Gubacsi Alexandra vagyok 29 éves. Kb 6 évvel ezelőtt nagyon felkeltette az érdeklődésem a fába való égetés (pákával). Kisgyermek koromban is sokat rajzoltam. Nagyon megkedveltem a pirográf égetéses technikát is. Autodidakta módon elsajátítottam. Kitapasztaltam, hogy hogyan ég a fa, milyen típusú rajzot hány fokon érdemes “rajzolni/égetni”. Idővel megrendeléseim lettek. Azonban a magánéletem úgy alakult, hogy egyre kevesebb időm jutott erre. A pirografikát mellett elkezdtem tetoválni. Mindkettőt szeretem, de valamiért a tetoválás elkészítése sokkal közelebb áll hozzám.
Nagyon sok idő, rengeteg energia és alázat kell ehhez a szakmához. Egy évvel ezelőtt kezdtem el komolyabban foglalkozni vele, így még nagyon az elején járok. Rengeteget kell gyakorolni műbőrre, mielőtt az igazin is tetoválhat egy kezdő. Emellett a higiénia maximális odafigyelést igényel, ez a legfontosabb. A tetováló szakmában rengeteg eszközre van szükség, már a gyakorlásnál is. Időbetelt mire mindent beszereztem. Voltak emiatt nehezebb időszakok is, de sikerült elkezdenem felépíteni azokat a fontos alappilléreket, ami elindított ezen az úton. Az elején járok, egyelőre igyekszem a tőlem telhető legtöbb időt gyakorolni a főállásom mellett.
A “music” szót (ami a képen is látható) saját magamra tetováltam. Számomra fontos jelentése van, mert hangszeren is játszok, ami a szívemhez nagyon közel áll: a zongora. Amikor játszok, akkor érzem igazán szabadnak magam. Vagy ahogy egy kedves idegen fogalmazott egyszer: “boldog a zongora a kezed alatt” és ha a zongora az, akkor én is. Jelenleg mindegyikben képzem magam, hogy mindig egyre jobb és jobb lehessek azokban a dolgokban, amiket örömmel csinálok.
https://www.facebook.com/alexandramuhely
