Karácsony
Karácsonyi madarak szárnyán
száll a mézeskalács-illat;
tömjénes áhitat tölti meg
a szív templomát
Szeretet honol a Földön
Az emberek az angyalok
nyelvén szólnak egymáshoz
és aranyszínű szalagok fűzik
ajándékba az ünnep varázsát
Gyertyaláng rebben
isteni születésről suttog
a szelíd békességbe hajló este:
édes kisbaba képében
Megváltó érkezett hozzánk
Karácsonyi Várakozás
Várják a nagy pillanatot:
hogy ünnepi díszben
álmodhassák tovább
álmaikat.
Tél suttog a tájon és az erdő
szent békében várakozik,
akár az emberi lélek.
Az ígéret zöld ruháját
frissen hullott hó emeli
az ünnep oltárára.
Útra kelt a karácsony.
Fényes csizmája alatt hó ropog –
lépte visszhangzik az
emberi szívek barlangjában.
Felszítja a szeretet tüzét
– papírba belekapaszkodó,
sercegő láng az ünnep.
Aranyból szőtt palástját
évszázadok reménye díszíti.
Csillogó gombjai az öröm
szikráit hintik széjjel
és csipkésre hímezik
az éj sötét bársonyát.
Díszes süvege templomok
tömjénes tekintélyét árasztja,
ahol béke van és hit.
Néma szobrok mesélik el
meghitt valóságát:
zizegő pergamen hirdeti
a szent misztériumot.
Elindult a karácsony.
Felénk is közeleg –
s várjuk mi is fenyőfákkal,
csengőszóval és
angyalhajba öltöztetett
emberi hanyatlásainkkal
a kétezer éves csodát:
az ünnepet.
