Vágyak Árnyékában
A vágyak árnyékában tűnődöm,
Hol a szívem visszhangot ver a csendben.
Ott, ahol a gondolatok színes szőnyege terül,
Ahol a szavak szárnyra kelnek, s én vagyok a szél.
A vágyak árnyékában, ahol a remény él,
Hol a fény és sötétség ölelkeznek.
Ott, ahol a szívem mélyén találok otthonra,
Ahol a szavak szárnyra kelnek, s én vagyok a szél.
A vágyak árnyékában, ahol az álmok születnek,
Hol a csillagok ragyognak s a hold a fényt veti.
Ott, ahol a szívem mélyén találok otthonra,
Ahol a szavak szárnyra kelnek, s én vagyok a szél.
A vágyak árnyékában, ahol az élet színei vibrálnak,
Hol a szivárvány hídja ível az ég és föld között.
Ott, ahol a szívem mélyén találok otthonra,
Ahol a szavak szárnyra kelnek, s én vagyok a szél.
A vágyak árnyékában, ahol a szerelem dalol,
Hol a szív ritmusa a legédesebb dallam.
Ott, ahol a szívem mélyén találok otthonra,
Ahol a szavak szárnyra kelnek, s én vagyok a szél.
A vágyak árnyékában, ahol a lélek csendje szól,
Hol a szavak nélküli érzések a legnagyobb hatalom.
Ott, ahol a szívem mélyén találok otthonra,
Ahol a szavak szárnyra kelnek, s én vagyok a szél.
