Vágyakozás a távoli tájak iránt
Hol a naplemente színei összeérnek,
Ott keresem én a szabadság kékjét.
Hol a csillagok a végtelenbe térnek,
Ott hallom én a csend szelíd énekjét.
Hová a folyók vizei futnak,
Ott érzem én az élet illatát.
Hol a hegyek árnyékai kutatnak,
Ott látom én az idő aranyát.
Hol a tenger hullámai ringanak,
Ott ízlelem én a só ízét.
Hol a széllel a homokszemek szállnak,
Ott érintem én a végtelen szépségét.
Hol a madarak énekükkel ébrednek,
Ott hallom én a hajnal csendjét.
Hol a virágok illatukkal terjednek,
Ott érzem én a természet lényegét.
Vágyom a távoli tájakra, ahol
A világ minden színét meglelem.
Hol a szívemben ébred a csodára,
Ott élem át az élet végtelenét.
Hol a napfényben fürdőzik a táj,
Ott látom én az élet igazát.
Hol a széllel a falevelek játszanak,
Ott érzem én a szabadság dallamát.
Vágyakozom a távoli tájak iránt,
Hol a csend és a zsongás összeér.
Hol a szívemben ébred az ismeretlen iránt,
Ott találom meg én az élet igaz értékét.
