Szabó Borka Váczy Borbálaként látta meg a napvilágot a kies párizsi Montmartre-tól ezerötszáz kilométerre fekvő Budapesten. Két és fél éves korában, a csúcson kezdte, amikor is bekerült az Ünnep c. tollrajza az 1981-es Élet és Irodalomba. Pályája azóta is töretlenül ível lefelé.
A digitális művészethez fűződő szeretete hamar megmutatkozott a 80-as évek végén Norton Commander Graphic Editorban kurzornyilakkal rajzolt Egy csepp kávé c. alkotásán, amit méltón el is nyelt egy rendszerújraindítás. Retinába égve maradt meg az utókor képzeletének. Borka 1997-ben kiadványszerkesztőként végzett, így a számítógép alkotómezején maradt.
Művésznevét 2000-ben vette fel férjezett vezetékneve és a kedvenc beceneve egyesüléséből.
2007 óta szerepel kiállításokon, 2015 óta illusztrál könyveket, 2022 óta árulja egyes képeit (például a Tolle lege rajzot, ami 2020-ban a HVG A nő Hétköznapi hőstetteink című pályázatán közönségdíjat nyert). Hogy ezzel az egésszel mit szeretne elérni, az vagy nyilvánvaló, vagy ő se tudja. Maradjon is ez hát jótékony balladai homályban.
