Vágyak tengerén, féltékeny sziklák között
A vágyak tengerén hajózva, féltékeny sziklák között,
Mint hős, ki szívét hűségének oltárán feláldozott.
A szélben ringó hajómon, a vizek zúgó dalát hallgatom,
Nem félek, mert a szívemben a bátorság lángja ragyog.
A sziklák közt rejtőző veszélyek elől nem futok,
Mert tudom, hogy a vágyak tengerén csak így juthatok el hozzód.
A szél viharos ölelését, a hullámok csókját érzem,
De nem félek, mert a szívemben a szeretet tüze ég.
A féltékeny sziklák között a hajóm bátran halad,
A szívemben hordozom a reményt, mely utat mutat.
A vágyak tengerén hajózva, féltékeny sziklák között,
Mint hős, ki szívét hűségének oltárán feláldozott.
A vizek mélyén rejtőző kincsek után kutatok,
Hogy meglelhessem szívedben az igaz szerelmet, melyért harcolok.
A tenger zúgása, a szél dalolása, a sziklák néma figyelése,
Minden egyes pillanatban a szereteted felé vezetnek engem.
A féltékeny sziklák között a hajóm bátran halad,
A szívemben hordozom a reményt, mely utat mutat.
A vágyak tengerén hajózva, féltékeny sziklák között,
Mint hős, ki szívét hűségének oltárán feláldozott.
Szóval így hajózom, a vágyak tengerén, féltékeny sziklák között,
A szívemben ég a remény, a szeretet, a hűség lángja.
A szélben ringó hajómon, a vizek zúgó dalát hallgatom,
Nem félek, mert a szívemben a bátorság lángja ragyog.
