Varázslatos pillanatok a virágok között
Nyílik a napfényben a százszorszép,
hófehér szirmait a szellő csókolja,
mint álomjáró, keresi a meleget,
a virágok között ébred a holnap.
A pipacsok lángolnak, mint tűzvörös csillagok,
a búzamezőn táncolnak, az ég alatt.
Az ibolyák illata színezi az alkonyatot,
a virágok között ébred a holnap.
A napraforgók fejét a nap felé fordítják,
mint hűséges szolgák, akik urukat követik.
A százszínű virágok tarka kavalkádjában
a virágok között ébred a holnap.
A harmatcseppek, mint gyöngyök, ragyognak a fűben,
a virágok szirmai közt rejtezik az élet.
A méhek zsongása, a madarak dalolása –
a virágok között ébred a holnap.
Varázslatos pillanatok, mint az idő kincsei,
a virágok között öröknek tűnnek.
Mert a természet mindig újraéled, újra virágzik,
a virágok között ébred a holnap.
