Vágyak szövete, a természet ölelésében
Az erdő mélyén, hol a csend dalra kél,
A vágyak szövete szívembe telepszik,
Mint a hajnali harmat, mely a fűszál hegyén megül.
A természet ölelésében, hol a nap sugarai a lombok között játszanak,
Érzem, hogy a világ szívverése az én szívemmel hangolódik össze.
A patak csobogása, mint az élet dallama,
Mely szüntelenül zeng, s a szívemben visszhangot kelt.
A madarak éneke, mint a szabadság himnusza,
Mely szárnyal a levegőben, s a lelkemben nyomot hagy.
A szél suhogása, mint a változás suttogása,
Mely a fák között jár, s a gondolataimban kavarog.
A természet ölelésében, hol a nap sugarai a lombok között játszanak,
Érzem, hogy a világ szívverése az én szívemmel hangolódik össze.
A vágyak szövete, mely szívemben ég,
Mint a tűz, mely a cserépkályhában lobog,
Mint a szikra, mely a sötétben világít,
Mint az álom, mely a lelkemben él.
Az erdő mélyén, hol a csend dalra kél,
A vágyak szövete szívembe telepszik,
Mint a hajnali harmat, mely a fűszál hegyén megül.
A természet ölelésében, hol a nap sugarai a lombok között játszanak,
Érzem, hogy a világ szívverése az én szívemmel hangolódik össze.
