Az új utópizmus egy olyan művészeti irányzat, amely a művészet és a társadalmi átalakulás összefonódására összpontosít.
A művészek azáltal képzelik el a jövőt, hogy a lehetőségek és a változások határait feszegetik, és a társadalmi, politikai vagy környezeti problémákra kínálnak alternatív megoldásokat.
Az alábbiakban bemutatunk néhány kortárs alkotót, akik az új utópizmus jegyében alkotnak.
A dél-amerikai művész, Tomás Saraceno hálószerű, lebegő szerkezeteket épít, amelyek a fenntarthatóság és a közösségi élet lehetőségeit kutatják.
Az “Aerocene” (Lég-korszak) című projektjében a napenergiával működő, lebegő szobrok alternatívát kínálnak a fosszilis tüzelőanyagoktól függő közlekedésre, miközben a klímaváltozás és a fenntartható jövő kérdéseit is felvetik.
A magyar származású művész, Agnes Denes az új utópizmus egyik előfutára.
Denes “Wheatfield – A Confrontation” (Búzaföld – Szembenézés) című munkájában egy búzaföldet telepített a New York-i Manhattan szívében, amely a természet és az urbanizáció összeegyeztethetőségét, valamint a fenntartható mezőgazdaság és a városi tervezés kapcsolatát vizsgálja.
Az afroamerikai művész, Theaster Gates társadalmi és közösségi projektekben dolgozik, amelyek a városi átalakulás és a közösségi fejlődés lehetőségeit kutatják.
Gates “Dorchester Projects” (Dorchesteri projektek) sorozatában a közösségi terek megteremtésére összpontosít, és a művészet segítségével az elhanyagolt városi területeken élők számára kínál új lehetőségeket és reményt.
A német művész, Olaf Nicolai a művészet és a természet viszonyát kutatja alkotásaiban. Nicolai “Memorial for the Victims of Nazi Military Justice” (Emlék a náci katonai bíróság áldozatainak) című művében egy “fordított” fát használ, amelynek gyökerei az ég felé nőnek, és a törzse a föld alá burkolózik.
Ez az alkotás a természet rendjének megkérdőjelezésével és a hatalommal szembeni ellenállás szimbólumaként emlékeztet a náci rezsim által elkövetett kegyetlenkedésekre és az áldozatok emlékére.
A brit művész és futurista, Lucy McRae művészetében a technológia és az emberi test kapcsolatát kutatja. McRae “Swallowable Parfum” (Lenyelhető Parfüm, címlapkép) című projektjében olyan lenyelhető kapszulákat fejlesztett ki, amelyek a testből kifelé áradó illatot változtatják meg.
Az alkotás rámutat az emberi test és a technológia egyre szorosabb kapcsolatára, és a jövőbeni személyes identitás kérdéseit veti fel.
Az izraeli származású művész és építész, Neri Oxman a művészet és a természet, valamint a technológia és a biológia határán mozog.
Oxman “Silk Pavilion” (Selyem Pavilon) című alkotása egy olyan épület, amelyet élő selyemhernyók segítségével építettek fel, és ezzel az élőlények és a mesterséges anyagok közötti együttműködés lehetőségeit vizsgálja.
Az amerikai művész, Mary Mattingly fenntartható életmódra és a klímaváltozás hatásaira összpontosít művészetében. Mattingly “WetLand” (VízOrszág) című projektjében egy lebegő, önfenntartó ökoszisztémát hozott létre, amely a jövőbeli élet lehetőségeit és a természeti erőforrások védelmének fontosságát hangsúlyozza.
Ezek a művészek mind a jövőképükkel és társadalmi átalakulást segítő alkotásaikkal az új utópizmus irányzatát képviselik. Munkáik rámutatnak arra, hogy a művészet és a társadalom összefonódása révén olyan új perspektívák és lehetőségek nyílhatnak meg, amelyek jobb jövőt teremthetnek az emberiség számára összességében.
Összefoglalva, az új utópizmus irányzata a művészetben arra ösztönzi a művészeket, hogy gondolkodjanak el a jövőn, és olyan alkotásokat hozzanak létre, amelyek a társadalom és a környezet fejlődését szolgálják.
A bemutatott művészek és műveik példái annak, hogyan lehet a művészetet használni a jövőbeli társadalmi átalakulás és változás előmozdítására. Mindegyikük eltérő módon közelíti meg a témát, és széles körű inspirációt nyújt a művészeti világban, valamint arra ösztönzi az embereket, hogy vegyenek részt az új utópizmus gondolatában és közös jövőnk alakításában.
RAA / Muvesz.ma
