Vágyak ölelésében a boldogságig
Sötét éjszaka mélyében, csillagok között,
hol a fény és az árnyék összeér,
hol a lét és a nemlét határa húzódik,
ott születik a vágy, a lélek reménye.
Koszorúban a csillagok, mint gyöngyök a végtelenben,
Fényük a jövő ígérete, mely szívünkben ég.
Égi tűz, mely lángol, s nem hagyja, hogy aludjon,
A vágy, mely ölel, s szabadon szárnyaljon.
Hajóként úszik a vágy a végtelen tengeren,
Mint csillagok közötti utazó, aki nem ismer határt.
Nincs tér, nincs idő, csak a létezés öröme,
A boldogság ígérete, mely szívünkben ég.
A vágy ölelésében, a boldogság felé,
Mint hajnalban a nap, mely a horizontot éri.
A lélek szárnyal, a szív dobban, a szem ragyog,
Az élet dalol, a vágy pedig tovább hajt.
Az élet mint egy égi út, melyet a vágy vezet,
A csillagok között, az ismeretlen felé.
A boldogság a cél, a vágy pedig a híd,
Mely összeköt minket az élet és a halál között.
Az élet, mint egy csillagok közötti út,
A vágy a hajó, mely ezen az úton hajózik.
A boldogság a kikötő, ahol a hajó kiköt,
Ahol a vágy ölelésében a boldogságig érünk.
