Adél leányom apró korában orvosi hibából veszítette el szemének látását, amit műtétek sorozata sem tudott visszahozni. Mezőgazdászi végzettséggel sohasem gondoltam művészi pályára, ám amikor kicsi leányom azt kérdezte: Anya! Mondd, mutasd meg nekem, hogyan vitorláznak odafönn a gólyák! Anya! Ti egyszerre látjátok a hegyeket, hegyek fölött a felhőket, a Napot, az árnyékot, a folyót s annak a túlpartját is?! Mivel nincs vizuális emléke, ekkor még azt hitte, hogy mint a vakok – amit ujjbegyével érzékel, szemlél -, ugyanígy a szemükkel látó emberek is egy tárgyat látnak egyszerre. Ezek a kérdések, kérések sokkolták, kényszerítették édesanyai lelkemet alkotni. Kezdetben szemléltető eszközöknek szántam festményeimet, amelyekkel magyaráztam, építgettem leányomnak képzeletvilágát. Minden festményem kitapintható, három dimenziós, erős színekkel dolgozom, hogy az alig-alig látók felismerhessék színvilágát. Mindegyik alkotásom hordozza Adél ujjainak szeretgetését, simogatását, de mára már számos önálló és kollektív kiállításon mutatkoztam be hazánkban, de határokon túl is. Pl: Operaház, Erkel Színház, T-com Központ, Moszkva, Debrecen, Mosonmagyaróvár, Miskolc, Pécs, MÚOSZ SZÉKHÁZ Budapest stb. ( ezidáig 135 kiállításom volt). Kezdetben alkotásaimat a Központi Iparművészeti Lektorátussal is zsűriztettem. Ezidáig 977 alkotásom készült, ezek megtalálhatóak intézményekben, magángyűjtőknél, határokon túl is.
Három regényem jelent meg életünkről, amelyek egymásnak folytatásai:
- Szívtől a keresztig a csillagokon át
- Mesés valóság
- A szív forradalma
Adél leányom és az én munkáim megjelennek a Kláris irodalmi folyóiratban, antológiákban.
Megvallom köteteimben: „Sok-sok csonthűtő éjszakám rettenetes súllyal nehezedett rám, s általuk olyan érzések csurrantak be édesanyai lelkembe, amelyek alkotni, teremteni kényszerítettek. Nem menekültem sorsom elől, minden eszközt, módszert felkerestem, hogy lelkével, ujjbegyével látó leányomnak láthatóvá, érthetővé tegyem a világot, annak csodáit. Kezdetben könnyek, néma sikolyok irányították, kényszerítették munkásságomat, mára már engedett görcsös szorításom. Író és festőeszközt kezemben tartva mindenkor változás jön létre bennem. Közreműködésükkel megtaláltam azt a forrást, amelynek segítségével helyreállt, összeférhetőbbé lett testemben-lelkemben az egyensúly. Nem determinálják munkásságomat izmusok, divatok, nem versengek senkivel, se utánozni, se lehagyni nem akarok másokat. Író-, illetve festőeszközeimet „édesanyai szívembe mártom”, onnan írom-festem ki gondolataimat, viharos, avagy lecsendesedett érzéseimet”. Adél teljes értékű életet él, diplomái megszerzése óta értékkel dolgozik. Az Inka regények, novellák, festmények, grafikák őszintén vallanak megtörhetetlen hitemről, arról, hogy Isten valamennyiünknek teremtette a Világot. Lehetünk bár mássággal élők, de ha érző lelkünk, kitartó akaratunk van, igenis megtaláljuk életünknek értelmét, szépségét.
