Varázslatos pillanatok a fák ölelésében
A fák ölelésében, hol a csend születik,
Ott találkozom én a lélekkel, mely éltetik.
Mélyen gyökerezik, mint az ősi tölgyfa,
Szívemben rejtezik, mint a szépség örökfa.
A kavargó szélben, mely a lombot ringatja,
Egy dallam születik, mely a szívem megragadja.
A táncoló falevelek, mint a szél húrjain,
Játsszák a dallamot, mely a lélek szárnyain.
Az ölelő ágak, mint a végtelen ég alatt,
Mesélnek a világról, mely a szívemben lakat.
A csendes pillanatok, melyek a létbe merülnek,
Az élet varázsát, melyek a szívbe kerülnek.
A fák ölelésében, hol a csend születik,
Ott találkozom én a lélekkel, mely éltetik.
Mélyen gyökerezik, mint az ősi tölgyfa,
Szívemben rejtezik, mint a szépség örökfa.
A csillagok fényében, mely a lombot átszűri,
Egy titok születik, mely a lélekben tükröződik.
A csendes pillanatok, melyek a létbe merülnek,
Az élet varázsát, melyek a szívbe kerülnek.
A fák ölelésében, hol a csend születik,
Ott találkozom én a lélekkel, mely éltetik.
A varázslatos pillanatok, melyek a létbe merülnek,
Az élet szépségét, melyek a szívemben gyűlnek.
