Végzet és választás
Végzet, mint ólomnehéz köd,
Ránk teleped, szívünkbe férkőz,
Mint tengerfenéken a hínár,
Sorsunk köré tekeredik, mint színár.
Választás, mint hajnali szellő,
Szabadon száll, életünkben derűt teremtő,
Mint folyó, mely saját medrét ássa,
Sorsunk formálója, örök választás.
Végzet és választás, két ösvény,
Egyik a sors, másik a remény.
Mint két madár, mely a széllel száll,
Végzetünk és választásunk az életünk dallamává váll.
Míg végzetünk kötélként rángat,
Választásunk szárnyakat ad, hogy repüljünk magasba.
Mint hajó, mely a viharban ring,
Végzetünk és választásunk az életünk tengerén hajózik.
E két út között vergődünk,
Mint hajnal és alkony között ingadozó nap.
Végzetünk árnya és választásunk fénye,
Az életünk színpadán játssza el örök színdarabját.
