Soha nem vettem részt fotós-, vagy akár egyéb művész képzésben vagy oktatásban, a családom egy teljes művészi „sivatag” volt-, egy hagyományos magyar család tele munkásokkal, eladókkal, könyvelőkkel, mérnökökkel, és akik ezek közül egyikhez sem értettek- üzletemberekkel.
Hosszú fényképészeti múlttal-, több évtizedes tapasztalattal rendelkezem, mivel tíz éves koromban kaptam az első fényképezőgépemet. De nem hiszem, hogy ez szükséges, mert ez az egyike azon kevés szakmáknak, ahol a munka önmagáért beszél.
Kamaszkorban kipróbáltam jó pár különböző kamerát, bár mindegyik eléggé egyszerű volt. Nem készítettem túl sok fotót, de eleget ahhoz, hogy a 36 expozíció tekercs időről időre megteljen.
Az évek során fejlődött, alakult ki a mai stílusom, de még ma is minden felvételemből tanulok valami újat, vagy kipróbálok valami mást. Érdeklődésem a fotózás iránt sokáig hobbi szintű volt , de az utóbbi időben, a fényképezés egyre inkább egy szenvedély lett számomra. A saját stúdiónk megnyitása lehetőséget ad arra, hogy az általam mostanában legkedveltebb területen dolgozhassak, a portréfényképezésben.
Az igazi kihívás egy embert ábrázoló képen meg lehet-e jeleníteni olyan tulajdonságokat, amit egyébként szemmel nem látható. Hogyan tudom vizuális eszközökkel a belső tulajdonságokat megmutatni.
A portréfotózás az ember személyiségének megragadásáról szól.
A portrét néző számára nemcsak valakinek a felismerhető fényképét kell látnia. A képnek tartalmaznia kell a hangulatot, a személyiséget és a karaktert, lehetővé téve a néző számára, hogy következtetéseket vonjon le a portré személyéről.
www.kiwiart.hu
