó szándékú. A tündér a költészetben az álmok, a képzelet vagy az idealizmus metaforájaként szerepelhet.
Tündérmese: Az a mese, amelyben a tündérek, a varázslatok és a csodák vannak jelen. A tündérmese a költészetben az álmok, a képzelet vagy az idealizmus metaforájaként jelenhet meg.
Tündérvilág: Az a mesebeli világ, amely tele van tündérekkel, varázslatokkal és csodákkal. A tündérvilág a költészetben az álmok, a képzelet vagy az idealizmus metaforájaként szerepelhet.
Tünemény: Az a különleges jelenség, amelyre az ember nem talál magyarázatot. A tünemény a költészetben az érthetetlen, a csodálatos vagy a misztikus metaforájaként jelenhet meg.
Tüzijáték: Az az esemény, amely során a színes és zajos tűzijátékokat lőnek fel az égboltra. A tüzijáték a költészetben az ünnep, a varázslat vagy az élmény metaforájaként szerepelhet.
Tűz: Az az elem, amelynek köszönhetően a tárgyak vagy anyagok égnek, lángolnak. A tűz a költészetben a szenvedély, az erő vagy a megsemmisítés metaforájaként jelenhet meg.
Tűzköpés: Egy mutatvány, amely során a szereplő lángokat köp ki a szájával. A tűzköpés a költészetben a veszély, az extrém vagy a művészi teljesítmény metaforájaként jelenhet meg.
Tűzvész: Az a természeti katasztrófa, amely során a tűz pusztítja el az épületeket, a földet és a növényzetet. A tűzvész a költészetben a pusztulás, a veszteség vagy az erő metaforájaként jelenhet meg.
Tűzzsonglőr: Az a személy, aki különböző tárgyakkal jonglőrözik, és a közönség előtt előadja a mutatványait. A tűzzsonglőr a költészetben az extrém, a mutatványos vagy a művészi teljesítmény metaforájaként jelenhet meg.
Költészeti kifejezések “TY” betűvel
Tyúkszem-rím: Olyan rím, amelyben a rímelő szavak utolsó betűi egyeznek meg, de közvetlenül előttük lévő hangzók különböznek.
Typographia: A nyomdaipari kifejezés, amely a költészetben gyakran előforduló betűk és szövegek vizuális elrendezésére utal.
Költészeti kifejezések “Ú” betűvel
Újrakezdés: A költő vagy művész új irányt vesz vagy új stílust próbál ki, gyakran jelentős változásokat hozva a művészetében.
Újraértelmezés: A meglévő költészeti mű vagy koncepció új megközelítésével vagy értelmezésével történő alkotás.
Újság: Egy költészeti mű formája, amely a napi eseményekre vagy aktuális témákra reagál.
Úrhajnal: A hajnal első fényének költészeti megjelenítése vagy leírása.
Útkeresés: A költő vagy művész önmaga vagy a világ megértésének folyamata.
Költészeti kifejezések “V” betűvel
Vallomás: Egy költő őszinte és nyílt kifejezése az érzéseiről, gondolatairól és tapasztalatairól a verseiben.
Valóság: A költők által gyakran feszegetett téma, amely a valóság és az illúzió, a képzelet és a valós élet közötti különbségekre összpontosít.
Varázs: A költészetben előforduló kifejezések, amelyek a misztikus, mágikus vagy csodálatos elemekre utalnak.
Versek: A költészet alapegységei, amelyek ritmikus és rímelő nyelvezetet használnak az érzelmek és gondolatok kifejezésére.
Verselés: A rímelés, ritmus és mérték használata a költészetben.
Versforma: A költészet szerkezete és formája, amely ritmus, rím és szótagszám szerint változhat.
Vitairat: Egy költő által írott mű, amely egy vitatott vagy ellentmondásos kérdéssel foglalkozik.
Vágy: Egy erős érzés vagy törekvés, amely a költészetben gyakran szerepel romantikus vagy érzelmi témákban.
Vízió: Egy költő elképzelt képe, álma vagy látomása, amely inspirálja vagy befolyásolja a művét.
Vízjelek: A költők által használt metaforák és szimbólumok, amelyek a vízhez kapcsolódó képekkel és ötletekkel játszanak.
Költészeti kifejezések “Z” betűvel
Zarándok: Az, aki valamilyen vallási vagy spirituális okból zarándoklatra indul. A zarándoklat a költészetben a lelki úton való haladást, az élet céljának keresését vagy a megtisztulást jelképezheti.
Zene: A hangok szervezett módon történő kombinációja, amely zeneművet alkot. A zene a költészetben az érzelmek kifejezésének, a szépség megjelenítésének vagy a hangulat megteremtésének eszköze lehet.
