FÁBIÁN ISTVÁN
1953-ban született Budapesten. Grafikai munkákkal, kiadványtervezéssel és versírással foglalkozik. Sok év után ír és rajzol ismét – a 80-as években rendszeresen jelent meg különböző folyóiratokban (Alföld, Élet és Irodalom, Palócföld, Mozgó Világ, Magyar Napló, Somogy, Hitel stb.), azok az idők adnak számára tartást, alapot ma is. Verseiben az 1989-ig természetessé lett tagadásokat – ahogy írja – nehezen tudja igenekké fordítani.
Megjelent verseskötetei:
- A képzelet bádogtornyai (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984)
- Némulat (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1990)
- Ebgondolat (Kopf, 2003)
- Örökévad (Gondolat Kiadó, 2016)
- Kettős:pont (Mohai V. Lajossal közös kötet – Könyvpont, 2020)
- Fölsértett ég (Gondolat Kiadó, 2020)
- Kettős:pont:kettő (Mohai V. Lajossal közös kötet – Könyvpont, 2022)
- Kő a kőtől (Gondolat Kiadó, 2022)
- Vágások (AB ART, 2023).
Az online folyóiratok mellett (Kortárs, Kurázsi, Holdkatlan, Tiszatáj, Art7, Napút, Litera-Túra, Kalamáris, ÚjNautilus) különböző antológiák, valamint a pozsonyi Szőrös Kő, a tatai Új Forrás, a Fedél Nélkül, a Parnasszus, az AB ART Kiadó, az Élet és Irodalom, a kecskeméti Forrás adtak teret munkáinak.
2021. februárjában a Fölsértett ég c. kötetéről online könyvbemutató keretében Bácskai Mihállyal rögzített beszélgetést a Gondolat Kiadó, márciusban az ÉS egy teljes lapszám illusztrációival mutatta be grafikáit.
ODAFÖNT
Odafönt zenélnek
a kevés egészek,
az örökkön létezések:
felhőszirommá bomlik
a keserűség.
Lent vérző táncot
táncol a hűség
A HULLÁM MÚLÁSA
mikor a Hold már nem hívja a tengert
és a tenger sem kérleli a Holdat,
a madár utolsó levegőt vesz
– ki mentené meg az embert,
mikor az éjszaka monitorán kisimulnak
a voltak, az egyetlen élet s a holnap?
s ha már idő sincs, az milyen idő lesz?
A PIPACS ÉJSZAKÁJA
félelmes virágzás indul,
csönd púposodik villó sötétben:
fürdesz, mint tyúk a porban.
a vad-mák most a minden,
szinesztézia, pontos egybehallás:
mezőn a pipacs égre lobban.
vörös fátyla lüktet a szélben,
gyengesége mindig hitet-vallás:
halhatatlan egy-azonosság.
mert ő az, aki az időt termi,
a leggyorsabban meghaló virág:
mire letéped, tenyereden hűl a semmi.
BOLOND VAGY
J. A.-parafrázis
bolond vagy
rakod a fényes késeket
sötét fiókba
bolond vagy
kanalak villák sorakoznak
aprócska
lelkek az ólba
bolond vagy
vártad a kertben
pittyegő madarat,
a fák alatt fölgyűlő sarat
a madarat kit végül
az engedő földben
eltemettél
bolond vagy
egy üres dobozt
kulcsra zártál
s most őrzöd
benne a hiányt
a madarat
akire sose találtál
SZÍVAKASZTÓ
két szembefordított tükör
nézi egymást.
amit látnak:
teremtés előtti kép.
a semmi bámulja
a semmit,
a képet, mint a létezés
miccenését teremtik.
a felismerések
gyönyörű kései:
kései vígasz
indigó éjjelekre.
a feketeség arany habja,
mikor a hajnal
az éjfélt visszakapja
és nem törődve
a sötét hegyeken
születő hajnalívvel,
a létezés vulkános
szerelmet mímel.
TÁJ KETTŐS CSILLAG ALATT
A szomorúság mindig meztelen.
Jeges mezőben ízzik
a maradásra ítélt fák
háncsolt dereka pucéran.
Sebeikre őzek mosolyognak,
az élniakarás tettesei:
fogukkal tépik a vérző kérget,
megállt csillaguk a holnap.
Csorog gyantás fehérség,
karmolják gyilkos szelek.
Mint függőleges csíkokra
szabdalt rabmenet,
az idők bevégeztéig
csoszognak azok a fák
egyhelyben, a megjelölt célban.
Hit nincs. De az felsüvölt az égig.
Litera-tura
