Mi az az absztrakt expresszionizmus?
Az absztrakt expresszionizmus a második világháború utáni művészeti mozgalom, amely az 1940-es és 1950-es években indult, főként New Yorkból. A hagyományos európai festészetre adott reakció volt, amelyről a művészek úgy érezték, hogy a II. világháború traumatikus eseményei után elavulttá és irrelevánssá vált.
Az absztrakt expresszionisták valami teljesen újat akartak létrehozni, gyakran nagy vásznakat használtak merész ecsetvonásokkal és élénk színekkel, valamint talált anyagokat, például homokot és törött üveget. A mozgalmat úgy jellemezték, mint “mindenütt” festést, amelynek nincs egyetlen fókuszpontja vagy világos kompozíciója.
Az absztrakt expresszionizmus vezető alakjai Jackson Pollock, Willem de Kooning, Mark Rothko, Barnett Newman, Hans Hofmann, Robert Motherwell és Ad Reinhardt voltak.
Készítettem néhány képet stílus összefoglalóként Pollock, Kooning, Rothko, Newman és Hofmann festményei alapján. Jól látható, hogy mekkorák az eltérések még egy, a laikusok számára “összevissza” művészek kifejezésmódja közt is.
Kattints a képekre a nagyításhoz / lapozáshoz! A cikk a galéria után folytatódik.
- Pollock volt az első, aki valóban figyelmet keltett ezzel a festészeti stílussal; absztrakt “csepp” festményei széles körben elismertek lettek, és rendkívül nagy hatással voltak sok fiatalabb művészre.
- De Kooning szintén energikus ecsetkezelésével szerzett hírnevet; műveiben a szürrealizmusból és a kubizmusból is merített ihletet.
- Rothko festményein gyakran hatalmas vásznakon téglalap alakú színfelületek szerepeltek; ezek a szemlélődés és a hangulatosság érzését keltik a nézőkben.
- Newman úttörője volt az általa “zip”-nek nevezett, vékony függőleges csíkoknak, amelyek végigfutottak a festményein, és amelyek dinamikusabb elemet hoztak a korszak más absztrakt alkotásaihoz képest.
- Hofmann nagy hangsúlyt fektetett a textúrára, a festéket rétegről rétegre építve,
- míg Reinhardt a minimalizmust kutatta tovább lapos fekete négyzeteivel – mindkét stílus az egyszerűséget kereste a bonyolultsággal szemben.
Az absztrakt expresszionizmus nagymértékben merített a szürrealista filozófiából, amely a személyes kifejezést és a spontaneitást ünnepelte, mint a tudatalatti énünk és belső működésünk jobb megértésének útját.
Annak ellenére, hogy kezdetben irányíthatatlannak tartották, gyorsan felemelkedett a háború utáni New York-i virágzó művészeti színtérrel együtt, mielőtt végül a modern művészettörténet egyik legjelentősebb mozgalmává vált.
Hosszan tartó hatást gyakorolt a művészek későbbi generációira világszerte, akik ma is töretlenül próbálják feszegetni a határokat az absztrakt expresszionista ötletek saját verzióiban, mivel az első kiállítása 1945-ben debütált a New York-i Metropolitan Museum of Artban “First Exhibition by Younger American Painters” címmel, ami mérföldkövet jelentett a nemzetközi avantgárd művészettörténetben, messze túlmutatva az akkori és még a mai várakozásokon is!
