A karácsony
A karácsony énnekem szeretteimmel édes együtt töltött lét,
egy szent emberke születésének ünnepén.
Megszületik bennünk is lehet,
egy kedvesebb, édesebb gyermeki én.
A belső szép hangokra úgy figyelhetünk,
hogy közben mások csendjét is átöleljük.
Ha kell egy húron pendülve zengünk,
így összecsengve koccintjuk poharunk,
mint szívünk kelyhében is mindegy,
félig üres vagy tele a pohár bánattal vagy örömmel,
a mindenható kezébe helyezve az áldás körbe ölel.
Hajlik a csend is befelé és, mint pásztor görbe
botján a csengő, meg- meg szólít,
mindnyájunkat őrzi a szeretet ünnepe,
figyelmünk szent- éjre tereli.
Szemünkben a fényes betlehemi csillag ránk nevet,
szívünk tájának istállójában, Isten báránya otthonra lelhet,
megmelegedhet, lelkünk tisztul vele fehéredhet.
