Az automatikus művészet hosszú és gazdag történetre tekint vissza, az idők során számos művész felfedezte ennek lehetőségeit és határait.
Azonban a modern technológia fejlődése új dimenziókat nyitott meg az automatizált művészeti folyamatok számára.
Az algoritmusok, mesterséges intelligencia és számítógépes programok alkalmazása a művészetben új hullámokat indított el, amelyek elmozdulást jelentenek a véletlenszerűségtől a tervezettségig.
- Mario Klingemann ismert művész és kutató, aki mesterséges intelligenciát alkalmaz munkáiban. Az “Memories of Passersby I” (Járókelők emlékei I) című művében az algoritmusok segítségével létrehozott egy olyan virtuális “emberi agyat”, amely véletlenszerűen generálja az arcokat és személyeket. A művész az algoritmus vezérlésével készített portrékat, amelyek nem létező embereknek tűnnek, mégis rendkívül részletesek és hitelesek.
- Sougwen Chung neve szintén kiemelkedik az automatikus művészet terén. A “Drawing Operations” (Rajzolási műveletek) nevű projektjében egy robot és a művész közös munkája keretében jönnek létre műalkotások. Chung megtervezte az algoritmusokat, amelyek meghatározzák a robot mozgását és a rajzolás folyamatát. A művész és a robot közös erőfeszítéseivel olyan komplex és dinamikus képek jönnek létre, amelyeket emberi kéz által nem lehetne reprodukálni.
- Refik Anadol mellett a “teamLab” is megemlítést érdemel, a japán művészeti csoport, amely az interaktív digitális installációkra specializálódott. Például a “Floating Flower Garden” (Lebegő virágkert, címlapkép) című installációjukban a látogatók egy szoba közepére lépnek, ahol a levegőben lebegő virágok körbeveszik őket. Az installáció szenzorokat használ az emberi jelenlét észlelésére, amely befolyásolja a virágok mozgását és fényerősségét. Az algoritmusok segítségével a teamLab létrehozza ezt az elbűvölő és varázslatos vizuális élményt.
- Egy másik érdekes példa az “Experiments in Art and Technology” (Kísérletek a művészetben és a technológiában) (E.A.T.) nevű mozgalom, amely az 1960-as években indult el. Ez a mozgalom olyan művészeket és tudósokat hozott össze, akik a technológiai innovációkat alkalmazták műalkotásaikban. Az egyik ikonikus munka a “Pavilion” (Pavilon) volt, amelyben a művészek a hangot, a fényt és a mozgást egyesítették interaktív környezetben. Az algoritmusok és az elektronika integrációja új lehetőségeket teremtett a művészetben és a nézőkkel való kommunikációban.
- Szintén kiváló példa az automatikus művészet fejlődésére a “DeepDream” nevű alkalmazás, amelyet a Google művészei fejlesztettek ki. Az algoritmus kifejezetten a képek manipulálására szolgál, és a mesterséges intelligencia alapján képes új vizuális élményeket teremteni. Az algoritmus a képek rétegeit elemezve és újraértelmezve olyan képi elemeket hoz létre, amelyek az eredeti képen nem láthatók. Ezáltal a DeepDream művészi kifejezőeszközként használható, amely új perspektívákat és érdekfeszítő vizuális élményeket nyújt.
- Egy másik izgalmas példa a “AARON” nevű program, amelyet Harold Cohen művész fejlesztett ki. A program mesterséges intelligenciát alkalmaz a képzőművészeti alkotások létrehozásában. AARON képes önmagában tervezni, kreatív döntéseket hozni és festményeket alkotni. A program generatív algoritmusokat használ, amelyek lehetővé teszik, hogy AARON saját egyedi stílusban festsen. Az alkotásokat a művész közvetlenül vezérli, az algoritmus pedig a művész gesztusait és döntéseit továbbfejleszti, hogy egyedi és izgalmas műveket hozzon létre.
- Az automatikus művészet területén számos egyéb művész és alkotás ismeretes. Például Manfred Mohr művész az 1960-as években kezdett el dolgozni a digitális geometriai absztrakcióval. Mohr különböző matematikai algoritmusokat alkalmazott a képek és szobrok létrehozásában. Munkásságával az algoritmusok által vezérelt művészet terén jelentős előrelépést tett.
- Újabb említésre méltó művész az itáliai születésű Refik Anadol, aki a mesterséges intelligenciát és az adatokat használja alkotásaiban. Az “Interconnected” (Kapcsolódó) című műve során Anadol óriási műtáblákat használt, amelyekre projektort helyezett el. Az algoritmusok segítségével a művész adatainkat, például városi forgalmi adatokat, társadalmi médiaaktivitást vagy éghajlati információkat dolgoz fel, majd ezeket transzformálja és projekcióval jeleníti meg. Az eredmény egy lenyűgöző vizuális élmény, amely a technológia és a művészet keresztmetszetében található.
- Végül nem hagyhatjuk figyelmen kívül a “Random International” művészeti kollektíva munkásságát sem. A kollektíva a művészetet és a technológiát kombinálva olyan installációkat hoz létre, amelyek interaktív élményeket nyújtanak a nézők számára. Az “Rain Room” (Esőszoba) nevű installációjuk világhírűvé vált. A Rain Room-ban a látogatók egy esős szobába lépnek be, ahol az esőcseppek nem érintik meg őket. Az installáció érzékelőrendszerek segítségével követi a látogatók mozgását, és a vízcseppek elkerülik azokat a területeket, ahol tartózkodnak. Ez a műalkotás egyedülálló élményt nyújt, és az emberi és technológiai interakció lenyűgöző példája.
Az automatikus művészet fejlődése izgalmas és gyors ütemű.
Az algoritmusok, mesterséges intelligencia és számítógépes programok alkalmazása új horizontokat nyit meg a művészek számára.
A fenti példák csak néhány a sok közül, amelyek bemutatják a változást a véletlenszerűségtől a tervezettségig az automatikus művészet terén. Ez a fejlődés lehetővé teszi, hogy a művészek kreatívabb és lenyűgözőbb műveket hozzanak létre, és új módon kommunikáljanak a nézőkkel a művészet nyelvén.
