A vízszintes kompozíció (Horizontal composition) a festőművészetben egy olyan elrendezési forma, amelyben a kép főbb elemek és vonalak vízszintesen helyezkednek el. Ez a kompozíciós technika a kép síkosságát és stabilitását erősíti, mivel a vízszintes vonalak nyugalmat és egyensúlyt sugallnak.
A vízszintes kompozíció gyakran használt eszköze a tájképeknek, a tengerparti vagy a vidéki jeleneteknek, valamint az épületeknek és a városképeknek. Az ilyen típusú kompozícióban a vízszintes vonalak általában a horizontot vagy a földfelszínt jelképezik, és segítenek a nézőnek a térbeli tájékozódásban.
A vízszintes kompozíció továbbá segíthet a képben ábrázolt tárgyak vagy szereplők elrendezésében is. Például, ha egy tájképen egy folyó vagy tó vízszintes vonalai vezetik a szemünket, akkor ezek a vonalak segíthetnek a nézőnek a tájban való navigálásban és a fókuszpontok megtalálásában.
Ezenkívül a vízszintes kompozíció lehetőséget ad a festőnek a térbeli mélység ábrázolására is. A vízszintes vonalak távolságot és perspektívát sugallhatnak, különösen akkor, ha a távolabbi elemek a kép alsó részében helyezkednek el, míg a közelebbiek a felső részen.
A vízszintes kompozíció tehát egy fontos eszköz a festőművészek számára, amely segít a képek egyensúlyának és stabilitásának megteremtésében, valamint a térbeli tájékozódásban és a mélység ábrázolásában. Ez a kompozíciós forma lehetővé teszi a festők számára, hogy kifejezzék a nyugalmat, a stabilitást és a térbeli harmóniát a műveiken keresztül.
