Váratlan Fordulatok Táncolása
Kéklő ég alatt, hol a nap korongja lassan lebukik,
És az alkony színei összeérnek a hajnal csillagaival.
A sors szövőszéke ott áll, hol a véletlen és szándék összefonódik,
S a váratlan események táncát járja a mindenség színpadán.
Hol a folyók vize tükrében a hold arca tükröződik,
S a csillagok fényei szerte szóródnak az éjszakai égbolton.
Szívem mélyén egy dallam születik, mely a széllel összeér,
S a váratlan fordulatok tánca ez, mely szívemben zenél.
A holnap kérdése még rejtély, míg a múlt már csak árnyék,
Az idő kereke forog, s a jelen pillanatban élünk.
A sors kezében vagyunk, mint a szél által hajtott levél,
S a váratlan fordulatok tánca ez, mely életünkben szól.
A szívünk mélyén lévő vágyak, mint a tenger mélyén lévő kincsek,
Rejtve maradnak, míg a sors hajóját a váratlan fordulatok felé terelik.
A szerelem, a gyász, az öröm és a fájdalom egyaránt része életünknek,
S a váratlan fordulatok tánca ez, mely szívünkben dobol.
Az élet, mint a tenger, hol a hullámok egyre jönnek és mennek,
S a parton állva nézzük, ahogy a nap lebukik a horizonton.
A váratlan fordulatok tánca ez, mely életünkben játszódik,
S szívünkben hordozzuk a reményt, hogy a holnap új napot hoz.
