Zenei rezgésekben találom meg a lelki kiegyensúlyozottságot
Nyújtózkodom a hajnali csendben, mint a zene születő dallama,
Egy kottányi élet rezgéseit keresem, amit a lélek zenekara játszana.
Egy dallam, mely szívemben ébred, mint a szélben ringató fűszál,
És összefonódik a lelkemmel, mint a húron pendülő ütemváll.
A zene, melyben megtalálom a lelkem mélyén rejlő harmóniát,
A dallam, melyben érzem az életünk örök rezgését, a valódiát.
Minden hangjegy, minden ritmus, mint a szívverésünk, összhangban,
Az életünk zenéje, melyben megtalálom a lelki kiegyensúlyozottságot.
A zene, melyben a lélek szárnyra kel, és a csillagokig száll,
A dallam, melyben a lelkem szabadon szárnyal, mint a madarak száll.
A zene, melyben a lélek örömét és bánatát egyaránt meghalljuk,
A dallam, melyben a lelkünk rezgéseit, a világban visszahalljuk.
A zene, melyben a lélek színeit, a hangokban meglátjuk,
A dallam, melyben a lelkünk tükrét, a zenében megtaláljuk.
A zene, melyben a lélek szavait, a dallamban meghalljuk,
A dallam, melyben a lelkünk rezgéseit, a világban visszahalljuk.
Így találom meg a lelki kiegyensúlyozottságot, a zenei rezgésekben,
Ahol a lélek és a hangok összefonódnak, mint a színek a szivárványban.
A zene, melyben a lélek szárnyra kel, és a csillagokig száll,
A dallam, melyben a lelkem szabadon szárnyal, mint a madarak száll.