Zenei dallam: Az ismétlődő, egyedül szóló zenemű eleme, amely a zenei struktúrát és az összhangot erősíti. A zenei dallam a költészetben az ötlet, a gondolat vagy a téma ismétlődésének metaforájaként jelenhet meg.
Zenei forma: Az adott zenei mű felépítési rendszere vagy formája, például a szimfónia vagy a szonáta. A zenei forma a költészetben a strukturált, rendezett gondolkodás vagy a rendszeresség metaforájaként jelenhet meg.
Zenei formai elem: Az adott zenemű strukturális elemei, például a dallamok, a zenei motívumok vagy a hangulatváltások. A zenei formai elem a költészetben a struktúra, a rendszeresség vagy az összhang metaforájaként jelenhet meg.
Zenei hangszer: Azok az eszközök, amelyeket zenével lehet játszani, például a gitár, a zongora vagy a hegedű. A zenei hangszer a költészetben az önkifejezés, a kreativitás vagy a zenei kultúra metaforájaként jelenhet meg.
Zenei hangulat: A zene által keltett érzelmek vagy hangulatok, például boldogság, szomorúság vagy izgalom. A zenei hangulat a költészetben az érzelmek, a hangulat vagy az atmoszféra megteremtésének eszköze lehet.
Zenei harmónia: Az egymással összhangban álló zenei hangok együttese, amelyek összekapcsolják a zenei elemeket. A zenei harmónia a költészetben a harmónia, az összhang vagy a közösség metaforájaként szerepelhet.
Zenei hatás: Az adott zeneművek által kiváltott érzelmek, hangulatok és érzések. A zenei hatás a költészetben az érzelmek, a hangulat vagy az atmoszféra megteremtésének eszköze lehet.
Zenei inspiráció: Az adott zeneművek megalkotása során szolgáló ihletforrások, mint például az érzelmek, a természet vagy a kultúra. A zenei inspiráció a költészetben az ihlet, a kreativitás vagy a természet metaforájaként jelenhet meg.
Zenei kompozíció: A zeneművek alkotóelemeinek, például dallamok, harmóniák és ritmusok egymással való kombinációja. A zenei kompozíció a költészetben a kreatív folyamat vagy a szépség megteremtésének metaforájaként szerepelhet.
Zenei kompozíciótechnika: A zeneművek szerkezetének és felépítésének megtervezése és kivitelezése. A zenei kompozíciótechnika a költészetben a gondolkodás strukturáltságának vagy a kreativitás megjelenítésének eszköze lehet.
Zenei koncepció: Az adott zenemű tervezése és elképzelése, beleértve a témát, a hangulatot és a struktúrát. A zenei koncepció a költészetben a gondolkodás, a tervezés vagy a kreativitás metaforájaként jelenhet meg.
Zenei kreativitás: A zeneművek létrehozása és megalkotása során mutatkozó kreatív folyamat. A zenei kreativitás a költészetben az alkotás folyamatának vagy a kreativitás megjelenítésének eszköze lehet.
Zenei kíséret: A zeneművekhez kapcsolódó kísérőhangok, amelyek a zenei motívumokat és dallamokat erősítik. A zenei kíséret a költészetben az érzelmek, a hangulat vagy a támogatás metaforájaként jelenhet meg.
Zenei motívum: Az ismétlődő zenei elem, amely a zeneművek felismerhetőségéhez és strukturáltságához hozzájárul. A zenei motívum a költészetben az ötlet, a téma vagy a gondolat ismétlődésének metaforájaként jelenhet meg.
Zenei rezgés: A zeneművek által keltett hang- és hangulati rezgések. A zenei rezgés a költészetben az érzelmek, az atmoszféra vagy az összhang megteremtésének eszköze lehet.
Zenei ritmus: A zenemű időzítése és ritmusa. A zenei ritmus a költészetben az idő múlásának, az érzelmeknek vagy az élet ritmusának metaforájaként jelenhet meg.
Zenei stílus: Az adott zenei művek jellegzetes, felismerhető stílusa, amely különböző időszakokban és kultúrákban különböző lehet. A zenei stílus a költészetben a kultúra, a művészet vagy a szokások metaforájaként jelenhet meg.
Zenei szerző: A zeneművek megalkotója és írója. A zenei szerző a költészetben az alkotó, a művész vagy a kreatív gondolkodó metaforájaként szerepelhet.
Zenei szólam: Az egyes hangszerek, énekhangok vagy dallamok együttese, amelyek összekapcsolják a zeneműveket. A zenei szólam a költészetben a közösség, az összhang vagy a kreativitás metaforájaként jelenhet meg.
Zenei tempo: A zenemű sebessége vagy ritmusa. A zenei tempo a költészetben az idő múlásának metaforájaként jelenhet meg.
Zenei élmény: Az adott zeneművek által kiváltott érzések, hangulatok és hatások, amelyeket a hallgatók átélnek. A zenei élmény a költészetben az érzelmek, az atmoszféra vagy az önkifejezés megjelenítésének eszköze lehet.
