Viharos érzelmek hulláma
Fölöttünk a vihar, alattunk a káosz,
Szívünkben a zavar, elménkben a lázadás.
Pillanatok százai suhannak, mint a szél,
Hordozva a múltat, a jövőt, a jelenet.
Feszülten figyelünk, a csöndben rejlő zajra,
Mint a vándor, ki elveszett az éjszakában.
Létezésünk, mint a hullámok, hol fel, hol alá,
Szívünkben a vihar, mely szakadatlanul dúl.
Érzelmek, mint a viharos tenger hullámai,
Hol sima, hol vad, de soha nem állnak.
Szívünkben a vihar, mely szakadatlanul dúl,
A szívünkben a vihar, mely szakadatlanul dúl.
Szemünkben a csillagok, kezünkben a remény,
De a szívünkben a vihar, mely szakadatlanul dúl.
A szívünkben a vihar, mely szakadatlanul dúl,
A szívünkben a vihar, mely szakadatlanul dúl.
A szívünkben a vihar, mely szakadatlanul dúl,
A szívünkben a vihar, mely szakadatlanul dúl.
A szívünkben a vihar, mely szakadatlanul dúl,
A szívünkben a vihar, mely szakadatlanul dúl.
A szívünkben a vihar, mely szakadatlanul dúl,
A szívünkben a vihar, mely szakadatlanul dúl.
A szívünkben a vihar, mely szakadatlanul dúl,
A szívünkben a vihar, mely szakadatlanul dúl.
A szívünkben a vihar, mely szakadatlanul dúl,
A szívünkben a vihar, mely szakadatlanul dúl.
A szívünkben a vihar, mely szakadatlanul dúl,
A szívünkben a vihar, mely szakadatlanul dúl.
A szívünkben a vihar, mely szakadatlanul dúl,
A szívünkben a vihar, mely szakadatlanul dúl.
A szívünkben a vihar, mely szakadatlanul dúl,
A szívünkben a vihar, mely szakadatlanul dúl.
