Kovács Róbert a nevem, de Roberto Fabbro művésznéven tevékenykedem, így lettem “ismert”.
Művészetemet tekintve acélszobrászattal foglalkozom, annak is egy speciális formájával. Mini acélszobrokat készítek hulladékvasból kizárólag flexszel és CO hegesztőgéppel 8-15 cm-es nagyságban, szinte bármilyen témában. Nyolc éve foglalkozom ezzel a művészeti ággal, régebben grafitrajzokat készítettem, de ezt mára teljesen elhagytam, az acélban találtam magamra. Az első munkáim még nagyon kezdetlegesek, durvák voltak, készítésüknél, mint sok hozzám hasonló acélszobrász, csavarokat, csavaranyákat, alátéteket használtam. Ahogy telt az idő, és a technikám kezdett egyre kiforrni, munkáim egyre kifinomultabbak lettek, ezt a stílust el kellett hagynom, és akkor született meg a mai technikám, mikor minden alkotórészt magam készítek. Ez eleinte nehéz volt, mert nem volt senki a környezetemben, akitől tanulhattam volna, elleshettem volna trükköket, mindenre magamtól kellett rájönnöm. A fémhez mint anyaghoz mindig is vonzódtam, ezért is lett a szakmám lakatos. Az egyetlen támaszom a szakmám volt az elején. Az acél megmunkálása, úgy érzem, nagy szakértelmet kíván, hisz hidegen hajlítom, a kezemben fogva vágom, csiszolom az alkatrészeket. Ismerni kell az anyag viselkedését, határait, meddig hajlíthatom törés nélkül, hegesztésnél mikor folyik meg…
Egy-egy szobor akár 120-150 alkatrészből is állhat, és a készítésük heteket is igénybe vehet. “Munkaórában” természetesen nem olyan sok, de van amit félreteszek napokra is, mert amikor újra előveszem, jobban látom a hibákat, az arányokat. Készítésük során nem használok semmilyen tervet, rajzot, minden menet közben alakul ki. Elkezdem egy meghatározó elemével, és aköré építem az egészet. Ha konkrét tárgyat formázok meg, az elején egy fotót megnézek az apró részletek miatt, de később már azt sem használom.
Visszatérő kérdés mindig, hogy miért kicsi szobrok és miért nem festem őket…
Azt hiszem, ekkora méretben sokkal nagyobb kihívás létrehozni valamit, megőrizni a részletgazdagságát, és ez ettől válik különlegessé.
Munkáimat mindig fémtisztán hagyom, egy olajos réteggel kezelem le az esetleges korrózió ellen. Így látszanak tisztán a köszörülés nyomai, az apró hegesztések, a születésük vonásai. Azt szoktam viccesen válaszolni a festésre, hogy az olyan lenne, mintha egy festményt letakarnánk a falon…
