Varázslatos jelentések a névadásban
Mint az őszi szél, mely suttogva száll,
A névadás művészete is titkokkal van tele.
A szavak, miként a levelek, a szélben szállnak,
S a nyelv, mint a fátyol, rejti az értelmet.
Az anyanyelv, melyben a névadás történik,
Mint a folyó, melynek partján születtünk,
Azt az érzést hordozza, melyet csak otthon érzünk,
S a szavak, mint a víz, a szívünk mélyére hatolnak.
A név, melyet adunk, nem csak szó,
Hanem a lélek tükre, a szívünk titka.
Mint a csillagok, melyek az éjszakában ragyognak,
A név is a létezésünk jele, az öröklét ígérete.
Hogyha a névadás művészetét vizsgáljuk,
Mint a költő, aki a szavakat szövi,
Megértjük, hogy a név nem csak jel,
Hanem az életünk történetének része.
A név, melyet adunk, mint a virág illata,
Mely a széllel terjed, és az emlékeket ébreszti.
A név, mint a dal, melyet a szívünkben énekelünk,
Az életünk dallama, az öröklét zengése.
A névadás varázslata, melyet a szívünkben hordozunk,
Mint a csillagok, melyek az égen ragyognak,
A lélek tükrét tárja fel, a szívünk titkait,
És a név, mint a dal, az életünk dallamává válik.
