Varázslatos pillanatok a báli köd alatt
A bálteremben köd terül, s a fényeket elnyeli,
Ahol a nők, mint éji lepkék, szárnyaikat bontogatják.
Selyemruháik színes forgatagban, mint a szivárvány köntöse,
A férfiak szemét rabul ejtve, hatalmukat hirdetik.
A tükörbe néznek, arcukat keresve a párában,
S a fényekben ragyogó szemeikben tükröződik a bátorság.
Nem a férfiakért öltöznek, nem a tetszésükért táncolnak,
Önmagukért, a szabadságukért, a női erőért küzdenek.
A köd között, mint a hajnal, fényükkel a sötétet űzik,
Nem engedve, hogy a férfiak árnyéka elnyomja őket.
A báli éjben, a köd alatt, a varázslatos pillanatokban,
Nőiességükkel, bátorságukkal, hatalmukkal tündökölnek.
A férfiak nézik őket, de nem értik a titkot,
A női erőt, a szabadságot, a szépség mögötti hatalmat.
A bálteremben, a köd alatt, a fények között ragyognak,
A nők, mint éji lepkék, szárnyaikat bontogatják.
A férfiak szeme előtt, de nem a férfiakért táncolnak,
Nem a tetszésükért öltöznek, nem a hódításukért küzdenek.
A báli éjben, a köd alatt, a varázslatos pillanatokban,
Önmagukért, a szabadságukért, a női erőért ragyognak.
A köd alatt, a bálteremben, a fények között tündökölnek,
A nők, mint éji lepkék, szárnyaikat bontogatják.
A férfiak nézik őket, de nem értik a titkot,
A női erőt, a szabadságot, a szépség mögötti hatalmat.
