1988-ban születtem Budapesten. Már gyermekkoromtól vonzottak a színek, a multikoloritás. Óbudai gyermek lévén több ízben látogatást tettünk a Vasarely Múzeumban, melynek miliője teljesen magával ragadott és bár akkor még nem tudtam, nagy hatást gyakorolt rám, valószínűleg innen ered a geometria és az élénk színek szeretete. Művészetet hivatalosan sosem tanultam, közgazdaság-marketing irányban okultam. A munkám is szögletesebb, jelenleg Excel táblázatokban, és az online kereskedelemben utazom.
Az alkotás, legyen szó versről, dalszöveg átiratról, montázs készítésről, vagy éppen festésről, olyan természetes volt számomra mindig is, mint az írás-olvasás. Tizenéves koromban leginkább hatalmas montázsokat készítettem színes újságkivágatokból, képekből és pozitív töltetű szövegekből. Ezekkel saját környezetemet tarkítottam, új életet adva a már elavult újságok, prospektusok tartalmának és bár sokaktól kaptam dicsérő szavakat, sosem gondoltam, hogy művészetemet házon kívül is meg kéne mutatnom. Akkor ezek összeállítása, majd később a festés vált egy olyan fantasztikus énidős elfoglaltsággá, amikor csak én magam vagyok és a színek, formák, én döntöm el, hogy a képen mely elem, hová, hogyan kerüljön. Az alkotásban azt tartom fantasztikusnak, hogy nincsenek szabályok, elvárások, nincsen rossz döntés, csak teljes szabadság. Ez a szabadság terelt az absztrakt felé, valamint Kandinszkij és Pollock munkássága.
Az alkotás folyamatát nevezhetném terápiás festésnek is, a bánat és az öröm éppúgy megihlet, bár mindkét esetben a végeredmény színpompás és vidám. Leginkább absztrakt festményeket készítek, és kifejezetten élvezem, hogy különböző emberek különböző dolgokat látnak bele, mint egy Rorschach-tesztben. 🙂 Otthon már egész szép kollekció kezdett összegyűlni (és útban lenni), amikor is párom bíztatására 2022-ben készítettem egy Facebook gyűjtőoldalt nekik, és a nagy nyilvánosság elé tártam őket.
Rögtön lehetőséget kaptam egy underground bárban (amely gyakorta karol fel fiatal, ismeretlen művészeket), hogy egy hónapra a képeimmel díszítsem falaikat. Már a kiállítás-megnyitón lefoglaltak pár képet megvételre, és rengeteg pozitív visszajelzést kaptam arról, hogy a képek vidámak, dinamikusak, és “olyan jó rájuk nézni”. Főként akrillal dolgozom, illetve újrahasznosítok bármit, ami a művészi kifejeződésemet segíti. A művészetemnek különösebb “célja” nincs, csupán élvezem az időtöltést, az alkotás folyamatát, illetve, ha a végeredmény szemet gyönyörködtető.
Nyitott vagyok újabb kiállításokra, a visszajelzések, beszélgetések, hangulat engem is feltölt és alkotásra inspirál.
