“Amikor én még kislány voltam…”
Kezdődhetne így is a mondandóm. Nem sejtettem hová jut, merre fejlődik az életem. Sok mindenen túljutva, megtapasztalva az élet nehézségeit és csodáit állok most egy új élet kezdete előtt. Ugyan az vagyok aki voltam, de valójában még sem. Sok álarc hullott le rólam, sok minden letisztult. Felismerésre került bennem az erő, a tudatos teremtés lehetősége.
Minden egy folyamat ami az itt és mostban zajlik, mindennel egyszerre történve. Olykor leterít, majd felkap és elrepít. Olyan ez mint egy hullámvasút amely száguld az általam kijelölt úton. Megerősödtem, sokat tanultam, és tudom hogy nem ez a vége. Sok mindent kell még meglátnom, legfőképpen magamban. Hogyan működöm én? Mi a legjobb számomra? Ki is vagyok valójában? De ez nem az elme utazása. Ez a lelkem megnyilvánulása, kiteljesedése. Amely örök és nagy utazó a világ mindenségben.
