A vízszintes elrendezés (horizontal layout) a festőművészetben egy olyan kompozíciós elrendezést jelent, amelyben a fő elemek és vonalak vízszintesen helyezkednek el a képen. Ez a megközelítés a horizontális irányt hangsúlyozza, és általában nyugalmat és stabilitást sugall.
A vízszintes elrendezés gyakran használt technika a festészetben, mivel lehetővé teszi a kép területének széles kiterjedését és a látványos tájképek vagy panorámák megjelenítését. Az ilyen típusú kompozíciókban a horizontális vonalak és elemek dominálnak, és a kép felső és alsó része közötti arány kiegyensúlyozott.
Egy vízszintes elrendezésű festményen a horizontális vonalak és elemek általában a földet, a vízfelületet vagy az égboltot ábrázolják. Ezek a vonalak és elemek segítenek a nézőnek a kép mélységének érzékelésében és a térbeli tájékozódásban. A vízszintes elrendezésű festmények általában nyugodt és kiegyensúlyozott hangulatot sugároznak, és ideálisak lehetnek a tájképek vagy a tengerparti jelenetek megjelenítésére.
A vízszintes elrendezésű festményekben a horizontális vonalak és elemek mellett más kompozíciós elemek is jelen lehetnek, például vertikális vagy diagonális vonalak, vagy különböző formák és textúrák. Ezek az elemek hozzájárulhatnak a kép érdekességéhez és dinamikájához, miközben megtartják a vízszintes elrendezés által sugallt stabilitást és egyensúlyt.
Összességében a vízszintes elrendezésű festmények a horizontális vonalak és elemek hangsúlyozásával nyugalmat és stabilitást sugároznak. Ez a kompozíciós technika ideális lehet a tájképek vagy a panorámák megjelenítésére, és lehetőséget ad a nézőnek a térbeli tájékozódásra és a kép mélységének érzékelésére.
