Védelmezők a csatatéren, bátorság a szívben
A csillagok alatt, ahol a szél szárnyal,
És az éjszaka sötétjében a félelem vadul táncol,
Ott állnak ők, a védelmezők, szívükben a bátorság,
A csatatéren, ahol a halál éles kardja suhog.
A hold fénye megvilágítja őket, mint egy égi fáklya,
Arcon csapja őket a vihar, de szívükben nem támad soha káosz.
Hősök, akik a sors kegyetlen játékában harcolnak,
A szabadságért, a szeretetért, hogy a remény soha ne haljon el.
A csatatér könyörtelen, mint egy gonosz boszorkány,
Mely szívükből szívja ki a bátorságot, a reményt.
De ők, a védelmezők, nem hajolnak meg a sors előtt,
Szívükben a bátorság, mint egy örök tűz, soha el nem alszik.
A csillagok nézik őket a magasból, csodálkozva,
Hogy lehet valaki ennyire bátor, ennyire erős.
De ők, a védelmezők, már tudják a választ,
A szívükben hordozzák a bátorságot, mint egy gyémántot.
A csatatéren, ahol a halál éles kardja suhog,
Ott állnak ők, a védelmezők, szívükben a bátorság.
Nem félnek, nem remegnek, nem hajolnak meg,
Mert a szívükben a bátorság, mint egy örök tűz, soha el nem alszik.
