Varázslatos szavak az égig érő imában
Szavak szőnek szőnyeget, mint csillagok az égen,
Melyen lépteink halkan, óvatosan lépegetnek.
Gondolatok, mint szellő, hordoznak minket tovább,
Az égig érő imában, hol a szívünk dalolva száll.
Minden szó egy gyöngyszem, mely a lélek tengerén úszik,
Minden mondat egy híd, mely a gondolatok között kiközösít.
Szavak, mint varázslatos manók, szövik a történetet,
És az égig érő imában, a szívünkben élnek örökké.
Létező kifejezések, gazdag szókincs ölel,
És a költészet csodás képei szívünkbe vetülnek.
Mint a hajnali pára, mely a fűszálakon ébredezik,
Úgy ébred a szó, a gondolatban, mely a szívünkben éled.
Varázslatos szavak, mint az égig érő imában,
Mely a világűrben visszhangzik, a csillagok között száll.
Szabadversben születnek, szívünk mélyén csendesen,
És az égig érő imában, örökkévalóan élnek.
