Vicces mesék a múltból
Ahol a múlt idők szőtték a mesét,
Hol a hősök szálltak, mint a lélek,
Pásztorok élték az életet,
És a szívükben dalok égtek.
Bájos falvak, zöldellő mezők,
Hol a szél a fűben dalokat énekel,
Hol a nap sugarai a napraforgót ölelik,
És a patak csobogása a csendet megtöri.
Ott, hol a hajnali pára a hegyek között lóg,
Ahol a szél a fák között suttog,
Ahol a csillagok a tóba néznek,
És a hold fénye a vízen tükröződik.
Azok a színes, vidám napok,
Mikor a gyermek a mezőn szaladgál,
Mikor a madár a fán dalol,
És a patak partján a fűben heverész.
Ott, hol a szív dalra fakad,
Ahol a lélek szabadon szárnyal,
Ahol a gondolatok színes szőnyeget alkotnak,
És a szavak a széllel táncolnak.
Ez a múlt, mely meséket sző,
Ez a hely, mely dalokat énekel,
Ez az idő, mely a szívben él,
Ez a múlt, melyet soha nem felelünk el.
