Vágyak Viharában
Ott, hol a vágyak vihara dúl,
Hol a szív csöndes tengerén
Hullámok kavarognak, mint zavaros álmodók,
És a szenvedélyek örvényei
Mélyre rántják a lélek hajóját.
A vágyak, mint szélviharban a levelek,
Szerte szóródnak, összevissza,
És az életünk, mint egy hajó,
Melynek vitorláját törékeny remények feszítik,
Viharban hánykolódik.
A vágyak vihara, mely szívünket kínozza,
Szüntelenül tombol, és nem ismer határt.
A szívünk, mint egy hajó, melynek vitorláját
A remény feszíti, a vágyak viharában hánykolódik.
Bennünk a vágyak vihara, mely szívünket kínozza,
Szüntelenül tombol, és nem ismer határt.
A szívünk, mint egy hajó, melynek vitorláját
A remény feszíti, a vágyak viharában hánykolódik.
A vágyak vihara, mely szívünket kínozza,
Szüntelenül tombol, és nem ismer határt.
A szívünk, mint egy hajó, melynek vitorláját
A remény feszíti, a vágyak viharában hánykolódik.
De a remény, mint a hajnal első fénye,
Áttör a vihar fellegein,
És a szívünk, mint egy hajó, melynek vitorláját
A remény feszíti, a vágyak viharában hánykolódik,
Végül kiköt a béke kikötőjében.
