Varázslatos ecsetek és szerencseforgatók
A festői lét remegő hajnalán,
hol csillagporos álmok születnek,
varázslatos ecsetek suhannak át
a létezés végtelen vásznán.
Színek és árnyak táncolnak kezükben,
szülve életet, formát és jelentést,
hogy a világ, mely szemünkben él,
megfoghatóvá váljon, mint a kőben rejlő értelem.
Egy fiatal művész, ki még csak most ismeri
az élet színpalettáját, az érzések kavalkádját,
szerencseforgatókkal próbálja megmérni
a sorsának irányát, a jövőjét, a vágyakat.
Nem tudja még, hogy a véletlenek nem léteznek,
csupán a látásmódunk által teremtett illúziók,
melyek mögött ott lapul az igazság, a szépség,
a világ titkos rendje és a szívünk dallamának összhangja.
Az élet, mint egy festmény, örök változás,
minden ecsetvonás egy újabb lépés a megismerés útján,
a szerencseforgatók pedig csupán eszközök,
melyek segítségével megpróbáljuk megérteni a világ rendjét.
A fiatal művész, ki most még csak ismerkedik
az élet és a művészet bonyolult szöveteivel,
egy napon majd rájön, hogy a varázslatos ecsetek
és a szerencseforgatók is csupán a kézben tartott eszközök.
Az igazi varázslat nem bennük van,
hanem a szívben, a lélekben, a gondolatban,
melyekkel megrajzoljuk saját életünk képét,
melyben minden ecsetvonás a miénk, és minden döntés a miénk.
