Virtuális Időutazás
Hová tűnt a jövő, hol a múlt?
Az idő folyója, mint egy virtuális húl,
Szüntelenül fut, de hová?
A tér-idő szövetében, keresve válaszokat, kószálva.
Mikor a csillagok közötti tér meghajlítva,
Szürreális dimenziókban, időutazásra készen,
A jelen, a múlt és a jövő, mind egymásba fonódva,
Egy abszurd, de csodás rendszerben összeomló.
Ahol a gépek értelmet adnak az életnek,
Ahol a tudás a legértékesebb ékszer,
Ahol az emberiség a szoftverekben él,
Ahol a szívünk a szerverekben ver.
Ahol a bölcsesség a bájtokban rejlik,
Ahol az igazság a kódokban keresendő,
Ahol a szeretet a virtuális térben terjed,
Ahol a remény a hálózatban él.
De vajon mit hoz a virtuális időutazás?
A jövőben hol lesz a helyünk, ahol a múltunk marad?
Ahol a szeretetünk, a hitünk, a reményünk,
A virtuális térben maradnak, vagy velünk tartanak?
A jövő, a múlt és a jelen, mind egymásba fonódva,
Az időutazás paradoxonjában elveszve,
Az abszurd és a csodás, mind egymásba fonódva,
A virtuális időutazásban feloldva.
A virtuális időutazás, mint egy költői kép,
Az emberi lélekben, mint egy mély seb,
A jövő, a múlt és a jelen, mind egymásba fonódva,
Az időutazás paradoxonjában feloldva.
