Végtelen szívkapcsolat
A szívem mélyén egy ösvény, ahol a vágyak érnek össze,
Az érzések szőtte hálón át, hol a szavak már nem szükségesek.
Lépteim ott halkak, mint a hóban, ahol a csend csak ölel,
S a szívem csillagfényben fürdik, míg a gondolatok szerteszét repülnek.
A szívem mélyén egy tenger, melynek partján az emlékek állnak,
Mint szomorú szobrok, melyeket a múlt csókja érintett meg.
Hullámai halkan susognak, mint a szél a fűben,
S a szívemben a vágyak hajói ringanak, mint a holdfényben az álmok.
A szívem mélyén egy erdő, ahol a félelmek laknak,
Mint sötét árnyak, melyek a lelkem mélyére bujnak.
A fák között a csend csak suttog, mint a szél a falevelek közt,
S a szívemben a remény madarai énekelnek, mint a hajnal első sugarai.
A szívem mélyén egy hegy, melynek csúcsán a vágyak találkoznak,
Mint csillagok, melyek az éjszakában találnak egymásra.
A szél ott halkan zúg, mint a tenger a parton,
S a szívemben a szeretet fáklyái lobognak, mint a nap a horizonton.
A szívem mélyén egy végtelen kapcsolat, melyet az idő sem szakíthat szét,
Mint a folyó, mely a tengerbe ömlik, s a tenger, mely a folyót öleli.
A szívemben a szeretet tüzében égnek a vágyak, mint a csillagok az égen,
S a szívemben a végtelen kapcsolat dalát énekli, mint a szél a fák között.