Zengedezés: A zenélő hangszerek hangja által együtt alkotott dallam vagy zenei kíséret. A zengedezés a költészetben a harmónia, a szépség vagy az érzelmek kifejezésének eszköze lehet.
Zengzet: Halk és finom zörej vagy hang. A zengzet gyakran az érzékenység, a finomság vagy a csendes öröm metaforájaként szerepel a költészetben.
Zengő ének: A zengő, harmonikus énekhang, amely a költészetben a szépség, az érzelmek vagy az öröm metaforájaként szerepelhet.
Zengő: Olyan hangzás, amely folyamatosan visszhangzik, harsogó, zúgó vagy zörgő. A költészetben gyakran használják a természet zengő hangjaira, például a hullámok zúgására vagy a szél suhogására utalva.
Zivatar: A viharos időjárás, amely viharos széllel, villámlással és mennydörgéssel jár. A zivatar a költészetben az érzelmek, a viharos szenvedélyek vagy az átmeneti nehézségek metaforájaként szerepelhet.
Zivatar: Az erős, viharos időjárás, amelyben a szél, a villámlás és a zápor együttesen jelentkezik. A zivatar a költészetben az érzelmi vihar, a kihívások vagy a nehézségek metaforájaként jelenhet meg.
Zivatarfelhő: A viharos időjárás előtti jelzés, amely a sötétséggel, az erővel és az átmeneti nehézségekkel kapcsolatos. A zivatarfelhő a költészetben a szomorúság, a válság vagy az elkerülhetetlen változás metaforájaként szerepelhet.
Zivatarvész: Az erős, viharos esőzés utáni időszak, amelyben az ég kitisztul és a nap újra kisüt. A zivatarvész a költészetben az átmeneti nehézségek vagy a megtisztulás metaforájaként szerepelhet.
Zivatarzene: A viharos időjárás által inspirált, erőteljes és hatásos zene. A zivatarzene a költészetben a szenvedély, a szépség vagy az erő metaforájaként jelenhet meg.
Zongora: A billentyűzetes hangszer, amelyet a költészetben gyakran használnak az érzelmek, a szépség vagy a kreativitás megjelenítésére.
Zongorajáték: A zongorán játszott zenemű. A zongorajáték a költészetben a kreativitás, a szépség vagy az önkifejezés metaforájaként szerepelhet.
Zongorakoncert: A zongorajáték és az együttesjáték kombinációja, amelyben a zongorajáték a fő szerepet játszik. A zongorakoncert a költészetben az összhang, a kreativitás vagy a szépség metaforájaként jelenhet meg.
Zongoraszonáta: A zongorajáték egy olyan formája, amelyben egyetlen zongorán szólaltatják meg a zeneművet. A zongoraszonáta a költészetben a kreativitás, a szépség vagy az önkifejezés metaforájaként szerepelhet.
Zongoravirtuóz: A zongorajátékban kiemelkedő tehetséggel és gyakorlással rendelkező művész. A zongoravirtuóz a költészetben a kreativitás, a tehetség vagy az önkifejezés metaforájaként szerepelhet.
Zápor: Az esős időjárásból származó gyors, átmeneti esőzés. A zápor a költészetben az átmeneti változás, az elkerülhetetlen változás vagy az érzelem kitörése metaforájaként jelenhet meg.
Zápor: Rövid, de intenzív eső, amely gyakran hirtelen jön és gyorsan elmúlik. A zápor szimbolikus értékei lehetnek az átmeneti érzelmek vagy a megtisztulás.
Záporfejű: A viharos, erős esőtől elöntött terület. A záporfejű a költészetben a szomorúság, az elárasztottság vagy az áradás metaforájaként szerepelhet.
Záporos ég: Az esős, viharos időjárás által keltett égi látvány. A záporos ég a költészetben az érzelmek vagy a hangulat megjelenítésének eszköze lehet.
Záporozik: Intenzíven esik az eső, gyakran hirtelen és rövid idő alatt. A záporozás a költészetben az átmeneti érzelmek vagy a megkönnyebbülés metaforájaként szerepelhet.
Zöld ág: A természet költői szimbóluma, amely a növekedést, megújulást és az életet jelképezi. A zöld ág szimbolikus értékei miatt számos költő használta az élet, a remény vagy a boldogság metaforájaként.
Költészeti kifejezések “ZS” betűvel
Zsibongás: Az emberek által keltett, élénk és zajos kavarodás vagy nyüzsgés. A zsibongás a költészetben a városi élet, a tömeg, vagy az emberek közötti kapcsolatok metaforájaként jelenhet meg.
Zsoltár: A zsidó és keresztény vallásokban használt ének vagy imádság. A zsoltárok a költészetben a vallásos vagy spirituális élmények megjelenítésére szolgálhatnak.
