Mi az a Manierizmus?
A manierizmus (mannerism) egy művészeti stílus, amely a 16. század végén alakult ki a magas reneszánsz művészet eszményeivel szembeni reakcióként. Ez a korszak túlzó formáiról, stilizált kompozícióiról és bonyolult ikonográfiájáról volt ismert, amely általában az instabilitás és a diszharmónia általános érzésével párosult.
A manierizmusra jellemzőek az olyan műalkotások, mint Pontormo Krisztus sírba helyezése, ahol a hosszúkás alakok eltorzult pózokban vannak ábrázolva – a törékeny külső mögött érzelmi intenzitásra és belső zavarra utalva.
Bár gyakran figyelmen kívül hagyják a reneszánsz korszak hagyományosabb művei miatt, a manierista festmények továbbra is nagy hatással vannak rájuk; a modern művészeket arra inspirálták, hogy saját egyedi stílusukon keresztül a szorongás, az elidegenedés és a szürrealizmus témáit kutassák.
Íme, néhány saját kép összefoglalni a manierista stílust a művészeti kifejezésmódja alapján, hagyományos és modern témákkal.
Kattints a képekre a nagyításhoz / lapozáshoz! A cikk a galéria után folytatódik.
A manierista művészek bizarr kompozíciókat is alkalmaztak, amelyekben a torz anatómia mellett több perspektívát is megjelenítettek; olyan drámai jeleneteket teremtettek, amelyek gyakran elmosódtak az álomszerű tájképek és a valóság sötét értelmezései közötti határok.
Az ilyen művek a konvenciók megkérdőjelezésének vágyából születtek; ez a merész hozzáállás végül olyan kortárs műfajok kialakulásához vezetett, mint az expresszionizmus és a kubizmus – olyan irányzatok, amelyek a mai napig megragadják a nézőket a színek és az absztrakció extravagáns használatával.
A „manierizmus” kifejezés tehát minden olyan műalkotás leírására használható, amely elszakad a hagyományos konvencióktól, hogy valami újat hozzon létre – így betekintést nyerhetünk a történelem e viharos időszakába, és egyben bizonyítékot kapunk arra, hogy a kifejezésnek nem kell mindig szabályokhoz igazodnia.
Legnépszerűbb manierista művészek
Giovanni da Udine (1487-1564)
Giovanni da Udine olasz festő és építész volt, aki a főreneszánsz és a manierizmus korszakában Rómában tevékenykedett. Leginkább freskóiról és más dekoratív műveiről ismert, melyekre az élénk színek és az összetett kompozíciók használata volt jellemző.
Parmigianino (1503-1540)
Parmigianino olasz manierista festő és grafikus volt, aki erősen stilizált és hosszúkás alakjairól ismert. Leghíresebb műve a „Madonna hosszú nyakkal” című festménye, amelyen Szűz Mária eltúlzott, hosszúkás alakja látható.
Jacopo da Pontormo (1494-1557)
Jacopo da Pontormo olasz manierista festő volt, aki a 16. században Firenzében tevékenykedett. Rendkívül expresszív és érzelmes festményeiről ismert, amelyeken gyakran drámai pózok és drámai fényhatások szerepeltek.
Rosso Fiorentino (1495-1540)
Rosso Fiorentino olasz manierista festő volt, aki a 16. században Firenzében és Rómában tevékenykedett. Rendkívül díszes és dekoratív festményeiről ismert, amelyek gyakran összetett kompozíciókat és élénk, merész színeket mutattak.
Francesco Salviati (1510-1563)
Francesco Salviati olasz manierista festő volt, aki a 16. században Rómában tevékenykedett. Rendkívül kifinomult és kifinomult festményeiről ismert, amelyeken gyakran klasszikus motívumok és témák szerepeltek.
El Greco nyugtalanító vízióitól Bronzino rejtélyes portréiig; a manierizmus továbbra is fontos hatással van a modern művészetre – arra inspirálva mindannyiunkat, hogy lépjünk ki a komfortzónánkból, és merjünk mások lenni.
