Mi az Procedurális Költészet?
A procedurális költészet a költészet olyan formája, amely előre meghatározott szabályok vagy eljárások alapján jön létre. A procedurális költészet lényege, hogy a szerző szándékát és egóját kivonja az alkotói folyamatból, és hagyja, hogy a szabályok határozzák meg a vers szerkezetét és tartalmát.
A procedurális költészet története
A procedurális költészet gyökerei az 1960-as és 1970-es évek kísérleti költészetében gyökereznek, amikor olyan költők, mint John Cage és Jackson Mac Low a véletlenszerű műveletekkel és a meghatározatlanság más formáival kísérleteztek munkáikban.
Az 1980-as és 1990-es években egyre népszerűbbé vált a számítógépes algoritmusok és programozási nyelvek használata a költészetben, és a költők ezeket az eszközöket kezdték el használni procedurális költészet létrehozására.
A procedurális költészet megközelítése érintőlegesen hasonlít az oulipo-ra, ahol matematikai szabályok és matematikai logika alkotják a versek fő alapvetését.
A procedurális költészet jellemzői
A procedurális költészetre jellemző, hogy szabályok és/vagy eljárások segítségével határozza meg a vers szerkezetét és tartalmát.
Íme a procedurális költészet néhány fő jellemzője:
- Szabályok és módszerek: A procedurális költészet előre meghatározott szabályok és módszerek segítségével jön létre, amelyek a vers szerkezetét és tartalmát szabályozzák.
- Határozatlanság: A procedurális költészet gyakran a véletlen műveleteket vagy a meghatározatlanság formáit építik be a versalkotási folyamatba, lehetővé téve a váratlan eredményeket.
- Minimális szerzői beavatkozás: A procedurális költészet célja, hogy a szerző szándékát és egóját kivonja az alkotói folyamatból, és hagyja, hogy a szabályok határozzák meg a vers formáját és tartalmát.
- A technológia használata: A procedurális költészet gyakran használ számítógépes algoritmusokat és programozási nyelveket a vers létrehozásához és generálásához.
- Nyitottság: A procedurális költészet lehetővé teszi a nyitottságot és a többféle értelmezést, mivel a szabályokat és a végeredményt a különböző olvasók különböző módon értelmezhetik.
Néhány példa a procedurális költészetre
Alison Knowles, James Tenney "Poros Ház" A House of dust nyílt terepen Egy poros ház nyílt terepen
Ez az 1967-ben keletkezett vers a procedurális költészet korai példája. A verset egy számítógépes algoritmus segítségével generálták, amely különböző szavakat és kifejezéseket kombinált, hogy egy ház építésére vonatkozó véletlenszerű utasításokat hozzon létre.
Nick Montfort: Taroko szurdok
A szurdok és a híd A szurdok és a folyó a szurdok és az út A szurdok és a templom a templom és a híd a templom és a folyó
Ez a 2009-ben született vers a procedurális költészet egy újabb példája. A verset számítógépes algoritmus segítségével generálták, amely különböző kifejezéseket kombinált, hogy véletlenszerű utasításokat hozzon létre a tajvani Taroko szurdok felfedezéséhez.
Az alábbi harmadik (saját) példa lényegesen komplexebb: egy AI egy rengeteg pozitív szóból és leírásból generált (a maga tökéletlenségében is tökéletes) verset úgy, hogy azok együttesen ne csak egy helyzetet jellemezzenek, hanem a világot tegyék gazdagabbá konkrét lépésekkel.
RAA: Tíz Boldog Lépés Első lépés: mosolyogj, és lélegezz egy mélyet, Második lépés: sétálj bele a fénybe. Harmadik lépés: engedd, hogy a szíved vezessen, És hagyd, hogy a lelked nevessen. Negyedik lépés: érezd a Nap melegét, Ötödik lépés: hallgasd a madárcsicsergést. Hatodik lépés: érezd a hajadban a szelet, És hagyd magadnak hallani, hogy a világ veled nevet. Hetedik lépés: állj meg és és nézz végig magadon, Nyolcadik lépés: becsüld meg ezt a pillanatot. Kilencedik lépés: engedd, hogy a hála betöltse a szíved, És hagyd, hogy az öröm legyen az alkotórészed. Tizedik lépés: vegyél még egy mély lélegzetet, és tudd, hogy minden rendben van veled. Hálás szívvel és pozitív gondolatokkal, A jövőd tele van jó dolgokkal.
Összefoglalva, a procedurális költészet a költészet egyedi és innovatív formája, amely lehetővé teszi új formák és struktúrák felfedezését, és ösztönzi a technológia és a véletlenszerű műveletek használatát az alkotási folyamatban. A szabályok és eljárások használata, valamint a minimális szerzői beavatkozás a költészet rendkívül hozzáférhető és demokratikus formájává teszi, amely továbbra is inspirálja a költőket és az olvasókat egyaránt.
