Munkáim középpontjában a gondolat és forma határán mozgó érzéki tapasztalat áll. Alkotásaimban a gyakori élénk színhasználat, belső terek, emlékek és rezdülések hordozójaként jelenik meg, míg a derékszögek, befejezetlen négyzetek fegyelmezett rendszerei egyfajta vizuális gondolatkísérletekké válnak.
Ezek a formák egyszerre stabilak és nyitottak: kereteznek, de nem zárnak le; kijelölnek, de nem magyaráznak. A művekben rejlő feszültség a szerkesztett struktúra és az atmoszferikus jelenlét között egy olyan látásmódot kínál, ahol a gondolat nem kimondva, hanem körvonalazva jelenik meg.
A cél nem az, hogy a szemlélő válaszokat kapjon, hanem hogy kérdésekre leljen – saját, belső kérdéseire, amelyek új gondolatiságot ébresztenek benne.
