Amikor a friss, magyar irodalom és nyelvtan tanári, valamint újságíró és rádió szakos diplomámmal a kezemben kiléptem az egyetemről, már keresgéltem az állásokat. Akkor épp senkinek nem kellettem, így megragadtam az alkalmat, hogy egy teljesen másik úton induljak el. Terveztem, hogy folytatom a japán nyelv tanulását és konzulens leszek, hogy továbbképzésekre járok majd, hogy mindent kézben tartok… Fogalmam sem volt arról, hogy hónapokkal később Tirolban találom magam.
Azóta már 13 éve Kitzbühelben élek a családommal.
Akkor azt hittem, hogy semmi sem úgy alakult, ahogy terveztem, ma pedig nem lehetnék boldogabb, hogy ez az egész mégiscsak megtörtént, és nem álltam ellen a sorsnak.
16 éves korom óta írtam a történeteimet, de az írást nagyon sokáig legyűrtem magamban, és eltelt 10 év, amire megint elővettem a kézirataimat. Munka, költözések , házasság, gyerekek, háztartás. Mindig volt kifogásom, miért nem tudok írni vagy olvasni.
Aztán jött 2020. Ausztriában sokszor volt Lockdown, és – kicsi gyerekekkel, férjjel hetekig bezárva – kezdtem becsavarodni. Próbáltam ezt-azt, hátha kikapcsol, zenét hallgattam, filmeket néztem, új hobbikat próbáltam, de még mindig üres voltam. Egyik nap eszembe jutottak a kéziratok, és mintha valaki egy reflektort kapcsolt volna a fejemben. Azonnal tudtam, mit akarok.
Írni!
Onnantól kezdve, mint egy megszállott, olvasgatni kezdtem egy akkor 18 éves kéziratot, a jelenlegi Serbeniai Krónikák első (többszörösen javítgatott, átírt) változatát, és eljátszottam a kiadás gondolatával. Azonban fogalmam sem volt, hogyan kell könyvet kiadni. A családban nincs senki, aki segíthetett volna, így hónapokat töltöttem kutatással, videók nézegetésével, és próbáltam beleásni magam a hazai kortárs irodalomba is.
Végül a magánkiadás mellett döntöttem, és Aurora P. Hill néven egymás után megjelentettem romantikus fantasy regénysorozatom, a Serbeniai Krónikák részeit. 2021 októberében a Csillagos ösvényen, 2022 áprilisában az Adelin és Ettran, végül 2022. december 6-án A Gyöngyös Korona jelent meg.
Imádom a világalkotás minden pillanatát. Valamiért olyan könnyedén írok egy képzeletembeli csillaguniverzumról, ahogy egy létező helyszínről sosem tudnék. Szeretem a szabadságot a történeteimben, ahogy igyekszem életszerűvé és hihetővé tenni a szereplőim érzelmeit, boldogságát, vívódásait. Kicsit én vagyok ők mind, azonban a szereplőim sokszor átveszik a gondolataim felett az irányítást, és máshogy alakul a sorsuk, mint ahogy azt korábban terveztem. Megengedem nekik, hogy alakítsák a cselekményt, és ahogy a visszajelzések mutatják, ezt az olvasók sem bánják.
A fantasy mindig jobban vonzott, mint bármely más zsáner. Azonban nem használom a klasszikus fantasy elemeit, nincsenek a könyveimben sárkányok, vérfarkasok, törpék vagy varázslók. Van helyettük egy ismeretlen csillagra átjutó lány, egy istennő, vándorlelkek, attakövek, csillagokra átirányító barlangok, ahogy királyok, küzdelmek a gonosz ellen, és romantika.
Itt állok majdnem 2 évvel később, és arra készülök, hogy a Serbeniai Krónikák negyedik, végső kötete is megjelenhessen. A kézirat nagy részét már megírtam, igyekszem a befejezéssel. Azonban a véremben és a szívemben lüktet a történet, nehéz lesz az elszakadás.
2022-ben a saját könyveim mellett három olyan kiadvány is világot látott, amiben novelláim, írásaim szerepelnek. Ezeket pályázatokon válogatták be az antológiákba, és elég változatos stílusúak. Az egyik egy romantikus novella, a másik egy karácsonyi írás, a harmadik pedig egy mese.
– „Play” – Cseresznyevirágzás (Marysol, 2022)
– „Fény gyúl” – A XXI. század magyar karácsonyi novellái (LittleFox, 2022)
– „A garabonciás” – Hétmérföldes mesék (Közösségi Írók Céhe, 2022)
Szeretem feszegetni a határaimat. Ezt is mutatja az a horror/thriller/weird novella, amit hirtelen felindulásból megírtam, holott nem is szeretem ezt a műfajt. A történet azonban meg akart születni, úgyhogy hagytam.
Az írás és a családom mellett vannak más elfoglaltságaim is, amiket teljes odaadással csinálok. Egyik szerkesztője vagyok az online megtalálható Magyar Szerzők Könyvei Magazinnak, amely céljául tűzte ki a magyar kortárs szerzők bemutatását és felkarolását. Cikkeket, interjúkat, könyvrecenziókat írok róluk és a műveikről.
Emellett elindultam a szerkesztés és korrektúra irányába, ugyanis nagyon szeretek nyers kéziratokkal foglalkozni. Épp egy szerkesztőkurzust végzek, és érzem, hogy jó az irány. A tanulmányaimra és az elmúlt években szerzett tapasztalataimra hagyatkozva egyre komolyabban foglalkozom a szövegekkel. Amit eddig hobbiból csináltam, hivatásommá tenném.
Meglátjuk, mit hoz a jövő. Hiszek a vonzás törvényében.
