A költészet a személyes tapasztalatok feltárásának, kifejezésének erőteljes eszköze.
Életünk pillanatai, még amiket természetesnek veszünk, azok is mély értelmet és inspirációt rejtenek magukban (már ha fel akarjuk fedezni).
Ha az apró részletekre is odafigyelünk, vagy ha néha egyszerűen csak átadjuk magunkat a körülöttünk lévő világnak és belesimulunk a történések egyszer gyengéd, egyszer fájó tenyerébe, olyan verseket írhatunk amik hitelesek, és az érzéseinket, érzelmeinket képesek átadni az olvasónak, őket is meghatározó módon.
Személyes tapasztalatok felhasználása a költészetben
Művészként létezni (nem azzá válni tanulással, hanem művészi látásmóddal megáldva születni) nem könnyű dolog, ugyanannyiszor képes átoknak lenni, mint áldásnak.
Olyan ez, mint egy szuperérzékeny antenna, ami befog minden, a nagy tömegek számára érzékelhetetlen jelet, jót és rosszat egyaránt. És ezeket a jeleket nem mindig lehet könnyen szűrni, és átalakítani értelmezhető képekké. Van, hogy az átalakításért felelős belső dekóder egyszerűen megbolondul és kész … de ezt a gondolatmenetet lentebb még folytatom… *
Szóval, ha Te is ilyen szuperérzékeny antennával születtél, akkor a cikk neked unalmas lehet (de azért megpróbálok Neked is újat mutatni), ám ha eddig ez ismeretlen volt, hadd tanítsalak meg a világot jobban érezni:
Nem magadat érezni jobban a világban, hanem a világot jobban érezni magadban.
Lélegezd be a jelen pillanatot
Szóval, állj meg kicsit és lélegezz.
Bármilyen furcsán is hangzik, de amikor lélegzel, azt a bőrödön keresztül is tedd. Érezd, ahogy az orrodon való lassú, békés belégzéskor a bőr a kézfejeden, az alkarodon, a lábadon, a homlokodon, az arcodon megelevenedik, és energiát szív be a levegővel együtt. Ne kételkedj, csak próbáld ki!
Aztán ha a fejed tetején, és akár nő létedre az arcodon is érzed, ahogy a nagyon apró pihék is feltöltődnek energiával … szóval csak érezd …
… akkor emeld fel a fejedet a monitorról és figyeld meg a környezetedet: szánj egy pillanatot arra, hogy lelassíts és valóban megfigyeld a körülötted lévő világot.
Milyen külső:
- áramló illatok,
- tarka képek,
- külső-, belső zajok,
- vibráló fények,
- érdekes textúrák,
- elhaló hangok,
- véletlen kattogás,
- csöpögő csapok,
… alkotják ezt a pillanatot? És milyen belső tájképek társulnak ehhez? Nyomaszt a csend? Vagy védőn körbevesz? Vagy félsz, hogy egyedül vagy a szobában? Vagy attól félsz, hogy nem vagy egyedül? Vagy boldog vagy, hogy bár nincs ott senki, mégsem vagy egyedül?
Ezek megtanítanak befelé is figyelni és kifelé is figyelni. Innentől már csak le kell írnod amit érzel, és ahogy ebbe az érzésbe belelétezed magadat.
Ha nem nagyon írtál eddig verset, akkor ne foglalkozz se a rímekkel, se a szótagokkal, mert ezek közül egyik sem olyan fontos, mint a gondolataid.
De írhatsz másról, ami ezen a pillanaton kívül létezik
Írhatsz olyan dolgokról is , amelyek a hétköznapokban fontosak számodra: koncentrálj azokra a témákra, amiket/akiket értékesnek tartasz, és ami/aki iránt szenvedélyt érzel. Legyen szó emberekről, a szülővárosodról, politikáról, társadalmi vitákról, vagy egy adott aktuális történésről, ezek a témák célt és jelentőséget adnak az írásodnak.
(Vagy csak válassz innen egyet!)
Használj leíró nyelvet: Amikor személyes élményekről írsz, fontos, hogy olyan leíró nyelvet használj, amely életre kelti a jelenetet.
Használj érzékszervi/érzelmi részleteket, hogy az olvasó úgy érezze, mintha ott lenne veled, és együtt élnétek át mindent.
Mondanám, hogy rossz így; de nem az. Mondanám, hogy békés; de zaklatott. Tornádó tépte törött terasz, mit gazdája sorsára mégsem hagyott. /RAA - A terasz
Kísérletezz a formával: Ahogy már volt róla szó, a költészetnek egyáltalán nem kell szigorú szabályokat követnie!
A forma csak egy lehetőség, ahogy a formátlanság is az.
Én is így írok. Haiku, szabadvers, senryu, szonett, bármi … ezeknek csak akkor van kiemelt szerepük, ha az üzenet részét képezik.
Engedj a belső hangodnak, és próbálj ki különböző formákat, szerkezeteket.
Légy őszinte: A személyes élményen alapuló költészet lehetőséget ad arra is, hogy őszinte és sebezhető legyél. De ne félj a nehéz és kihívást jelentő tapasztalatokról írni, gyakran ezekből lesznek a legerősebb és legmaradandóbb, a saját életedre és mások életére legnagyobb hatással bíró alkotások.
A költészet szépsége abban rejlik, hogy a leghétköznapibb pillanatokat is képes valami rendkívülivé változtatni.
* Most utalnék vissza arra, hogy mit tegyél, ha a belső dekódered megzavarodik teljesen? Legyen valaki melletted, aki képes tükröt tartani eléd, és visszarántani önmagadhoz az eseményhorizontról, mielőtt késő lenne… ettől kitisztul ismét a fejed. Mint amikor a kacatos fiókod tartalma végre a kukába kerül, mert ahányszor belenyúltál, valami mindig elvágta a kezedet, vagy beleállt a körmöd alá.
Látod, mennyi mindent lehet a költészethez kapcsolni? Látod, mennyi képet lehet metaforaként használni?
Egyszerűen csak engedd, hogy a világ hasson Rád, és cserébe Te is hatni tudsz a világra. Ez a mindennapok költészetének lényege.
/RAA Muvesz.ma
