Vízcseppek tündöklése a napsütésben
Szatirikus ballada ez, hol a vízcseppek tündöklenek,
Napsütésben, mint gyöngyök, melyek az életet ékesítenek.
Szabadversben zeng a világ, melyben élünk, létezünk,
Gazdag szókincsünkkel, melyben a szavak örök életet keresnek.
Csodás költői képekben fürdik a szemünk,
A vízcsepp, mely a napsütésben tündököl, az életünk.
Hogyha esik, ha fúj a szél, ha a nap a felhő mögé bújik,
A csepp a fényben tündököl, s a szívünkben örök tűz gyújik.
A vízcsepp tündöklése, mint a remény sugara,
Mely a szívünkben ég, s a lelkünkben virágra borulva varázsolja.
A napsütésben, melyben a vízcsepp tündököl, a szívünk dalol,
S a szavak, melyek a szívünkben élnek, a világot átalakítják, mint a csodás korall.
Szatirikus ballada ez, hol a vízcseppek tündöklenek,
Napsütésben, mint gyöngyök, melyek az életet ékesítenek.
Szabadversben zeng a világ, melyben élünk, létezünk,
Gazdag szókincsünkkel, melyben a szavak örök életet keresnek.
