A globalizációnak és az internetnek köszönhetően a kortárs művészet egyre inkább tükrözi a különböző kultúrák közötti párbeszédet és a kulturális cseréket.
A művészek világszerte a saját kulturális hátterüket és az egyéb kultúrákkal való interakciót használják inspirációként alkotásaikban.
Ebben a cikkben bemutatjuk a művészet ezen aspektusát néhány példán keresztül, amelyek a kulturális cserék és az interkulturalitás jelentőségét mutatják be a kortárs alkotásokban.
A palesztin származású brit művész, Mona Hatoum installációi és szobrászatai gyakran a saját személyes tapasztalatait és a világpolitikai kérdéseket tükrözik.
A “Turbulence (Black)” (Turbulencia (Fekete)) című installációja például fekete üveggyöngyökből áll, amelyek a padlón örvénylő mintát formálnak, és a világban tapasztalt zűrzavar és konfliktusok metaforájaként szolgálnak.
Hatoum munkái gyakran a különböző kultúrák és a globális kérdések összefonódását vizsgálják.
Az iráni származású amerikai művész, Shirin Neshat fényképein, videóművein és filmjein keresztül a női identitás, a kultúrák közötti konfliktusok és az iráni kultúra kérdéseit boncolgatja.
A “Women of Allah” (Allah női) című fotósorozatában például Neshat portrékat készített iráni nőkről, akiket a testükre írt perzsa szövegekkel, tradicionális öltözékben és fegyverekkel ábrázolt.
Neshat művei gyakran a nyugati és keleti kultúra közötti ellentéteket és azok leküzdésének szükségességét mutatják be.
Az ghanai származású, Nigériában élő képzőművész, El Anatsui monumentális alkotásai a hagyományos afrikai anyagok és a kortárs művészet találkozását tükrözik. Az “Earth’s Skin” (Föld bőre) című művében például Anatsui több ezer alumíniumdarabot és rézdrótot használt, amelyeket összefűzött, hogy egy hatalmas, függőleges szerkezetet hozzon létre.
A mű az anyagok újrahasznosítását és a környezetvédelmi kérdéseket is felveti, miközben az afrikai textilművészet hagyományaira is utal.
A kínai származású, New Yorkban élő művész, Cai Guo-Qiang alkotásai közül a legismertebbek a puskaporral készült festmények és a látványos tűzijáték-installációk.
A “Head On” (Fejet előre, címlapkép) című installációjában például Cai 99 élethű polieszter farkas szobrot használt, amelyek egy üvegfalnak csapódnak, és a kulturális és politikai határok áthághatatlanságának kérdését feszegeti.
Az indiai származású művész, Bharti Kher szobrászatában, festészetében és installációiban gyakran hagyományos indiai elemeket ötvöz a kortárs művészeti kifejezésmóddal.
Kher “The Skin Speaks a Language Not Its Own” (A bőr nem a saját nyelvén beszél) című szobra egy élethű elefántot ábrázol, amelyre több ezer indiai üvegből készült matricát, bindit helyezett. Az alkotás az indiai kultúra és a globális összefüggések összefonódását mutatja be.
A brit-nigériai művész, Yinka Shonibare szobrászatában és installációiban gyakran ötvözi a nyugati művészettörténet és az afrikai textilművészet elemeit.
Az “A hinta (Fragonard után)” (The Swing (After Fragonard)) című művében Shonibare egy nőt ábrázol egy lengőhintán, aki batikolt afrikai anyagból készült ruhát visel. Az alkotás a posztkolonializmus és a kultúrák közötti párbeszéd kérdéseit veti fel.
A fent bemutatott művészek és alkotások csak egy kis szeletét képezik annak, hogyan tükrözik a kortárs művészek a kulturális cseréket és az interkulturalitást műveikben.
A globális párbeszéd és a különböző kultúrák közötti interakció mind fontos szerepet játszik a kortárs művészetben, amely a művészeti világ egyre gazdagabb és sokszínűbb tájképéhez vezet.
