Viccet űzve a szavakból
Szellők szövik a szavakat, színesen,
Mint a szivárvány, mely a szemekben él.
Pásztorok húzzák dallamosan a nótát,
Míg a szavak, mint bárányok, legelnek.
A szavak kacagnak, mint a szőlőfürtök,
Napfényben fürdőző, édes szemek.
Vidáman ugrálnak, mint a kiscsikók,
S a réten álló, öreg fák nevetnek.
A szavak, mint a szitakötők, szállnak,
Álmodozva néznek a kék égre fel.
A szavak, mint a szél, játszanak a fűben,
Míg a pásztorok csendben mesélnek.
A szavak, mint a csillagok, ragyognak,
Az éjszaka sötétjében világítanak.
A szavak, mint a hajnal, születnek újra,
Míg a pásztorok a napot várják.
A szavak, mint a virágok, nyílnak,
A réten álló, öreg fák alatt.
A szavak, mint a madarak, énekelnek,
Míg a pásztorok a csendet hallgatják.
A szavak, mint a szív, dobbannak,
Míg a pásztorok a szerelemről álmodnak.
A szavak, mint a szél, suttognak,
Míg a pásztorok a titkokat őriznek.
Viccet űzve a szavakból, játszanak,
Míg a szavak, mint a szív, dobbannak.
A szavak, mint a szél, suttognak,
Míg a pásztorok a titkokat őriznek.
