Varázslatos cseppek a boldogság kertjében
Ó, a boldogság kertje, hol a szív csendben jár,
hol a gondok elszállnak, mint a téli madár.
Megannyi csoda várja, ki mer belépni ott,
hol a szívek dallama a csendet megtöri, s a szót.
De a boldogság kertje nem mindig oly derűs,
hol a felhők szürkéi festik az ég képét.
Néha a szívünk súlya, mint ólomnehezék,
a földre húz, hol a remény csak egy kósza szellőként lép.
És mégis, a boldogság kertje mindig ott van,
hol a lélek csendjében a szívünk örömöt talál.
Mint a varázslatos cseppek, melyek a virágokra hullnak,
a boldogság cseppjei is a szívünkbe szállnak.
Az élet, mint egy festő, ki vásznára festi a világot,
a boldogság kertjében találja meg a színeit.
A szívünk, mint egy vászon, melyen a boldogság fest,
minden cseppje, mint egy virág, mely a kertben nő és kelt.
Ó, a boldogság kertje, hol a szív csendben jár,
hol a gondok elszállnak, mint a téli madár.
A boldogság cseppjei, mint varázslatos eső,
a szívünkbe hullanak, s ott virágba borul a remény.
Mint a ködös reggelen a harmatcsepp a fűszálon,
úgy csillog a boldogság cseppe a szívünkben ott.
S bár a világ kint zord és rideg, a szívünkben meleg,
a boldogság kertjében mindig nyár van, s a szívünkben örök élet.
