Zenével festett álomképek
A zene sző, mint a szél,
s a hangok, mint színes ecsetvonások,
rajzolnak a csend pergamenjére.
Egy dallam kísértetiesen száll,
mint a holdfény a felhők mögött,
s a lélek katedrálisában visszhangzik.
Képek születnek a semmiből,
mint a reggel harmatcseppjei,
melyek a hajnalban csillannak fel.
Egy tócsa tükrében látom az eget,
az éjszakát, csillagokkal hintve,
s a hold ezüstös mosolya ragyog.
A zene fest, mint az idő,
s a hangok, mint színes árnyalatok,
szövődnek a múlt és a jövő közé.
Egy dallam szárnyal, mint a madár,
s a szívemben húrokra talál,
mint egy gyermek, ki az anyja kezét fogja.
A zene sző, mint a szél,
s a hangok, mint színes ecsetvonások,
rajzolnak a csend pergamenjére.
Egy dallam kísértetiesen száll,
mint az éj sötétje a csillagok között,
s a lélek katedrálisában visszhangzik.
Képek születnek a zeneből,
mint a szivárvány a zápor után,
s a szívemben festődnek tovább.
Egy dallam szárnyal, mint a madár,
s a szívemben húrokra talál,
mint egy gyermek, ki az anyja kezét fogja.
A zene fest, mint az idő,
s a hangok, mint színes árnyalatok,
szövődnek a múlt és a jövő közé.
Egy dallam szárnyal, mint a madár,
s a szívemben húrokra talál,
mint egy gyermek, ki az anyja kezét fogja.
