Színes sztaniolpapírba csomagolt élvezet,
Bárcsak számban érezhetném már most az ízedet.
Narancs- vagy citrom ízű zselés cukorbomba,
Egyszer a számban robban megannyi aroma.
Ha most haraphatnálak, ízlelhetnélek téged,
Nem játszanának ily csábítóan rajtad fények.
Karácsonyfa ékes díszeként tündökölsz most,
Hiába ajánlgatod nekem a kókuszost!
Fényes ruhád alatt páncél rajtad az étcsoki,
Hát lehet így ennek ellenállni?
Színes zselé remeg kesernyés pajzsod alatt,
A nyál a számban ismételten összeszaladt.
Jeles napok fényében te vagy az ünnepelt sztár,
Addig kint talán most olvad a hó, meg a határ…
Egy pillanatra elkalandozott az elmém,
De édeskés illatod most megint jön felém.
Nyitott ablakomon beröppen egy kis fuvallat,
Szél bátorítóan szól, mint mennyei sugallat:
– Bontsd ki ruháját, harapd s élvezd az ízeket!
– Addig élvezd mámorát, amíg megteheted!
Gömbölyű formád megbomlik egy kicsit,
Türelmesnek kéne lennem még egy icipicit.
Győzött a vágy, ami eluralkodott rajtam,
az élvezetnek teljesen átadtam magam.
Robbant a számban az ízek megannyi csodája,
mosolyogva elterültem a kicsi szobámba.
A színes sztaniolpapírokat dobálva,
ablakomban ülök, hóesést imitálva.
Rácz-Akácosi E. Laura
További írásaimat – novellákat és verseket – olvashatsz a https://mesehos.hu/ weboldalon.
Megjelent mesekönyvemet pedig itt veheted meg.
