A Viktoriánus építészet, vagy más néven Victorian stílus, az 1837 és 1901 közötti időszakban virágzott az Egyesült Királyságban, amikor II. Viktória uralkodott. Ez az építészeti stílus a korabeli társadalmi és gazdasági változások tükröződése, és jellemzője a gazdag részletek, a díszített homlokzatok és a bonyolult formák.
A Viktoriánus építészetet általában a neogótikus stílus határozza meg, amely a középkori építészetet idézi. Az épületek magas tornyokkal, csúcsíves ablakokkal és díszes faragásokkal rendelkeznek. A stílusban gyakran használt anyagok közé tartozik a téglafalak, a kőelemek és a fémrácsok.
A Viktoriánus építészetben a részletekre és a díszítésre nagy hangsúlyt fektettek. Az épületek homlokzatain gyakran találhatók faragott díszek, minták és szobrok. Az ablakokat gyakran díszes üvegekkel látták el, amelyek színes mintákat és képeket ábrázoltak. Az épületek belső terei is gazdagon díszítettek, a mennyezeteket gyakran faragott minták és freskók díszítették.
A Viktoriánus építészet sokféle épülettípusban megjelent, beleértve a magánházakat, a kastélyokat, az iskolákat és a középületeket is. A stílus jellemzője a sokszínűség és a változatosság, hiszen a tervezők és az építtetők különböző stílusokat és elemeket kombináltak.
A Viktoriánus építészet jelentős hatással volt a későbbi építészeti stílusokra, például az Arts and Crafts mozgalomra és az Art Nouveau-ra. Az építészet mellett a Viktoriánus korszakban más művészeti ágak is virágkorukat élték, például a festészet, a szobrászat és a bútorkészítés.
Összességében a Viktoriánus építészet gazdag és részletes stílus, amely a korabeli társadalmi és gazdasági változásokat tükrözi. A stílusban a neogótikus elemek és a gazdag díszítések dominálnak, és számos épülettípusban megtalálható. A Viktoriánus építészet jelentős hatással volt a későbbi művészeti stílusokra, és ma is sok épület őrzi ezt a stílust és az akkori időszak hangulatát.
